Kína uralomra tör a mobiliparban

Három éve bukkant fel a Huawei a mobilipari eladásokat ábrázoló grafikonokon. A kínai társaság a toplista kilencedik helyén indított, és a következő negyedévekben csak nem akart eltűnni onnan. Lassan tört magának utat az élmezőnyig, most a világ ötödik legnagyobb mobilgyártója, az okostelefonok piacán pedig megszerezte az előkelő harmadik helyet – a napokon belül kezdődő Mobile World Congress kiállítás környékén is megkerülhetetlen trend és beszédtéma a cég nyomulása.

A Huawei 2012 utolsó negyedévében maga mögé utasított olyan iparági nagyágyúkat, mint a Nokia, a HTC és a Blackberry – az okostelefonok piacán ez a három cég már nincs benne az első ötben. Mondjuk az is igaz, hogy három éve még az Apple is csak üde színfolt volt, most pedig már az iPhone viszi el a mobilipar nyereségének a zömét.

	2012 4Q millió darab	2012 4Q részesedés	2011 4Q millió darab	2011 4Q részesedés	éves változás
1. Samsung	63.7	29.0%	36.2	22.5%	76.0%
2. Apple	47.8	21.8%	37.0	23.0%	29.2%
3. Huawei	10.8	4.9%	5.7	3.5%	89.5%
4. Sony	9.8	4.5%	6.3	3.9%	55.6%
5. ZTE	9.5	4.3%	6.4	4.0%	48.4%
Mások	77.8	35.5%	69.2	43.1%	12.4%
Összesen	219.4	100.0%	160.8	100.0%	36.4%
					forrás: IDC

Plusz kép és hang

Ha még jobban visszaugrunk az időben, akkor is találkozunk a Huawei nevével: a magyar mobilszolgáltatóknak ők szállították a 3G-modemek nagy részét. Ez viszonylag kényelmes pozíció volt, mert aki előfizetett laptopos mobilinternetre, automatikusan kapott hozzá egy Huawei modemet, nem kellett minden egyes vevőért megharcolni. Az eredményekből viszont az látszik, hogy innen is el lehet startolni, és a szolgáltatókkal kiépített szoros kapcsolat jó ugródeszka a fogyasztók meghódításához. Nyilván nem volt nehéz bekerítenie a szolgáltatókat, akik sokat akarnak profitálni a percdíjakon és az adatcsomagokon, de ehhez szükségük volt egy beszállítóra, aki olcsón ad nekik okostelefonokat.

Nagyon jó volt a Huawei időzítése, mert amíg az ipar veterán szereplői küszködtek, hogy lerakják a súlyos örökségként rajtuk ragadó butamobilok gyártását, kevésbé tudtak odafigyelni az okostelefonok nagy lendülettel felpörgő piacára. Ennek is szerepe volt a Motorola és a Nokia bukásában. Amikor a feltörekvő Huawei belépett a nagyok közé a ringbe, az okostelefonok piaca elkezdett éretté válni. Az eszközök olyan általános fogyasztási cikké kezdtek átalakulni, mint amilyen a mosógép és a villanyborotva. Ahogy kevesen tudnak félmilliót fizetni egy mindent verő Miele mosógépért, úgy az okostelefonok vevői közt is egyre többen keresték az ésszerű kompromisszumokat. A Huawei pedig nagyot ütött az ellenfeleibe a friss technológiák, a nem éppen kimagasló dizájn és az alacsony ár kombinációjával.

Persze a Huawei azokban a régiókban a legsikeresebb, ahol eleve vékonyabb az emberek bukszája. A cég jól kihasználja származását, és Kína gigantikus méretű piacán adja el készülékeinek a felét, de az IDC szerint nagyon jól megy neki Latin Amerikában, és – ami minket közelebbről érint – Kelet-Európában is.

„Sokan még csak ismerkednek az okostelefonokkal, ezért a legolcsóbb és a középkategóriás modellek a legkelendőbbek” – kommentálta a jelenséget Szabó Zsolt, aki a Huawei Technologies Hungary értékesítési menedzsere. Mindez nem jelenti azt, hogy a vállalat leragadt volna az olcsó tucattelefonoknál. Szabó elmondta, hogy már készülnek a 6,1 hüvelykes kijelzővel felszerelt Ascend Mate telefon-táblagép hibrid hazai bevezetésére, és az erősebb Ascend D2 piacra dobásán is gondolkodnak.

