Az NTL internetszolgáltató a körülbelül 5500 forintnak megfelelő fontért kínál "nagy sebességű, szélessávú internetelérést", amely valójában egy 128 kilobit/másodperces kapcsolat. A rivális Freeserve szolgáltató és egy magánszemély panasza szerint a "szélessáv" legalább 500 kilobites vagy annál gyorsabb átviteli sebességet jelent, írta a The Register.
Megfelelnek a hivatalos definícióknak
Az NTL azzal védekezett, hogy a brit távközlési hatóság (Oftel) által meghatározott szabvány szerint a szélessávú elérés olyan folyamatos internetelérést garantáló szolgáltatás, amely legalább 128 kilobites adatátviteli sebességet tesz lehetővé. Az Oftel elmondása szerint azért 128 kbps-ben határozták meg a szélessáv minimális adatátviteli sebességét, mert az volt a nemzetközileg elfogadott szabvány.
A brit telkó azt is hozzátette, hogy szolgáltatásuk a szélessáv - többnyire fizikusok által használt - technikai definíciójának is megfelel: a kifejezés olyan rendszerek esetében alkalmazható, amelyekben a jelet egy széles frekvenciasávon továbbítják; az NTL szolgáltatása egy 6 MHz-es csatornán működik, tehát megfelel ennek a követelménynek.
A hirdetési szabványokkal foglalkozó Advertising Standards Authority (ASA) elfogadta, hogy az NTL szolgáltatása szélessávú, ám ennek ellenére is félrevezetőnek találta a hirdetést, mivel nem közli a pontos adatátviteli sebességet.
Broadband után jön a midband
A döntés arra hívja fel a figyelmet, hogy a szélessávú elérésnek nincs egy mindenki által elfogadott meghatározása. A határozat várhatóan hatással lesz a vállalatok szolgáltatásainak elnevezésére; kitűnő példa erre a British Telecom hamarosan bevezetésre kerülő, 256 kilobites elérése, amelyet a brit sajtóban már közepesen szélessávúként (midband) emlegetnek.
A szabvány számít
A The Register információi szerint az NTL megfellebbezi a döntést. Az NTL szóvivője ezt azzal indokolta, hogy egy cég nem alapozhatja reklámjait egy ipari testület által meghatározott szabvány helyett arra, hogy az ASA mit gondol a fogyasztók véleményéről.