Hogyan játsszunk ezeréves játékokkal?
További Szoftver cikkek
A Commodore-generáció gyakori mantrája, hogy ma már nem készítenek olyan jó videojátékokat, mint régen. Ez nyilván nem igaz, hajlamosak vagyunk kozmetikázni a múltat és elfelejteni a húsz-huszonöt évvel ezelőtti játékok bosszantó korlátait – ötnegyedes lemez körömollóval bevágása, magnófejállítás megvan valakinek? –, de tény, egy elég széles rétegnek határozott igénye, hogy játékkövületekkel szórakozhasson ma is. Az utóbbi években szépen meg is figyelhettünk egy retrócunamit a piacon – a legutóbbi hullám a Secret of the Monkey Island remake-je volt –, na, de mit tegyen az, aki valamelyik régi platform játékával akar szórakozni?
Remake ötletek
Például keressen nem hivatalos remake-eket! A Monkey Island példája nem egyedi, főleg ha a nem hivatalos produkciókat nézzük. A programozni tudó, régi játékok iránt elkötelezett fanatikusok tábora elképesztően aktív. Ezek az emberek sportot űznek abból, hogy ki tudja jobban újra megalkotni a régi játékokat a jelenlegi hardver- és szoftverkörnyezetben. Az ilyen remake-eknek több gyűjtőoldaluk is létezik, az egyik legnagyobb a Retro Remakes, több száz, de inkább ezer ilyen programot lehet róla letölteni és kipróbálni.
A remake-ek között vannak olyanok, amik teljesen hűek az elődhöz, mások kicsit újítanak rajta. Az Apidya című lövöldözős marhaság átdolgozása, például, pixelre pontosan megegyezik az eredetivel (vagyis ugyanúgy meghaltam már az első pályán, mint 1992-ben), a Jetpac című spectrumos őskövület egyik remake-je viszont 3D-s megjelenítéssel lepett meg (és ezzel oda is veszett a hangulat).
Bár nemcsak jó értelemben vett amatőr próbálkozások is bőven akadnak a gyűjtőoldalakon, vannak meglepően jól sikerültek is. Ilyen például a Maniac Mansion Deluxe, ami teljesen visszaadja az egyik leghíresebb Lucasarts-kalandjáték hangulatát, és néhány olyan fejtörőt is tartalmaz, ami az eredetiben nem volt (egyébként a játék magyarul is elérhető). De a nívósabb darabok között kell említeni az egyik legjobb spectrumos kaland, a Head Over Heels átiratát, és a kalandjátékokra szakosodott AGD Interactive remake-jeit.
Konzol egy joystickban
Persze az igazi rajongók nem monitoron, hanem tévéképernyőn játszanak, hogy HD-megjelenítésre termett kijelzőn gyönyörködhessenek a méteres pixelekben. A régi hardvereket beszerezni viszont macerás, meg aztán kinek kell egy padláson porosodó C64 azért, hogy havonta egyszer elővegye a régi szép idők kedvéért. Erre találták ki elhivatott tervezőmérnökök 2002 környékén – a távol-keleti filléreshardver-gyárak nagy örömére –, hogy olyan, tévére dugható plug’n’play kütyüket gyártanak, amiken egy-egy platform öt-tíz emlékezetes programját lehet újrajátszani, és nem többet.
A kezdeményezés jó volt, de azóta több ilyen hardver eltűnt már a piacról, nehéz beszerezni őket. Például a remek C64 DTV-t, amit egy amerikai autodidakta hardvermérnök tervezett. A korabeli Quickshot Competition Pro joystickot formázó kis konzol harminc Commodore 64-es klasszikust tartalmaz, többek között az Impossible Misson két részét (magyar vonatkozás: a második a Novotrade-nél készült), a Cybernoid 2-t, a Paradroidot és a Pitstop II-t. Az eredetileg huszonöt dolláros kütyü 2004 környékén nagy siker volt (a karácsonyi időszakban például volt olyan nap, amikor Amerikában elment belőle hetvenezer), de 2005-ben a tisztázatlan licencjogok miatt le kellett állítani a gyártását. Így ma a C64 DTV már duplán retrónak számít, az utolsó darabokat hol száz fontért, hol százötven euróért vesztegetik a neten.
