Csacsogjon a neten ingyen!

Számítógéppel telefonálni nyomorult dolognak tűnik, és az is. Odaragad az ember a gép elé, a beszélgetés kényszeres kattintgatással meg szkrollozgatással telik, a felhőtlen csacsogásból verejtékes munkaszag árad, a hangminőség néha kritikán aluli, néha megszakad, néha kiakad, néha meg csak visszhangzik, de azt nagyon. Laptoppal egy fokkal jobb a helyzet, de ha a valaki a beépített mikrofonba beszél, és a füléhez szorítja a gépet, készüljön fel rá, hogy nagyon ki fogják röhögni. Velünk megtörtént.

Igen, elegánsabb egy mobiltelefon, de amikor megérkezik az első olyan részletes mobilszámla, ami nem fér be a postaládába, a beszédkényszerrel párosuló árérzékenység váltásra serkent. A netes telefonálás a lehető legolcsóbb: ingyen van ugyanis.

A beszélgetéshez szükséges szélessáv persze pénzbe kerül, de ha az ember már úgyis behúzatta a kábelt, veheti úgy, hogy az internetes hangátvitel (voice over IP, VoIP) már nem kerül semmibe. A módszer hátránya, hogy hagyományos vonalas vagy mobilkészülék csak pénzért hívható, igaz, a tarifák olcsók: Magyarországról az Egyesült Államokba például percenként kevesebb, mint 5 centből megúszható egy beszélgetés.

Gyorstesztünkben három olyan programot próbáltunk ki, amelyek segítségével ingyen lehet a neten telefonálni. Még az is elképzelhető, hogy közülük egy-kettő már ott figyel a kedves olvasó gépén, anélkül, hogy tisztában lenne valódi képességeivel.

Microsoftos telefon

A netes telefonálás legfőbb hátulütője az, hogy a beszélgető feleknek azonos hangátviteli szoftvert kell használniuk: mivel a különböző rendszerek között nincs átjárás, nem lehet áttárcsázni az egyikből a másikba. Mivel pedig nettelefon-szoftverből van legalább egy tucat, kicsi az esélye annak, hogy a potenciális beszélgetőpartnerek eleve ugyanazt a programot használják. Az MSN Messenger viszont eléggé elterjedt ahhoz, hogy megérjen egy próbát, különösen mivel egy ideje a csetelésen kívül telefonálni, sőt videotelefonálni is lehet vele. Igaz, nekünk most éppen nem sikerült, de ezt betudjuk a kedvezőtlen körülményeknek.

Az MSN Messenger magyar nyelvű, 6.2-es verziójának legidegesítőbb eleme a stílusa. Fura dolog ez egy szoftver esetében, de mit tegyünk, ha a program azzal kezdi, hogy atyáskodó üzenetet küld, amiben arra figyelmeztet, hogy "Azonnali üzenetekből álló beszélgetések során soha ne adja ki jelszavát vagy hitelkártyájának számát."? Az az üzenet pedig nemcsak rosszul hangzik, hanem egyenesen érthetetlen is, hogy "Tóth Balázs felkéri Önt szóbeli beszélgetés kezdeményezésére."

A kezdeményezésre irányuló felkérést elfogadtuk, de sajnos kiderült, hogy "Az elérni kívánt hálózat vagy számítógép az ott felmerült problémák miatt nem elérhető. Később próbálja meg újból." Ezt be is vettük volna, ha nem két méterre ülünk egymástól, és nem tudjuk, hogy az elérni kívánt hálózattal nálunk legalábbis nincs az égvilágon semmi baj. Más kollégáink viszont arról számoltak be, hogy az MSN-en nemhogy rendszeresen telefonálnak, hanem kiterjedt videotelefon-beszélgetést folytatnak külföldön élő haverjaikkal, és még a képminőséget is megdicsérték - a mi kudarcunk így maradjon múló rossz emlék csupán.

Mindenki Icukája

Az ICQ (kiejtve "I seek you", kereslek) ikonja lassan tíz éve pislog a képernyők jobb alsó sarkában. Mindenki Icukája tavaly ünnepelte háromszáz milliomodik letöltését, és a download.com-on már a hetedik éve vezeti a letöltési versenyt. Icukával egy ideje telefonálni is lehet, de amikor ki szerettük volna próbálni, kiderült, hogy bár Icukát mindenki szereti, mindenki más Icukát szeret. A különböző verziókat nem tudtuk együttműködésre bírni.

A máig letölthető klasszikus verzió, az ICQ Pro 2003b telefonos kliensét külön letöltéssel kell aktiválni, a plugin pedig a területen megbízhatónak ismert Net2Phone-tól származik, viszont ez a verzió nem hajlandó együttműködni a legfrissebb ICQ 5-tel. Abban tehát nem érdemes bízni, hogy ha ketten dumálnának egy jót, és van ICQ-juk, akkor kapásból megy majd a dolog, hanem érdemes verziószámot egyeztetni, korábbi változatok esetében pedig ellenőrizni, hogy benne van-e a programban a telefonos plugin.

Ha ICQ Próval csengetnénk meg egy modernebb változattal rendelkező kartársat, érdekes módon azt a hibaüzenetet kapjuk, hogy kérésünk nem ért célba, mert a felhasználó az ICQ olyan alapváltozatával rendelkezik, amelyik nem támogatja ezt a típusú üzenetet.

Két 5-ös verziót egymásnak eresztve az is kiderül, hogy az ICQ-nak fura elképzelése van a modern hangátvitelről, hiszen amit kapunk, az nem telefon, hanem egy adó-vevő készülék számítógépesített változata. Már a kapcsolatfelvétel sem egyszerű, hiszen a bejövő hívást alaphelyzetben nem jelzi az egyébként mindenért tülkölő, huhogó és csattogó ICQ, a hívó pedig mindebből csak annyit lát, hogy a partner "busy". Ha pedig sikerül összekapcsolódni, a beszélőnek folyamatosan nyomnia kell az adás gombot - esetünkben a Space billentyűt - , választ pedig csak akkor kap, ha időben el is engedi azt. Harctéri helyzetekben kiváló megoldás lehetett volna, valamikor a múlt század közepén. Működni ma is működik.

True hype: Skype

A Skype olyan, amilyennek egy netes telefonszoftvernek lennie kell. Maga a program egyszerű, barátságos, áttekinthető, gyors és átlátható. Tiszta kezelőfelülete egyenesen megnyugtató az ICQ ikondzsungeléhez képest, amikor pedig kipróbáltuk, minden ellenkezés nélkül hajlandó volt tárcsázni, kapcsolódni és közvetíteni, és valószínűleg ezt gondolja az a 2 300 000 felhasználó is, aki velünk egy időben próbálkozott az ingyentelefonnal.

Igaz, a már említett kétméteres távolságból zavaró volt, hogy a hang később - egy ponton sok másodperces késlekedéssel - szólalt meg a számítógépen, mint ahogy elhagyta a szánkat, az pedig nyilván a gagyi kínai piaci hangszóróknak tudható be, hogy beszélgetés közben sikerült az AC/DC cuccát megszégyenítő gerjedésre késztetni őket, de a Skype-ot nem rockkoncertre találták ki. És amikor a fülünkhöz szorított wifis laptoppal elhagytuk a teszthelyiséget, kiröhögni kiröhögtek ugyan, de nekünk nem került semmibe.