A telefonos net sötét korszakától a szélessáv aranykoráig

Alig 10 évnél több telt el azóta, hogy a legendák szerint az első felhasználóknak emailcíme vagy 9600 majd 14400 Kbps-os modemen internet-hozzáférése lett, többnyire valamelyik egyetemen. Az első magyar újság talán 1996 közepe táján jelent meg az interneten, és ekkor már elő lehetett fizetni otthoni internet-hozzáférésre és lehetett néhány nyilvános helyen is böngészni körülbelül ezer forintos óradíjért. A Titanic című filmet 10 éve egy modern 28,8 Kbps-os modemmel több mint 40 óra alatt tölthettem le, ma egy nem túl fejlett 4 Mbps kapcsolaton keresztül nem kell hozzá 20 perc.

Nem is csoda, hogy ilyen áldatlan körülmények között 1997-ben a magyar internetezők aránya a lakosság mindössze egy százalékát tette ki, az otthoni hozzáféréssel rendelkező háztartások aránya pedig természetesen még ennél is alacsonyabb volt. Igaz, 1998 második félévében már 800 ezren fértek hozzá a nethez Magyarországon, így 1999-ben meg is jelent a magyar piacon az első otthoni felhasználókat célzó isdn-csomag a Matávnál, de a cég közel 10 százalékos díjemeléssel, majd az első átalánydíjas internetezés felé mutató csomagjával, az éjszakai 150 forintos tarifával is felhívta magára a figyelmet. 1999-re már 62 ezer modemes kapcsolatot tartottak számon, ami jelentős változásra utal, hiszen ezt megelőzően, leginkább a céges bérelt vonalak segítségével lehetett internetezni.

Fontos mérföldkő volt, amikor a Matáv 2000 augusztusában megkapta a Hírközlési Felügyelet engedélyét adsl-szolgáltatás elindítására, ami egy évvel később már magánszemélyeknek is elérhetővé vált, kezdetben meglehetősen borsos áron. Ám az árak gyorsan estek, egy évvel később a magánszemélyek már 6.600 forintért is adsl-hez juthattak.

Ingyen internet mozgalom

A korszak emblematikus eseménye azonban mégsem a szélessávú lehetőségekhez való hozzáférés biztosításához, hanem a nagy nehezen kikényszerített éjszakai díjhatár és az átalánydíj bevetéséhez köthető. 1999-ben Nagykanizsán már bevezették a flat rate (átalánydíjas) internet-szolgáltatást, azaz havi tízezer forintért 24 órás korlátlan internet-használatot biztosítottak járulékos költségek nélkül, míg 2000-ben megjelent az első ingyenes internetes hozzáférést nyújtó szolgáltató az országban. Az ingyenes internet-szolgáltatók kezdeti sikere elsősorban a kedvező tarifáknak volt köszönhető, az ingyenes internet esetében ugyanis külön havidíj híján csak a telefonvonal használatának költségét kellett kifizetni. A siker nem váratott sokat magára, ugyanis alig fél évvel a megjelenésük után már 140 ezer új csatlakozási pontot létesítettek – a Kiwwi és a Freestart legnagyobb ingyenes internet-szolgáltatók saját adatai alapján –, ami meghaladta az Axelero (ma T-com) 2001-es ügyfélszámát. A Matáv ennek ellenére nem sietett bevezetni az átalánydíjas szolgáltatást.

Európában már ekkor körülbelül 3 ezer internet-szolgáltatót tartottak nyilván, ami kiélezett versenyhez vezetett. Az új szolgáltatók fenekestül forgatták fel a hagyományos pénzügyi modelleket és alapszabályokat, hiszen a cégek induló tőkéjének emelkedése attól függött, hogy az új előfizetők mennyien és milyen gyorsan csatlakoznak. Európában a telekommunikációs óriások által fenntartott, magasnak számító telefontarifákat csak az ingyenes hozzáférések biztosításával lehetett kikerülni, de az ezredforduló körül az Egyesült Államokban ugyanígy az átalánydíj meghonosodása révén vált olcsóvá és így szélesebb rétegeknek elérhetővé az internet. Magyarországon az internet-hozzáférési árak kiugróan magasak voltak 1999-2004 között, a fejlett országok közül vásárlóerőn számolva a magyarok fizettek szinte a legtöbbet az elérésért az OECD adatai szerint. A 1996-2005 közötti időszakot a drága, betárcsázós, modemes hozzáférés határozta meg, amit csak a 2000-ben megjelenő első ingyenes internet-szolgáltatók, valamint a legnagyobb szolgáltatóknak az este hat órától reggel hét óráig tartó kedvezményes időszakra szóló 4 ezer forintos telefonos átalánydíja tette elviselhetővé. Mindez persze megváltoztatta a magyar fiatalok bioritmusát is, hiszen a derék magyarországi hálózati polgár kénytelen volt éjszaka fent maradni és internetezni. A nappali időszakban (reggel 7-től este 6-ig) pontosan annyian használták az internetet, mint éjjel kettőkor.