Jóval olcsóbban, negyvenöt dollár körül lehet beszerezni az Atari Classics 10-in-1, illetve az Atari 13-in-1 minimálkonzolokat, amik az Atari 2600 nagy sikereit tartalmazzák, például az Asteroirdszot, a Missile Commandet és a Pongot (utóbbi annak idején Videoton TV-játékként segített elütni a tévéadás nélküli hétfőket). De léteznek hasonló kütyük Namco játékokkal (Pac Man, Galaxian, Dig Dug, Pole Position) és a Sega Mega Drive nagy slágereivel (Altered Beast, Sonic, Golden Axe), de még a kevésbé sikeres Intellivision konzol is kapott két ilyen mutációt. Némi nyomozással még az utolsó darabokat meg lehet rendelni, akár az eBayen vagy régi hardverekkel foglalkozó oldalakon.
Pénzbedobós játékgép pc-n
Az elérhetőség és az ár mellett azonban az is probléma, hogy a fenti kütyük csak néhány játékot ismernek. Aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy érezze az eredeti joystickforma érintését a tenyerében, nyugodtan forduljon az emulátorokhoz. Ezek a szoftverek egy-egy régi hardver, játékplatform működését szimulálják, és mivel a kezdeményezések kellő számú és szaktudású hívet toboroztak maguk köré, a legjobb emulátorok az évek és több verzióváltás során stabilan működő és szinte bármit futtató segédprogramokká váltak.
A régi pc-k működését több program is emulálja, de magasan a DOSBox a legjobb. Ez a jelenleg 0.73-as verziószámnál tartó csoda ingyenes, nyílt forráskódú, Windows mellett más operációs rendszerekre (Linux, Mac OS X) is elkészült, és az összes fontosabb képernyő- és hangkártya-beállítást sikerrel hozza. Egyetlen hátránya, hogy kicsit nehezen használható, néhány parancssort meg kell tanulni, akárcsak a régi szép időkben, amikor a Windows még nem operációs rendszer volt. Ezek a parancsok azonban nem bonyolultak, és magyar leírás is van hozzájuk: be kell állítani pár virtuális meghajtót (arra a könyvtárra, amelyben az eredeti játék fájljai találhatók, illetve a cd-meghajtóra, ha ilyet is használ a játék), és máris újraélhetjük gyerekkorunkat.
A DOSBoxban lehet állítani az emuláció sebességét is, állítani a billentyűzetkiosztást, és el lehet végezni még egy csomó finomhangolást is. Én a Golden Axe-ot próbáltam ki, ami DOSBox nélkül meg sem moccant XP-n, az emulátorban viszont gond nélkül futott, a valaha készült legbetegebb kalandjátékon, a Toonstruckon pedig a cd-cserélgetést teszteltem le, korrekten működött. Persze minden emulátorra igaz, hogy kellenek hozzá az eredeti játékok fájljai, de ezek többsége elérhető a neten mindenféle rajongói oldalakon, még ha jogi tisztaságukért nem is tennénk tűzbe a kezünket.
Szintén parancssoros megoldással dolgozik a MAME, a régi játéktermi pénzbedobós gépek emulátora. A DOSBoxnál jóval egyszerűbb, gyakorlatilag elég csak az alkalmazáshoz letöltött játék nevét megadni, és már töltődik is a retró. A Cadillacs & Dinosaurs című verekedős pulppal tettem próbát, könny szökött a szemembe – különösen azért, mert a pénzbedobást is lehet gombnyomással szimulálni.
Magyarországon a két éve huszonötödik születésnapját ünneplő Commodore 64 volt a nyolcvanas évek legnépszerűbb játékplatformja, és természetesen ehhez is található több emulátor, a Magyar Commodore 64 HQ-n pedig a net egyik legnagyobb játékgyűjteménye. Az emulátorok használata könnyű, nincs semmi parancssor: letöltés és install után kis túlzással csak azt kell megtalálni a readme-ben, hogy hol kell beállítani az elérési útvonalakat, és melyik gombbal tölthetjük be régi kedvenceinket. Jó volt így újra látni a kor egyik legsikeresebb magyar kalandjátéka, az Időrégész nyitóképernyőjét. És hadd utaljak vissza a DOSBox nagyszerűségére: kíváncsiságból kipróbáltam, hogy a DOS-emulátor alatt fut-e egy korábbi, DOS-os C64-emulátor. Gond nélkül ment, amíg rovatvezetőm ki nem csavarta kezemből a Manic Minert.
