Miért nem rúgtunk be péntek este Ferivel?

Ferivel immár negyedik éve követjük nyomon az Electronic Arts focijátékainak fejlődését. Mint gondos szülők a kollégiumból hétvégére hazatérő gyereket, úgy vizslatjuk évről évre: mennyit nőtt, rendesen fejlődik-e, javított-e azokon a dolgain, amikkel nem voltunk megelégedve.

És idén egy kicsit megőrültünk. Ezért aztán, noha úgy volt, hogy péntek este játszunk egyet-kettőt, aztán iszunk kettőt-hármat, végül nagyon sokat játszottunk, de nem ittunk egyet sem (a meccs utáni fröccsöt nem számítva). Egyetlen év alatt még soha nem fejlődött annyit a játék, mint most – és nem azért, mert a '07 magyar változata Hajdú B. István és Faragó Richárd hangján, magyarul szólal meg. Sőt, épp így jön ki a rendszer egyik gyengesége (ami lehet, hogy az angol kommentárnál is megvan, megvolt, de azt nem hallgattuk).

Gyenge hang

Hogy mi a baj a kommentálással? Főleg az, hogy a szpíkerek nem mondanak csapatneveket, de még azt is csak ritkán, hogy most a vendég- vagy a hazai csapatról beszélnek-e. Továbbá a felmondott paneleket a rendszer néha elég sután keveri be egy-egy szituációba, ha például a meccs első sárga lapja a 82. percben esik, akkor is elhangozhat az, hogy a játékvezető ezzel az ítélettel idejében megelőzheti a meccs eldurvulását, míg a 44. percben lőtt, 1-0-s vezetést eredményező gólnak is volt már olyan kommentárja, hogy "korán gólt szereztek" (persze az, hogy kik, nem derül ki).

Mindez persze nem Hajdú B.-ék felelőssége – az általuk felmondott panelek életszerűek, cikizéstől sem mentesek –, de csak remélni lehet, hogy jövőre már ez is jobb lesz. Mert tényleg megdöbbentő, hogy Hajdú B. kommentálja azt, ahogyan mi játsszunk, de az egy-egy fejes után meccsenként háromszor-négyszer elhangzó "fejében az ereje" felkiáltás kicsit sok. A játék tényleg viszont tényleg nagyon jó lett.

Csillaghegy, Fradi, Vác

Bár magyar klubcsapat továbbra sincs benne – már miért is lenne –, bárki létrehozhatja saját kedvenc együttesét, címerrel, játékosokkal (akiket átigazolhat más csapatoktól vagy újonnan is létrehozhat), így akár lehetne is. De még nem döntöttük el, hogy az NB II-es Ferencvárossal, az NB I-es Váccal vagy a BLASZ I-es Csillagheggyel (15 forduló után a 11. helyen állnak 20 ponttal, 20-30-as gólaránnyal) tuningoljuk-e a több mint húsz országra kiterjedő, idei újdonságként egyebek mellett török bajnokságot is tartalmazó játékot. A Csillaghegy mellett szól, hogy ott focizott Esterházy Péter, akiről már tudtuk, hogy tehetséges focista volt (azóta ezt már ő maga is felidézte, felemelgetve a könyvében mások mellett azt a Kokót, akitől mi hallottunk az ő focis múltjáról).

Mindenesetre amíg nincs Csillaghegyünk – ellene szól ugyanis, hogy nem ismerjük a csapat címerét, sem a színösszeállítását, sem a játékoskeretét, bár lehet, hogy a két Esterházyt még beszerkesztjük –, addig a magyar válogatottal kezdtünk játszani. A színösszeállítás csapnivaló – valami pirosas-magentásban játsszunk itthon –, a játékos-adatbázis nem sokat javult, Juhász Roland még mindig balhátvéd, és a nyáron nem sikerült ráérezni Szabics Imre őszi formájára sem. A csapat a Várhidi-féle fiatalítás előtti, de a valódinál jobb formában van, a franciáktól – a megszokott négyből a megszokott harmadik nehézségi fokozaton – csak 2-1-re, az olaszoktól 1-0-ra kapunk ki.

Trükközés marslakóknak

Amíg az adatbázis nem változott érdemben – legalábbis a mi perifériás csapatunknál, a nagyoknál persze igen –, a játszhatóság, az életszerűség terén hatalmas az előrelépés. A kapusok már nem idétlenkednek bele minden, láthatóan méterekkel a kapu mellé szálló lövésbe, valamivel intelligensebbek a kifutásnál és sokkal inkább azok a beívelésnél (így lemondhatunk arról, hogy a szélről beívelt labdából szinte automatikusan gól lesz).

