Ki irányítsa az internetet?

Globális természete és szokatlan architektúrája hosszú évtizedekig megóvta az internetet a komoly állami beavatkozástól. A szabályozás országonként változik: van, ahol szigorúbb, van, ahol engedékenyebb, van, ahol nem létezik; de a világháló előszeretettel ignorálja a térképre szkeccselt határokat, olyan szervezet pedig eddig nem volt, amely - a net működését biztosító alapelveken és technikai szabványokon kívül - sikerrel próbálta volna egyszerre megregulázni a lassan egymilliárd felhasználós tömegmédiumot. A szabályozatlanság azonban egyre több kormány szemét csípi: az ENSZ 2001-ben össze is hívott egy információs társadalmi csúcstalálkozót, hogy a tagországok eldöntsék, hogyan szabályozzák azt, amiről eddig maguk is azt gondolták, hogy szabályozhatatlan. Ha mindenki elmegy, aki jelentkezett, szerdán 17 ezer küldött esik egymásnak a tunéziai fővárosban.

Villamosítás+internet=információs társadalom?

A WSIS (World Summit on the Information Society) első fordulója 2003 decemberében zajlott Genfben - akkor a résztvevő 175 ország delegáltjai elfogadtak egy elvi nyilatkozatot és egy akciótervet is. Az előbbi dokumentumban foglalt alapelvek az információs társadalomhoz vezető utat írták le, amely mindenki számára elérhető és a tudás megosztásán alapul; az utóbbiban a résztvevő államok kimondták, hogy 2015-re a Föld lakosságának fele férjen hozzá az internethez, bár azt nem fejtették ki, hogyan képzelik a dolgot. (A fórumon a magyar színeket Kovács Kálmán informatikai miniszter képviselte, aki a mostani 28 százalékos internethasználathoz képest 2006-ra szeretné elérni, hogy minden második magyar használja a hálót.)

A WSIS kritikusai szerint Genfben megválaszolatlanok maradtak olyan fontos kérdések, mint az internet irányítása és a gazdasági háttér. A tuniszi találkozó egyik fő célja éppen az, hogy felállítsa az úgynevezett Internet Governance Forumot, a net első számú irányító szervét, a doménkiosztást felügyelő ICANN-t pedig globális szervezetté alakítsa, és elszámoltathatóvá tegye a "részvényeseknek", vagyis a kormányoknak, a magáncégeknek és a civil szervezeteknek.

Az egyik ilyen szervezet, a Civil Society csoport 2003 őszén élesen kritizálta a WSIS ténykedését, mondván, hogy a szándéknyilatkozatnak már az első cikkelye patthelyzetet teremt, hiszen a résztvevő államok valójában nem tudtak megállapodni abban, hogy az ENSZ által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata legyen a csúcsértekezlet elméleti kiindulópontja. A Civil Society szerint a kormányok még abban sem értenek egyet, hogy a WSIS fő céljára, a digerátusok és az analfabéták között húzódó "digitális szakadék" megszüntetésére pénzt kellene költeni, sőt vannak olyan szervezetek, így a müncheni központú FFII (Foundation for a Free Information Infrastructure), amelyek eleve kétségbe vonják a "digitális szakadék" létezését.

Verejték és konszenzus

A másik probléma, hogy ha el is fogadja a világ a digitális szakadék meglétét, valószínűtlen, hogy jogi lépések és szervezeti átalakítás nélkül be tudja azt temetni. Egyes országok, így Brazília és Irán képviselői szerint azért, mert a neten az Egyesült Államok és az irányítása alatt álló nemzetközi szervezet, a doménnevek kiosztásáért felelős ICANN uralkodik, ami nem tesz jót a fejlődő, illetve gazdaságilag elmaradott országoknak. És bár a tuniszi WSIS-en segítő szándékkal tiszteletét teszi az Intel, az Alcatel, illetve a szakadék rosszabbik felén ragadtaknak szánt százdolláros laptopját bemutató Nicholas Negroponte, egyes delegáltak szerint valódi változást akkor lehetne elérni, ha a hálót nemzetközi szervezet irányítaná úgy, hogy a delegáltak legalább az alapkérdésekben egyetértenek.

A konszenzus azonban nehezen jön létre: a The Register helyszíni beszámolója szerint a küldöttek még a legalapvetőbb kérdésekben sem képesek közös nevezőre jutni. A brit tech-hírportál helyszíni tudósítója úgy látja, a WSIS hőse nem más, mint a pakisztáni küldött, Masood Khan, aki a legfontosabb kérdésekben dönteni hivatott "A" albizottság elnökeként próbálja összehangolni egymással az olyan, sok tekintetben ellenérdekelt feleket, mint Kína, Ghána, Argentína, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. Az "A" albizottságnak kellene döntenie nemcsak arról, milyen szerv irányítsa az internetet, hanem arról is, hogyan küzdjön a világ a kiberbűnözéssel vagy a kéretlen e-mailtömeggel, a szpemmel.

A résztvevőket vasárnap, a csúcstalálkozó hivatalos kezdete előtt két nappal Khan egy terembe zavarta azzal, hogy az internet irányításának kérdéseit a téma velejéig hatolva tárgyalják meg, majd írják össze azokat a pontokat, amelyekben egyetértenek. Négyórás tanácskozás után a küldöttek üres papírral jelentkeztek Khannál, aki visszazavarta őket, míg legalább három pontban konszenzusra nem jutottak.

A szakadék a hibás

Bár a fejlődő országok nyilvánvalóan minél több pénzhez szeretnének jutni, hogy lendületet adjanak saját infokommunikációs fejlesztéseiknek, sok - jellemzően nem fejlődő országbeli - szakértő azt tartja, hogy a szakadékra panaszkodó nemzetek maguk a felelősek saját elmaradottságukért. Allen Miller, az amerikai információtechnikai szövetség egyik alelnöke szerint a harmadik világ országaiban mindaddig drága marad az internetelérés, amíg a kormányok saját monopóliumaikként kezelik a távközlést, és nem engednek teret a piaci versenynek.

Az is valószínűtlen, hogy az Egyesült Államok szívesen kiadná kezéből az irányítást és fenntartások nélkül egy nemzetközi szervezetre delegálná azt, bármilyen demokratikusan is jön létre az intézmény. Az internetet "feltaláló" és az ICANN révén azóta is ellenőrző USA a gazdasági érvek mellett politikai-ideológiai okokkal magyarázza, miért lenne rossz a világnak, ha az ENSZ-ből kinőtt nemzetközi szervezet venné át az internet irányítását. Az Egyesült Államokat Tuniszban képviselő David Gross nemrég azt mondta, hogy az USA nem szeretne mindenáron megállapodásra jutni a WSIS többi résztvevőjével. Milton Mueller, a Syracuse Egyetem professzora egyenesen a szabadságjogok korlátozásától tart: szerinte amikor egyes kormányok szabályozni akarják az internetet, nem az emberi jogok és a médium szabadsága jár a fejükben, hanem az, hogy gátat emeljenek a nekik nem tetsző viselkedésnek.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!