Nem elég fejlett a magyar információs társadalom

A jelentés 2004 óta negyedszer készült el, az anyag szerzői most kivételesen egy egész évtized történéseit tekintették át, részben annak apropójából, hogy az ITTK 2008 februárjában ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját.

Elterjedt technológiák, nemtörődöm politikusok

A tízfejezetes jelentés eseménytörténettel kezdődik, amiben a szerzők leírják, hogy az elmúlt évtizedben létrejött az információs társadalom intézményrendszere, miközben kiépült az az alapinfrastruktúra is, aminek segítségével az emberek, cégek, szervezetek kommunikálnak egymással, információt szereznek. Az intézményrendszer azonban állandó változásban van, például volt informatikai kormánybiztosunk és informatikai tárcánk, most pedig nincs önálló képviselete az informatikának a kormányban. A gazdaság terén kezdetben meghatározó volt a távközlési monopólium, később kialakult a verseny. A dokumentum elmarasztalja a politikusokat mondván, a politika sosem vette elég komolyan az információs társadalom kérdését és mind a mai napig nem ismerte föl, hogy az jóval több technológia-politikánál vagy infrastruktúra-építésnél, mivel hatással van az oktatáspolitikára, a kutatás-fejlesztésre, a szociálpolitikára, a gazdaságpolitikára, a közigazgatás-politikára, a kultúrpolitikára. A terület állami fejlesztését végre nem hajtott stratégiák, torzóban maradt intézményrendszer és forráshiányos működés jellemezte.

Nem meglepetés, hogy az infokommunikációs eszközök használata hétköznapivá vált az elmúlt tíz évben. A mobiltelefonból szinte mindenki számára elengedhetetlen kommunikációs eszköz lett, a modemes internetből pedig állandó kapcsolattal bíró szélessáv. Közben estek az árak, egyre nagyobb tömegek kapcsolódtak be, és új technológiák kezdtek elterjedni. Az e-közigazgatásban meghonosodtak a számítógépek és a modern kommunikációs eszközök, de a nagy felhasználói tömegek még ma is hiányoznak. Úton vagyunk a sorban állós bürokratikus hivatali ügyintézés és az ügyfélközpontú, új kommunikációs eszközökön alapuló hatékony és olcsó közigazgatás között.

Sulik a Sulinet után

A kutatás-fejlesztésben nem teljesítettünk jól: a magyar kreativitás nem lett vezérlő csillaga a rendszerváltozás utáni gazdasági fejlődésnek. A jelentés szerint a vállalatok mind a mai napig nem elég innovatívak, a K+F költés alacsony és rossz szerkezetű, a kialakult pályázati struktúra rugalmatlan, az MTA reformra szorul, és újra nincs a területért felelős erős intézmény. Az alapinfrastruktúra azonban adott és az innovációs járulék rendszere reményre adhat okot, ennek a beváltására azonban újra tartós építkezésre van szükség.

Az oktatásban is van hova fejlődnünk. A tíz év elején tapasztalható Sulinet programnak köszönhető versenyelőnyünk mára elolvadt, sőt a magyar iskolákban nem integrálódik a számítástechnika, hanem szegregálódik. Az oktatás folyamatos megújítása ellentmondásos, a fejlődés szigetszerű, az élethossziglani tanulás pedig még mindig nem része a magyar közgondolkodásnak és életformának. A dokumentum a digitális esélyegyenlőségről is megemlékezik: a szerzők szerint ez több mint szociális kérdés, a rászorulók számára meghatározza az életminőséget és a munkaerőpiaci integráció egyetlen igazi eszköze. Bár a digitális megosztottság idehaza csökken (a nemi különbségek például eltűntek), az idősek és az iskolázatlanok továbbra is jelentős hátrányban vannak. Az államnak, gazdaságnak és civil szférának össze kell fogni a további előrelépés érdekében.

Az informatikai beruházás ma már nem versenyelőny, hanem a versenyképesség alapja. Ezen a téren azonban Magyarország sereghajtó az OECD országok között. De nem csak a munkavállalók, hanem a vállalkozások is keveset költenek erre, sőt Európa is lemarad a világ más részeihez képest.

A jogi szabályozásra kitérve a jelentés leírja, hogy az információs társadalom területén ezt idehaza meghatározta az Európai Unióhoz való csatlakozás és az ebből fakadó kötelezettségek, valamint a technológiai fejlődés következtében megjelenő új területekkel kapcsolatos szabályozási igények. A szerzői jog, adatvédelem, elektronikus hírközlés és elektronikus kereskedelem szabályozásával azonban korántsem végezték el minden feladatukat a hazai jogalkotók, további területeken várható már a közeljövőben is változás (például a digitális televíziózás terén).

Tenni akarók

Az elmúlt egy évtized eseményeit összegezve a jelentés kijelenti, hogy az elmúlt évtizedben az intézmények köré szerveződő építkezés volt a meghatározó a magyar információs társadalomban, illetve az intézményesülés, valamint az infrastruktúraépítés voltak a legfontosabb folyamatok. Nemcsak a politika nemtörődömségéről és az IHM megszűnéséről beszélhetünk, hanem a gazdasági ágazat megerősödéséről, a tudományos valamint piaci kutatás kikristályosodó formáiról, a civil szféra, a civil kezdeményezések felértékelődéséről és a társadalom tömegeinek a bekapcsolódásáról.

Az elmúlt tíz évben nemcsak az információs társadalom fejlődött nagyot idehaza, hanem a szemünk előtt formálódott ki az információs társadalomért felelősen tenni akarók közössége, jelentek meg ezek a szereplők szinte minden területen és alakult ki a mára igencsak összetett kapcsolatrendszerük. "Ezeken az embereken és szervezeteken, rajtunk múlik a jövőben, hogy milyen irányt és lendületet vesz az információs társadalom hazai fejlődése az előttünk álló évtizedben" – fogalmaz a jelentés.