További Net cikkek
HTTP, TCP/IP, FTP, IMAP, DHCP - akinek fogalma sincs, mit takarnak a rejtélyes internetes rövidítések, már nem is érdemes megtanulnia. Jön az új internet, és az összes régi technológia megy a levesbe, lesz helyettük szép, gyors és biztonságos új. Vagy nem, mert belepusztul az egész a lobbiháborúba, mielőtt megszülethetne.
Egyre több kutató és IT-óriáscég hangoztatja, hogy az internet a mai formájában már nem fejlődőképes, és túl sok vele a baj. Ki kellene dobni az egészet, és építeni helyette az utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján egy újat. Bár elsőre kivitelezhetetlennek tűnik, sokan tartják úgy, hogy ez az egyetlen megoldás a jelenlegi internet olyan jellegű - főleg biztonsági problémáira - amelyekről senki nem is álmodott, amikor a hatvanas években kiépítették az első számítógépes hálózatokat.
Négy évtizedes alapok
"Az internet sok helyzetben jól működik, de ma már teljesen másra használjuk, mint amire annak idején terveztük - mondja a UCLA egyetem professzora, Leonard Kleinrock, aki 1969-ben, az MIT kutatójaként részt vett a csomagkapcsolt technológiának, az internetes adattovábbítás alapjának kidolgozásában. - Tulajdonképpen kész csoda, hogy a mai napig működik a hálózat a megváltozott igények és környezet ellenére."
A máig változatlan alapvető architektúra a hatvanas évek végének technikai fejlettségét, jellegzetességeit figyelembe véve épül fel. Az elvi alapokat szűkös sávszélességet, méregdrága háttértárakat és lassú processzorokat feltételezve fektették le. A hálózat annak idején emailek és kis méretű szöveges tartalmak továbbítására lett optimalizálva, ehhez kell ma igazodnia olyan technológiáknak, mint a VoIP, a video streaming vagy a fájlcsere.
Elveszett ártatlanság
Ennél is fontosabb, hogy az internet gyermekkora a bizalomra épült. A kutatók ismerték egymást, és megbíztak egymásban, ezért a hálózatot úgy építették fel, hogy a lehető legnyitottabb és legrugalmasabb legyen. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy robbanásszerűen tudjon elterjedni a kilencvenes években. Hiányoznak azonban azok az alapvető technológiák, amelyek egyértelműen meghatároznák, hogy egy adatcsomagnak mi a tartalma, és ki a feladója. Jórészt ezt használják ki a spammerek, a hackerek és a vírusok.
A TCP/IP protokoll - túlbonyolított, nem biztonságos
Az internet építésekor alapvető feltételezés volt az is, hogy az egyes számítógépek állandó helyen vannak, és állandóan fel vannak csatlakozva a hálózatra, ez a laptopok, PDA-k, okostelefonok és egyéb mobil internetes eszközök korában már rég nincs így. Azok a fejlesztések pedig, amelyek a biztonság és a mobilitás megváltozott igényeivel próbálják a lépést tartani, a végtelenségig növelik a hálózat bonyolultságát, és újabb, egyre nehezebben befoltozható biztonsági réseket hoznak magukkal. Az internet a saját sikerének áldozata.
Sok új internet
Biztonságos, gyors és bárhonnan elérhető új globális hálózatra van tehát szükség. Ebben nagyjából mindenki egyetért, a formát illetően azonban egyelőre nem sok konkrétumot tudnak felmutatni a fejlesztők, már a problémák pontos meghatározása is újabb dilemmákat vet fel. Technikailag például aránylag könnyen megoldható lenne egy általános azonosító, egyfajta digitális ujjlenyomat hozzárendelése minden felhasználóhoz, amivel az ember hozzáférhetne a levelezéséhez, az üzenetküldő programokhoz, beléphetne vele weboldalakra, és ez azonosítana a hálózati forgalomban minden adatcsomagot, ami tőle származik. Ez az azonosító rengeteg potenciális biztonsági rést tüntetne el a jelenlegi rendszerből, azonban újabb kérdéseket vetne fel az internet szabadságával, és az anonimitással kapcsolatban. Kell-e egyáltalán anonimitás az internetre, vetődik fel kérdés, és a probléma itt vált át műszakiból filozófiaiba.
Ráadásul az online biztonság alapköve a mindenkori leggyengébb láncszem, a végfelhasználó védelme lenne, amihez egyrészt tökéletesen hibamentes operációs rendszerek kellenének, másrészt valahogy az emberi hülyeség tényezőjét is ki kellene iktatni.
A szép új internet felépítésénél minden óriáscég, minden gazdasági-politikai nagyhatalom ott akar lenni a tervezőasztalnál, sőt biztos, ami biztos, már el is indították a maguk új internet projektjeit. Az amerikai National Science Foundation a nagy amerikai egyetemekkel és a védelmi minisztériummal összefogva egyszerre két programot is vezet, a GENI-t (Global Environment for Network Innovations) és a FIND-et (Future Internet Network Design), az EU vezető kutatói pedig márciusban indították be Zürichben a FIRE (Future Internet Research and Experimentation) projektet.
Internet2
Míg a GENI, a FIRE és FIND az internet teljes megreformálását tűzte ki célul, a már tíz éve futó Internet2 projekt a meglevő TCP/IP technológiára alapozva próbál ugrásszerű sebességnövekedést elérni. A többek között az Intel, a Cisco, a Sun és a Comcast által támogatott program már jó ideje létezik prototípusszinten is, és sorra dönti meg az adatátviteli sebességi rekordokat. Az adatforgalmat továbbító optikai kábelekkel még sok a gond, de amikor működik a rendszer, akkor szédítő sebességet tud, közelíti a 9 gigabit/sec-ot.
Bár ezek a kutatások még igencsak gyerekcipőben járnak, máris óriási pénzeket emésztenek fel. A GENI a nyilvános adatok szerint csak az amerikai kormánytól 350 milliót kapott a beinduláshoz, és további 300-at magáncégektől. Ez a legelőrehaladottabb állapotban levő program, de így is csak 2010-ben lép túl az elméleti tervezés fázisán, és legkorábban 2015-ben válthatja le a mostani technikát. Az új hálózat kiépítésének, a teljes hardver és szoftver lecserélésének költségére még becslések sincsenek, mindenesetre ez egészen biztosan az évszázad üzletének ígérkezik, és egyetlen IT-cég sem akar kimaradni belőle.
Kétségek
Vint Cerf, a lecserélésre ítélt TCP/IP hálózati technológia kifejlesztője, a Google internetevangélistája óvatosan fogalmaz: "A mostani technológia valóban nem elégít ki minden igényt... Nem hiszem, hogy a GENI átveheti az internet helyét, de egyes részei beleolvadhatnak, és előremozdíthatják a fejlődését."
Mások abban látják a fő problémát, hogy az internetben ma már túl sok a pénz, és a megreformálása üzleti érdekcsoportok, lobbicsoportok háborújává fajulhat. Annak idején a kutatók és a mérnökök az egyetemi laborokban nyugodtan dolgozhattak a hálózat kialakításán, tisztán a tudományos problémákat szem előtt tartva; ma azonban félő, hogy pénzemberek hoznák meg a döntéseket helyettük.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
