Bejön a négyórás munkahét

Másfél órája ücsörgöm a teám fölött és fázom. Hiába van meleg a kávézóban, kint lassú cseppekkel csöpörög az eső, az utcák nedvesek, az emberek a pocsolyákat kerülgetik. Azt hiszem, megfáztam. El kéne mennem a mosdóba, de nem tehetem: csak egyetlen, rossz arcú vendég ül a kávézó első emeletén, körülöttem meg itt van kipakolva a laptop, a mobiltelefon, a másik mobiltelefon, a modem, a fényképezőgép, a pótakku, a töltő, a pénztárca, a tesztlaptop, a fülhallgató, tízkilónyi érték. A kényszer győzne, épp rászánnám magam az indulásra, amikor eszembe jutnak az előző cikkre érkezett olvasói levelek: sok neonomád földi pályafutása ért már véget egy szimpla pisálással. Amikor felállt, még csupa barátságos ember volt körülötte, mire visszaért, ellopták mindenét.

Menekülés

Elkezdem az óriási hátizsákomba pakolni a cuccaimat. A laptopot, a mobiltelefont, a másik mobiltelefont, a modemet, a fényképezőgépet, a pótakkut, a töltőt, a pénztárcát, a tesztlaptopot, a fülhallgatót, az egész tízkilónyi cuccot. Lépek párat, be a mosdóba, kézmosással együtt egy perc alatt elintézem a dolgomat. Mire kilépek, a szint megtelik emberekkel: hát persze, hogy a pincér elvitte a maradék teámat, hát persze, hogy leültek a helyemre, az ablak mellé, a konnektor közelébe. Odakint esik. Az akkumulátorom sincs valami jó formában. Náthás vagyok. Elveszett a helyem. Mennék haza.

Szövetségeseket kell találni, az már tisztán látszik, olyanokat, akikben megbízunk, akiknek vigyázunk a helyére, és aki vigyáz a mi helyünkre. De sebaj, amúgy sem érzem jól magam, újabb neocitránt sincs kedvem inni, "Csak forró vizet kérek!", "Háromszáz forint", inkább hazamegyek, és onnan dolgozom. Egyáltalán minek bohóckodom itt a városban, amikor takaró alól is gépelhetnék?

Az első után újabb egy hetet töltöttem az utcákon bolyongva, és tisztán látom a legnagyobb kockázatokat: sosem lehetünk biztosak abban, hogy az értékeink meglesznek, mire előkerülünk a mosdóból. Az élethalálharc a helyekért folyamatos. Adataink biztonságáról gondoskodni melós. És főleg: van a nyűgnek, álmosságnak, betegségnek az a foka, ami mellett még bemegyünk az irodába dolgozni, de ha magunk osztjuk be az időnket, inkább otthon maradunk. Enyhe hőemelkedéssel minek elindulni, ha maradhatunk is? Télen, hidegben ez fokozottan igaz, márpedig ha a lakásunkból dolgozunk, az maga a pusztulás: odaszokunk, elkényelmesedünk, elúszik a napunk, vagy épp túlkompenzálunk, és sokkal többet dolgozunk. Ráadásul az antiszociális életforma miatt rövid idő alatt befordulunk, aztán jön a puska, meg a templomtorony, meg az apácákra lövöldözés. Van ennek még irodalma is.

Persze hamar megtanultam, hogyan tudom kivédeni a kockázatokat. A legfontosabb, amit folyton az eszünkben kell tartani: el kell menni otthonról. Különbözőképp viseljük az elszigetelődést, de itt az aranyszabály: amíg nem érezzük magunk olyan rosszul, hogy normál körülmények között betegszabadságra mennénk, a kávézókba is induljunk el. Az már csak bónusz, hogy amikor már nem mennénk be a hagyományos munkahelyre, még mindig tudunk otthonról dolgozni, aztán persze létezik akkora fejfájás-torokfájás-láz-kombó, hogy már csak a pihenés meg a pálinka segít.