A gépi intelligencia és a játszhatóság egyébként is nagyon sokat fejlődött: a nyesett, lőtt passz már korántsem biztos, hogy embert talál, akárcsak a szélről beívelt labda. A kapura lövés sem megy feltétlenül a kapu irányába, szöglet után és szabadrúgásból viszont valamivel könnyebben lehet gólt szerezni, mint a '06-ban lehetett (ott ugyanis szinte egyáltalán nem).

Minden eddiginél több billentyűkombinációt kínál a játék, bár ez néha már fárasztó: néhány éve a kényszerítőzéshez elég volt a Space lenyomása, most három billentyű kombinációjával csinálhatjuk meg ugyanezt. Aki nem zenész vagy marslakó, annak nem könnyű.

Szerencsére az alapfunkciók billentyűzetkiosztása nem változott, a PC-n főleg a QWEASD, a bal Shift és persze a kurzorbillentyűk kellenek a játékhoz (amelyben akárcsak tavaly, idén is az E a sprint a megszokott W helyett, de a billentyűzet alapból konfigurálható és elmenthető, nem úgy, mint tavaly, amikor ehhez egy patchet kellett letölteni). A Playstation továbbra is kemény kínok elé állítja azt, aki PC-n szocializálódott a játékhoz: előbbin a bal kéz irányítja a mozgást, a jobb a funkciókat, utóbbin épp fordítva.

A játékban több élethű stadion van, és az életszerűséget szolgálja a megjelenítésnek az a formája is, hogy a közeli képeken – akárcsak a valóságban – változik a fókuszálás, és ami nincs fókuszban, például a kapura lövéseknél a háló, az nem is éles. Szerencsére a menürendszer is minden eddiginél átláthatóbb lett, csak remélni lehet, hogy jövőre nem fogják elrontani, amikor megpróbálnak még jobbat csinálni.

Menedzserforradalom

Az igazi újdonságot kétségkívül a menedzser módban tapasztalhatjuk. Ezúttal is 15 szezont kell végigjátszani, de a feladat sokkal komolyabb, mint eddig volt. Van ifiakadémiánk, rendes pénzünk a korábbi kredit helyett (dollár, euró vagy font), ráadásul nem elég úgy általában jól szerepelnünk: egy-egy csapat elnöksége konkrét elvárásokat fogalmaz meg a szezon elején.

A tehetségkutatónkat már nemcsak egy-egy kontinensre, hanem adott országba is küldhetjük. A játékosok fejlődését 15 éven át nyomon követhetjük, és azt a lejátszott meccseken szerzett tapasztalat is befolyásolja az edzőink fejlettsége mellett.

Az elnökség követelménye lehet eredményelvárás, mint például egy bajnoki hely megszerzése, feljutás, bennmaradás, bajnokság vagy kupa megnyerése. Emellett megfogalmazhatnak pénzügyi (a költségvetés feltornászása egy megadott összegre) vagy személyzeti célokat (a személyzet fejlesztése, fiatal játékos igazolása, meglévő játékos megtartása).

Párizsból Trieszten át Birminghambe

A teljesített célokért pont, a nem teljesítettekért mínuszpont jár. A szezon végén, ha célok egy részét elértük, általában felajánlják, hogy maradjunk, de ha új csapatot keresünk, főleg az első években sokkal nehezebb dolgunk van, mint eddig volt. Mi a Paris St. Germainnel kezdtük a menedzserkarrierünket, és bár bajnokok lettünk, kupát nem nyertünk. A szezon végén eljöttünk, és csak második, harmadik ligás csapatok között válogathattunk.

Két szezont töltöttünk a Triestinánál (olasz B liga), ahol szintén nem tudtunk minden célt teljesíteni (például nem tudtunk 3, csak 1 éves szerződést kötni egy csatárral), és bár feljutottunk a Serie A-ba, és az Olasz Kupában is eljutottunk az elődöntőig, az újabb csapatkeresés során még csak középerős élvonalbeli egyesületektől kaptunk ajánlatokat: az olaszoknál a Messina, az angoloknál a Fulham, a spanyoloknál a Mallorca volt a legerősebb csapat, ahová mehettünk volna.

Végül a West Bromwichot választottuk, persze, Gera miatt, naná, majd a Hannovert a Bayern-verő Husztiért, vagy Gyepes Gábor okos fejéért a Wolverhamptont, a második szezonban megkapaszkodtunk a Premier Ligában. De mivel még ötös kategóriájú edzőként is csak ilyen gyenge csapatok jutottak, egyre erősebben gondolkodunk azon, hogy létrehozzuk mégis csak a Csillaghegyet, és az Esterházy M., Esterházy P. kettőssel betörünk Európába.

Vagy ha ez nem jön össze, akkor mégis lemegyünk inni.