WinUAE néven létezik emulátora az Amigának is, de találni emulátort Spectrumhoz és több Sega és Nintendo konzolhoz. Ezen a gyűjtőoldalon érdemes kezdenie a keresgélést annak, aki mélyebben beleásná magát ebbe a szubkultúrába.
Régi idők procija
Végül, hivatalos megoldások is léteznek arra, hogy régi játékokkal játsszunk a mai platformokon, persze pénzbe kerülnek. A jó hír, hogy a dohszagot árasztó játékok nyilván nem olyan drágák, mint az új videokártyákra tervezett csillivilli csodák, általában egy vagy két mozijegy áráért elérhetők azok a klasszikusok, amik régi idők prociján futottak. Találunk ilyen régijáték-szolgáltatást pc-n és a jelenlegi konzolgeneráció három fő képviselőjén.
Az Xbox 360 online szolgáltatásán, a Live-on például egymásba érnek a régi játékok Xboxra – többnyire grafikai vagy egyéb változtatás nélkül – átdolgozott verziói. A Wormsöt például már négyszáz Microsoft pontért (körülbelül öt euró) megkapjuk. Viszont néhány játéknál azt írja ki a rendszer, hogy nem érhető el nálunk – így jártam, amikor a Doomot, a Duke Nukem 3D-t vagy a Psychonautsot próbáltam letölteni, és nem lehet nem észrevenni, hogy erősen korhatáros játékok ezek.
Amikor a magyar Microsoftnál érdeklődtem, hogy mi a jelenség oka, azt a választ kaptam, hogy Live hivatalosan nincs is Magyarországon. Ez igaz, a magyar játékosok külföldi kamucímről kénytelenek regisztrálni – szégyen, hogy a Microsoft lassan négy éve nem tud változtatni ezen (bár nem magyar oldalon akadt el a dolog, az anyacég ennyire töketlen).
A PlayStation 3 online rendszerén a kínálattal van gond, alig akadnak régi játékok, és szinte csak az első PlayStation slágerei (bár azért akad rá Prince of Persia is). A Nintendo Wii-nek jóval gazdagabb régijáték-szolgáltatása, a Virtual Console, itt inkább az árazással lehet bajunk. A Nintendo 64 játékok például ezer pontba (azaz körülbelül kétezer-ötszáz forintba) kerülnek, de a legolcsóbb C64-játékokért is elkérnek ötszáz pontot. A Sega Mega Drive és a SNES játékokat nyolcszáz pontért vesztegetik, szóval hamar el lehet költeni pár heti fizetést.
Pc-re is létezik a fentiekhez hasonló szolgáltatás, a tavaly indult GOG.com. A mozaikszó a „Good Old Games”, azaz a régi jó játékok rövidítése, de az oldal üzemeltetői legfeljebb tíz-tizenöt évet mennek vissza időben. Azokat a pc-s játékokat árulják, amiket boltban már nem nagyon lehet kapni, vagy már nem működnek együtt a mai driverekkel, esetleg a kiadójuk is megszűnt. A GOG készítői ezeket karolták fel, hozzáigazították a mai Windowsokhoz, és egy Steam-szerű rendszert barkácsoltak a játékok köré. Ez azt jelenti, hogy ha veszünk egy – hat vagy tíz dollárért árult – játékot, azt bármilyen gépen letölthetjük, és biztosan működni fog.
A GOG-tól megkaptunk tesztelésre hármat, a véres-vicces akciójáték Duke Nukem 3D-t, a körökre osztott stratégiák egyik klasszikusát, a Heroes of Might & Magicet, illetve a Stonekeepet – az egyik első olyan játék volt, ami kihasználta a cd-meghajtó nyújtotta lehetőségeket. Mindhárom program problémamentesen futott, a Heroeshoz pedig találtam régi állásmentéseket, és azok is működtek. A szolgáltatás játékbázisa folyamatosan bővül, és találni benne igazi gyöngyszemeket, például minden idők egyik legjobb szerepjátékát, a Falloutot hat dollárért. A lengyel üzemeltető szerint még a Fidzsi-szigetekről, Kenyából és a Dominikai Köztársaságról is regisztráltak a GOG-hoz. És persze Magyarországról is.