Ez a két készülék a januári CES nagy dobásai közé tartozott, és már csak három hét van hátra a barcelonai Mobile World Congress kiállításig, ahol a Huawei február 24-én tart sajtótájékoztatót. Ott új modellek várhatók az alsó- és középkategóriában, és a pletykák szerint a negyedik generációs (LTE) készülékek is elérhetőbb árkategóriában jelennek meg.

Kelet és nyugat közt

Az még nagy kérdés, hogy a Huawei mire megy a kezdeti sikerrel. Egyfelől előnyös helyzetben van, mert nemcsak okostelefonokat gyárt, hanem 3G és 4G bázisállomásokat, vezetékes és optikai hálózati berendezéseket is. Ezen a területen erős és stabil a pozíciója, a világ második legnagyobb beszállítója a svéd Ericsson mögött. Emiatt sokkal nagyobb játéktere van, mint a HTC-nek és a Blackberrynek, mert azoknak csak a mobilokból van nyereségük, és egy ballépés a számukra akár végzetes is lehet. A Huawei biztosan nem fog összedőlni, ha egy-két készüléke kevésbé népszerű.

Ugyanakkor a cégnek oda kell figyelnie, mert vannak kemény ellenfelei. Ott van mindjárt a hazai pályán versenyző, szintén kínai ZTE, amely összesített eladásában el is verte őt: 17,6 millió mobilt adott el 2012 utolsó negyedévében, míg a Huawei csupán 15,8 milliót. Az okostelefonok piacán fordított a helyzet, ott a Huawei van előrébb 10,8 millió darabos forgalommal, míg a ZTE két hellyel hátrébb végzett van a maga 9,5 milliójával (közöttük van a negyedik helyezett Sony 9,8 millióval).

Még komolyabb versenytárs a piacot uraló Samsung, mert a dél-koreai vállalat mindegyik árkategóriában jelen van. A veterán gyártók közül egyedül neki sikerült különösebb veszteség nélkül átállnia a butatelefonokról az okostelefonok gyártására, és ennek köszönhetően el is tudta venni a Nokiától a piacvezető pozíciót. A Samsung további előnye, hogy évtizedek óta a fogyasztói elektronikai piac meghatározó szereplője, és világszerte mindenki ismeri a nevét.

A Huaweinek még a kínai származása is gond lehet, és nem arra gondolok, hogy a Made in China rosszul csengene, mert az már a múlté – mindenki tudja, hogy az iPhone is Kínában készül. A vevők többsége valószínűleg nem törődik azzal, hogy Kínában időnként gyermekmunkásokat foglalkoztató gyárakat lepleznek le, sem azzal, hogy az éhbérért dolgozó munkások körében gyakori az öngyilkosság. (A félreértések elkerülése végett: nem a Huawei-jel összefüggésben kerültek napvilágra ilyen hírek, legutóbb például az Apple egyik beszállítóját leplezték le.)

Az amerikai sajtóban a név előnytelen hangzásán viccelődnek, hogy a kimondhatatlan Huawei helyett sokan csak „Hawaii”-ként emlegetik a céget. Szerencsére a cégnek volt némi humorérzéke, és maga készített videót, amin bemutatja a New York-iaknak a helyes kiejtést. Akkor már nem volt ilyen jó kedvük, amikor az amerikai képviselőház titkosszolgálati bizottsága nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte a Huawei termékeit, mert azt feltételezték, hogy a vállalat online hadviseléshez szállított eszközöket a kínai hadseregnek. Erre nem szolgáltattak bizonyítékot, ezért erősen megkérdőjelezhető, hogy mennyire volt megalapozott a vád. Ráadásul sok országban teljes hálózati infrastruktúrát építenek fel a Huawei eszközeivel, tehát a szolgáltatók megbíznak a cégben. A rossz sajtó mindenesetre nem segít a márkanév felfuttatásában.

Nem biztos, hogy a Huawei meg tudja tartani a pozícióját, mert ZTE is az árérzékeny vevőkre hajt, elég nagy sikerrel, és a legfrissebb hírek szerint a tajvani HTC is módosít a pályáján, és ezentúl olcsóbb modellekkel teríti a piacot. De az még inkább kérdéses, hogy mi lesz a többiekkel. A Blackberry, Sony és Motorola hármasa a nagyobb profittal kecsegtető csúcskategóriában próbál szerencsét, tehát ők az Apple-Samsung párossal vívnak a vevőkért. Könnyen lehet, hogy őket már 2013-ban felszippantja az „egyéb gyártók” kategóriája, és a statisztikákban nem látunk majd mást, mint a mindent lefedő Samsungot, a csúcsot uraló Apple-t, és kínai tömegtermékeket.