Alapszabályok

A megbízhatóság, a megbeszéltek pontos betartása, az önmagunkkal szemben tanúsított könyörtelenség a neonomád lét alapja. A legtöbb vállalat, még az amúgy liberális elveket valló Index is idegenkedik a kinti munkától, egész egyszerűen azért, mert túlságosan bevésődtek a régi definíciók. A munka az munka, munkahelyről végzik, idézi fel a Karmamédia neonomád szerzője, Sándor Szabolcs a leggyakoribb ellenérvet, ami ellen csak úgy lehet küzdeni, ha folyamatosan bebizonyítja az alkalmazott, hogy kintről hatékonyabb. Hogy talán nem a szokott menetrendben, talán több darabra bontva dolgozik, olyankor viszont tényleg dolgozik, termel, nem a kollégájával beszélget, nem kerül közveszélyesen munkát, nem kávézgat, hanem teljes tudatával a munkára koncentrál.

Persze nehéz megértetni egy hagyományos munkarendre berendezkedett céggel a távmunka előnyeit. Sándor Szabolcs szerint az a legjobb, ha apránként kezdünk el távol maradni a munkahelytől és ezekben az időszakokban bizonyítjuk a rendszer előnyét: a munkát otthonról kezdjük el, vezetőink pedig azt látják, hogy délre, amikor elindulunk az irodába, már be is fejeztük a máskor egész napos feladatot. A távol töltött időt aztán folyamatosan bővíthetjük, így előbb-utóbb már olyan napjaink is lehetnek, amikor egyáltalán nem járunk be. Inkább bocsánatot kérj, mint engedélyt, idézi Sándor Szabolcs A 4 órás munkahét szerzőjét, Timothy Ferrist, aki könyvében arra ad tippeket, hogyan tudjuk a lehető legjobban kihasználni a munkaidőt. Távmunka esetében ezt azt jelenti, hogy vagy sokkal több munkát végezhetünk el egységnyi idő alatt, vagy sokkal több szabadidőnk lesz, miközben nem csökken a teljesítményünk.

A külföldön már bevált rendszer egyébként hozzánk is elkezdett átszivárogni, a Pannon jövőre nyíló új székházában például a távmunka nemcsak eltűrt, hanem kifejezetten támogatott lesz.

Sándor Szabolcs szerint azonban nehéz átverni a legtöbb hazai cégen a neonomádkodást, mert azok kevéssé látják előnyeit. Persze az egyének megnövekedett munkavégzése látszik, amennyiben arra odafigyelnek a munkaadók, de igazi megtakarítás csak akkor érhető el, ha vállalati szinten vezetik be a távmunkát: ilyenkor már csökkenteni lehet az iroda méretét, az egy dolgozóra jutó rezsiköltséget.

Mindenki nyer

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium mindenesetre csak jó tapasztalatokról tud beszámolni a neonomádkodással kapcsolatban. Mint azt dr. Bihari Pál, a Távmunka Tanács tagja elmondta, ellenőrzött körülmények között szinte mindenki csak nyer az alternatív munkarenddel.

Magyarországon egyértelműen terjed ez a fajta foglalkoztatottság, 2002-ben még csak minden ötvenedik, 2008-ban már minden huszadik dolgozó végezte távolról feladatait. A tapasztalatok szerint az új munkarenddel megváltoznak a feladatkörök is, a dolgozó egyéni képességeit jobban kihasználó, projekt-jellegű munkák kerülnek előtérbe, ami miatt jobban érzi a dolgozó a felelősségét, így nő a hatékonysága is.

