Megpörgettük a pedométert

Kemény meló ez, az uránbányászok sírva menekülnének vissza a tárnába, de hát valakinek ezt is meg kell csinálni – szoktak viccelődni az elcsigázott újságírók egymás között az E3 napjainak végefelé, térdig lejárt lábbal (és azért csak egymás között, mert a játékshow miatt amúgy is irigy gémerek körében nem tanácsos ilyen átlátszó ál-panaszkodással szítani a lincshangulatot). Persze némi igazság van azért a dologban, a kiállítás hatalmas, a látnivaló rengeteg, az ember egy percet sem veszteget el, nyitástól zárásig lót-fut, és estére tényleg úgy érzi, mintha egy maratont gyalogolt volna le. Idén panaszkodás helyett tudományosan álltunk a témához, és lemértük, mennyit is mászkál pontosan az ember az E3-at végigjárva.

Mivel a GPS-jelek a konferenciaközpontban nem túl pontosak az épület több emelete alatt, kénytelenek voltunk régebbi technológiához fordulni, és beszereztünk egy pedométert, avagy elektromechanikus lépésszámálót. Ez az övre csatolható szerkezet a csípő mozgását érzékelve méri, hányat lépünk. A fitness-közhiedelem szerint napi 10 ezres átlag mutat aktív, sportos életmódot, felmérések szerint az amerikai átlag napi 5000 körül van, a maratoni táv pedig valahol 52 ezer magasságában.

A reggel tizes nyitáskor lenullázott műszer a kiállítás zárásakor, az autóba beüléskor 14 ezret mutatott, ez nagyjából 11 kilométert jelent, ami őszintén szólva jóval kevesebb, mint amennyire lestrapáltnak érzi magát az ember egy-egy E3-nap után. Enyhítő körülményként annyit lehet esetleg felhozni, hogy a kiállításon, amikor nem gyalogol az ember, akkor is talpon van, sorban áll, és egyébként is annyi inger éri, hogy a nap végén egy adagban zuhan rá a fáradtság. Egyébként meg puhányok vagyunk na, most már tényleg felesleges lenne tagadni, tudományos kísérlettel igazoltuk.