Száz megabit kell mindenkinek

Aki a nap 24 órájában tölti le a tévésorozatok, mozifilmek, szoftverek és zenék kalózmásolatait, annak nem kell elmagyarázni, hogy mire jó a száz megabites internetelérés. A jövőben azonban nemcsak nekik lesz szükségük ilyen letöltési sebességre, hanem azoknak a fogyasztóknak is, akik csupán tévézéssel és némi internetezéssel szeretnék eltölteni a szabadidejüket. Egy jövőbeni hálózati technológiákról szóló fórumon kiderült, hogy hamarosan a leghétköznapibb szolgáltatásokhoz is több tíz megabites sávszélességre lesz szükségünk.

Ma még tehát örülhetünk a maximum 18-20 megabites eléréseknek, de ez édeskevés lesz a jövőben. Egy nagy felbontású tévéadásra éppen hogy csak elegendő. Szerencsére a meglévő telefonos és kábeltévés hálózatok egyaránt továbbfejleszthetők, sőt a jövőben megjelenhet még egy vetélytárs, a lakásokig elvezetett optikai kábel, és sebességben a mobil szélessáv is versenyképes lesz. Elképesztő verseny alakulhat ki, mert úgy tűnik mindegyik hálózaton lehet száz megabites internet. Elméletileg a tartalmak szempontjából sem lesz majd nagy különbség, a webes cégek és a tévétársaságok ugyanis mind-mind internetes protokollon teszik majd elérhetővé a tartalmaikat és a szolgáltatásaikat (ez az ip-alapú hálózat lesz az úgynevezett Next Generation Network, az NGN), és erről a hálózatról bármilyen úton távozhat a tartalom: tévékábelen, telefonvonalon, üvegszálas kábelen és bázisállomáson keresztül.

Az általunk meghallgatott előadásokból ugyanakkor az is kiderült, hogy néhány esetben jó sok technikai akadályon át kell vergődni a megabitek megsokszorozása előtt. A telefonhálózatokon például a vdsl2 technológia tudná nyújtani a kívánt sebességet, de csak a telefonközpontok közelében élők álmodhatnak száz megabit körüli sebességről. Erre elméletileg az lenne a megoldás, hogy előfizetőkhöz közelebb viszik a központokat, azaz lecsökkentik a dsl-modemek és az úgynevezett dslam-eszközök közötti távolságot. Ennek viszont szabályozásbeli akadályai vannak. Ha a távközlési cég a telefonközpontból kitelepít az eszközöket a lakóhelyek közelébe egy utcai dobozba, akkor oda nem tudnak betelepülni a riválisok, mert nem férnek el. Ebben az esetben pedig lőttek az elmúlt években kiharcolt távközlési versenynek, a hurokátengedés így nem valósítható meg. Németországban pont azon megy a huzavona a Deutsche Telekom (DT) és az Európai Unió között, hogy az óriástelkó nem szeretné a riválisai számára is elérhetővé tenni a vdsl2-hálózatát, amit brutális összegekből épít fel, az Uniós szabályozók azonban nem nézik jó szemmel, hogy DT az összes riválisát kizárná a versenyből.

Optikát mindenhová?

A mobilhálózatok esetében a kapacitással lehetnek gondok. A fórumon elhangzottak szerint a jelenlegi hálózaton egy cellában 3-5 felhasználónak biztosan jut másfél megabit másodpercenként, ennél több felhasználó esetén azonban lehetnek gondok. És akkor még igen messze vagyunk attól, hogy száz megabites hozzáférésről beszéljünk. Új bázisállomások kiépítésével persze megoldható a kapacitáshiány, de az engedélyeztetési procedúrák és egyéb okok miatt nem valószínű, hogy egyik napról a másikra több tucat új bázisállomás nőne ki a földből. Ráadásul a nagy sávszélességhez a bázisállomásokat elképesztő nagy kapacitású vezetékes hálózatra kell rákötni.

Nagyon úgy tűnik, hogy az üvegszálas hálózatok lesznek a nyerők, hiszen ezzel a technológiával óriási sávszélességet lehet a fogyasztók közelébe vinni. A kérdés csupán az, hogy meddig érnek majd el az üvegszálak. Az optika eljuthat a lakásokig (ez a Fiber to the Home, FTTH), az utcai dobozokig, az utcasarkoknál vagy a nagyobb bérházaknál is véget érhet, és onnantól az adatok tévékábelen, telefonvonalon vagy bázisállomáson keresztül is folytathatják a fogyasztókhoz vezető útjukat. Az optika egyik igen nagy hátránya, hogy elképesztően drága a hálózat kiépítése, és a megtérülési idő nagyon hosszú lehet.

A lakásokig vezető optikai hálózatok többféleképpen építhetők ki. Egy helyi közösség, önkormányzat is kiépítheti a hálózatot, és ezen szolgáltatást nyújthat. A közösség nagykereskedelmi alapon a távközlési szolgáltatóknak is nyújthat szolgáltatást, így az előfizetők az internetszolgáltatókkal állnak kapcsolatban, és több rivális cég versenghet egymással. A közösség koncesszióba vagy hosszú idejű bérletbe is adhatja a hálózatot egy szolgáltatónak, illetve elképzelhető olyan megoldás is, hogy egy közösség tagjai közösen beruháznak a hálózat kiépítésébe, mindenki kap egy vagy több optikai szálat, és maguk gondoskodnak a hálózat fenntartásáról és a hibajavításokról.

A NGN és Szélessáv Fórumot az IIR Magyarország szervezte.