Bihari szerint általános tapasztalat az irodai költségek csökkenése, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben mindenképp versenyelőnyt jelenthez a cégek kezében, ahogy az utazási költségek visszaesése sem jön rosszul, arról nem is beszélve, hogy az erre szánt időt is munkára lehet fordítani. Jó szervezéssel nőhet a termelés, a munkáltató eredményessége, hatékonysága. A Figyelőn megjelent cikk szerint jobban tud kijönni a recesszióból az a cég, amelyik szabadon engedi dolgozni arra alkalmas beosztottjait, mert csökkentheti kiadásait és növeli termelékenységét. De hasonló gondolatokat fogalmazott meg az ír Christopher Plockelman is, az újfajta munkamódszerekkel foglalkozó Centrecom vezetője is, aki szerint a nehéz gazdasági környezet a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy a vállalatok a leépítés, a teljesítmény visszaesése helyett a távmunkát választva költségcsökkentés mellett még növelni is tudják fordulatszámukat.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szerint aki figyelmen kívül hagyja a távmunkát, az nemcsak lemond a hatékonyság növeléséről, de egyenesen hátrányba kerül a globális piacon. Sok munkaadó tartja nehezen kontrollálhatónak, ellenőrizhetőnek ezt a munkaformát, de ez csak az ismeretek hiányából és régi előítéletekből akad, ezért a minisztérium szerint szükség van a tájékoztatásra.

Talán az elégtelen információ miatt, de óriási átállásokról nem lehet beszélni. Hhunter, a fejvadászblogot író szakember szerint a nagyvállalatok továbbra sem érdeklődnek a távmunka iránt. A személyzeti tanácsadó elmondta, hogy a legtöbb cég még mindig az irodai munkavégzést preferálja, legfeljebb a munkaidőn kívüli munkát engedélyezi távolról, és nem látszik, hogy munkaadói oldalról növekednének az igények. Hhunter szerint körülbelül minden tizedik távmunkás lehet neonomád, bár hivatalos felmérés még nem készült még ez ügyben.

Nem csak a szép

Az biztos, hogy nemcsak szép oldala van a kávézós online munkának, amit én is megtapasztaltam a második hetem után. Először is nem érdemes minden kapcsolatot megszakítani az irodával, vagy ahogy Sándor Szabolcs mondta: az élő kommunikációt semmi sem helyettesítheti. A részmunkaidős digitális nomád ugyan használja a Yammert és az MSN-t, de még ezekkel az eszközökkel is nehézkesebben megy a kapcsolattartás, mintha csak át kéne szólni az asztal fölött a kollégának. Márpedig a friss impulzusokra szükség van, ezért is működhet jobban a részleges nomádság, amikor a hét néhány napján az MSN-t személyes találkozásra, irodai munkára cseréljük, mondta el Sándor.

További probléma lehet, hogy, a bentről dolgozó kollégáknak frusztráló, ha valaki kávézókból végzik munkáját. Dr. Bihari Pál szerint amennyiben a vezetőtől nem kap támogatást, megerősítést a neonomád, akkor nem lehet sikeres hosszútávon a rendszer. A Karmamédia szerzője is úgy látja, hogy feszültséget gerjeszthet a különbségtétel, de az egész csak tálalás kérdése: ha a bentről dolgozó azt látja, hogy megfelelő munkavégzés mellett ő is a vonzóbb távmunkát választhatja, akkor jobban fog koncentrálni, ami megint csak jó a munkaadónak. Aki meg alkatilag nem képes a kinti munkára, az úgyis a bejárást választja majd.

A kényes helyzet azonban túlkompenzáláshoz vezethet, amit a saját bőrömön is tapasztaltam: hogy ne érhessen a lógás vádja, sokkal többet dolgoztam, mint bentről tettem volna, ami dr. Bihari Pál szerint általános jelenség és gyakran vezethet túlterheléshez, önkizsákmányoláshoz. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a több munkát szabadabb időbeosztás mellett, vonzóbb konstrukcióban, környezetben végeztem el, így összességében mindkét próbahét végén frissebbnek éreztem magamat, mint normál körülmények között.

A következő részben azt vizsgáljuk meg, hogy milyen berendezésekre, szoftverekre lehet szükség az akadálytalan nomádkodáshoz.