Vegasi napló #5 – Egy görbe geek este

Véget ért a Las Vegas-i CES, aminek jelentőségét az is mutatja, hogy Conan O’Brian is viccelődött vele a show-jában, („A Samsung kifejlesztett egy tévét, ami bekapcsolódik, ha azt mondod neki: szia, tévé! Remélem, a következő modell felismeri azt is, ha be vagyok szívva, és rögtön a Cartoon Networkre vált.”), illetve az is, hogy az Apple 250 kémet küldött az expóra, hogy körülnézzenek, miben mesterkedik a konkurencia. („Figyelem, emberek! Geeknek öltözött geekeket kell keresni a tömegben!” – mondta erre Conan.)

Az utolsó esténken kicsit lazítottunk a helyszíni tudósítás tempóján, és végre kimozdultunk a Riviera-Venetian-Convention Center háromszögből. Kevés lehangolóbb látvány létezik, mint Las Vegas nappal: a nevadai napsütés felfedi a város kiéltségét és a drágának tűnő csillogás alatt több rétegben rejtőző olcsó giccset. Estére aztán a város átváltozik, a smink nélküli utcalány ragyogó díva lesz, egyszer látni kell ezt, hogy aztán az ember kiábránduljon belőle. Mint Balage kolléga, aki végighüledezte a Las Vegas Boulevardot a mű-Egyiptomtól mű-Párizsig, és sokkot kapott, amikor a meglátta a Venetian lagúnáját, amit szabad eget utánzó plafon fed (az illúziót rombolta, hogy a műégen fennakadt egy lufi).

Vegas óvárosa (már amennyire lehet óvárosról beszélni egy településen, ami alig száz éve létezik) már jóval hangulatosabb, pedig nem kevésbé giccses: a Fremont Street egy részét neonok és izzók fedik, és minden sarkon Elvis-, Jacko-, sőt Kiss-imitátorokba botlik az ember. Az utcán megtaláltunk a Heart Attack! (Szívroham!) nevű éttermet, ahol nővérkének öltözött pincérnők tömik a vendégbe a négy számjegyű kalóriaértékű burgereket, és ingyen ehet bárki, aki legalább 160 kilós. Aztán geekösztönünk az Insert Coin(s)-hoz irányított, ami egy videojátékos bár, pár napja itt játszott az egyik CES-celeb, Felicia Day is. Miután leborultunk a nyolcvanas évekbeli játékgépek láttán, híg amerikai sörök mellett dobáltuk sorban a negyeddollárosokat olyan klasszikusokba, mint a Golden Axe, a House of the Dead, a Commando vagy az első ataris Star Wars. A harmadik Halálcsillag-felrobbantás után megbeszéltük, hogy ez tartalmasabb és olcsóbb szórakozás, mint bármilyen kaszinó (bár lehet, hogy Bugsy Siegel ezzel nem értene egyet).

De hogy a szó eredeti értelmében is elmondhassuk, hogy eljátszottuk a pénzünket, rulettasztalnál zártuk az estét. Pár napja önöket kérdeztük, mire tegyünk, és a lehetőségek közül a fekete, páros nyert (bár a többség úgy szavazott, inkább igyuk el a pénzt). Váltottunk zsetonokat, fele feketére ment, fele párosra, és mindet elbuktuk. Nem hibáztatjuk önöket, mert páratlan vagy piros sem nyert volna, illetve mi sem gondoltunk a szavazásnál minden lehetőségre. A rulettkeréken ugyanis a duplanullán (00) landolt a golyó, de hát mit is várhattunk volna egy téttől, amit pénteken, 13-án tettünk meg? És hogy mennyit buktunk? Azt inkább nem áruljuk el, ami Vegasban történik, az Vegasban is marad. Az utolsó centig.