2002-ben persze még nem látszott, hogy alig öt éven belül gyakorlatilag eltűnik a betárcsázós internetet, így a Matáv akkor bejelentett lépése – miszerint visszavonja a kedvezményes internet-hozzáférést lehetővé tevő átalánydíjas távközlési csomagját – óriási közfelháborodást váltott ki. Öt év persze óriási idő, hiszen ebben az időszakban (is) szeretett volna Magyarország az európai információs társadalmak átlagos mutatójához felzárkózni. Ezzel szemben viszont ebben az időszakban az emberek fejében az internet használata, a saját tulajdonú pc mind összefonódott a drágaság fogalmával, az úri huncutság és így a felesleges pénzkidobás érzetével, amit csak 2005-2006 környékén sikerült visszaszorítani a magyar lakosság többségében.

A 2001-es évben, amikorra a felhasználók száma elérte az 1 milliót, az adsl-t és kábel-internetet kínáló szolgáltatók száma növekedésnek indult, miközben az árak folyamatosan csökkentek. Ekkor a betárcsázós netelérés legismertebb alternatívái az isdn (ami nem tekinthető szélessávú elérési technológiának) volt, amit a lakosság több mint fele ismert, míg a kábeles internet a fogyasztók 40 százalékának volt ismert, az újnak számító adsl viszont csak 13 százaléknak.

Liberalizáció, szélessávú technológiák, szabályozás

A 2002-ben beköszöntő liberalizált távközlési piacon a szolgáltatók végre egyre nagyobb sávszélességet ésvagy alacsonyabb árakat kezdtek kínálni, így az adsl-en és a kábelen elérhető szélessávú kapcsolatok száma 2004-re meghaladta, majd 2005 végére jelentős mértékben visszaszorította a betárcsázós internetet.

A csökkenő árak és az élénkülő verseny ellenére az internettel rendelkező háztartások 2005-ben átlagosan 7150 Ft-ot fizettek havonta az elérésért a World Internet Project adatai szerint. Ennél kevesebbet fizettünk havonta akkor áramra, gázra, víz és csatornadíjra, azaz az internet a többi rendszeres havi háztartási kiadás viszonylatában még mindig jelentős tételnek bizonyult. 2005-ben a minimálbér 15 százalékáért lehetett a belépő árú szélessávú internet-szolgáltatáshoz hozzáférni az 1-2 éves hűségakciók keretében, azonban a lakosság egy jelentős, kevésbé tehetős rétege számára ez még így is drágának bizonyult.

A Nemzeti Hírközlési Hatóság nagykereskedelmi árszabályozási törekvésének hatására a piacon a verseny tovább erősödött, így a növekvő sávszélesség mellett az elmúlt egy évben is csökkentek a fogyasztói árak. Ennek következtében 2007 első félévének végén Magyarországon több mint 1,1 millió szélessávú (adsl és kábelmodemes) otthoni internet-hozzáférés volt a KSH adatai szerint. Az alsó kategóriába tartozó 1 Mbps sávszélességű csomagok nagykereskedelmi árai átlagosan 50 százalékkal mérséklődtek, így 2007 első félévében az ilyen új csomagok ára 4362 Ft/hó volt. A kábelmodemes hozzáférések ára követte az adsl-árak változását, így a 2007 év végi ajánlatok között az új előfizetésnél találunk újabb lélektani küszöböt elérő, 3000 Ft alá menő ajánlatokat is. Viszont még mindig nem megoldott a felhasználók szintjén biztosított versenyhelyzet, ugyanis a magyar internetezők közel egyharmada csak a korábban monopolhelyzetben lévő szolgáltatóval tud szerződni. Hiába van több mint 200 internet-szolgáltató Magyarországon, a piac mégis erősen koncentrált, hiszen az előfizetések 90 százalékát 17 cég mondhatja magáénak (KSH 2005).

A hazai távközlési tarifák és az internet-előfizetési díjak EU-viszonylatban a középmezőnybe kerültek az utóbbi években, a lemaradás inkább az azonos díjnagyságban nyújtott szolgáltatás minőségében, azaz a nyújtott sávszélesség nagyságában mérhető.

És hogyan tovább?

Összegzésül tehát elmondhatjuk, hogy a modemes korszak végérvényesen eltűnt Magyarországon, az otthon számítógéppel, telefonvonallal vagy kábeltelevízióval rendelkező háztartások többsége ma már internettel is rendelkezik, hiszen a hozzáférés árának letörésével az árérzékenység eltűnt ennél a rétegnél. 2007-ben a lakosság 16 százaléka rendelkezik valamilyen, a szélessávú hozzáférést lehetővé tevő előfizetéssel, sőt a legújabb trendet követő felhasználók közül minden nyolcadik szélessávú internetező már mobilhálózaton keresztül használja az internetet.

A harcos modemes korszak hosszú évei tehát immár eltűntek. A szélessávú fejlődés jó ütemű dinamikáját döntő mértékben a modemes háztartások adták, viszont mára ez a réteg eltűnt, így visszajutunk ahhoz a kérdéshez, amire igazából senki sem tud megnyugtató választ adni. A még be nem hálózott körülbelül 2,6 millió háztartás számára mivel lehetne vonzóvá tenni az internet használatát, milyen alacsony árakkal (ha ez egyáltalán elegendő) lehet meggyőzni őket arról, hogy a világháló használata nekik is számos előnnyel, haszonnal bír?

Az írás szerzője a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központ kutatója. A tíz cikkből álló sorozat az Index Tech rovatában és az Infinit.hu oldalán egyaránt megjelenik.