Megnyílt a harmadik dimenzió

Linuxon is van háromdimenziós kezelőfelület, a nemrég bemutatott Xgl, amely a számítógép grafikus processzorát használja, így a teljesítmény romlása nélkül is megjelenhetnek félig áttetsző objektumok és tárhatású látványelemek. Alapvetően parasztvakítás, de van gyakorlati haszna is, mert ezzel a módszerrel gyorsan lehet megjeleníteni az ablakokat meg a szövegeket, ráadásul ezek az elemek minőségromlás nékül nagyíthatóvá válnak. Azért is fontos az új technika, mert könnyen elképzelhető, hogy a jövő grafikus kártyáiban egyáltalán nem lesz kétdimenziós megjelenítési mód, csak háromdé.

Hekkre fel!

Halvány elképzelésem sem volt arról, hogy honnan kell letölteni a három dimenziós kezelőfelületet, de a Google segítségével rögtön megtaláltam az Xgl telepítéséről szóló hivatalos leírást az OpenSuse közösségi fejlesztői oldalán. Első ránézésre egyszerűnek tűnt a feladat, mégsem volt az. Az első akadály az volt, hogy az általam használt OpenSuse 10.1 béta operációs rendszer egyáltalán nem volt felkészítve a 3d-s kezelőfelület fogadására, ezért le kellett töltenem a GeForce 6600 GT videokártyához egy hivatalos linuxos drivert az Nvidia weboldaláról, amelyet azonnal meg is kellett szerelnem egy hibajavítással - enélkül képtelen volt feltelepülni. Legalább egy órán át szöszmötöltem a javítással, mert bár a telepítő parancsok ott voltak a hivatalos leírásban, nem működtek. Végül egy fórumbejegyzésben találtam megoldást.

Ezt követően felgyorsult a folyamat, már csak három lépést kellett megtennem: letölteni és telepíteni az Xgl futtatásához szükséges csomagokat, beállítani a rendszert, hogy induláskor az Xorg kezelőfelület helyett az Xgl töltődjön be, és bejelentkezés után el kellett indítani a látványos képhatásokat. Az első lépés csak néhány kattintás volt, a második lépésnél egy fontos rendszerfájlban kellett átírni egy sort, majd számomra tökéletesen ismeretlen parancsokat kellett lefuttatni.

Először nem sikerült tökéletesen beindítani a 3d-s rendszert, például egyáltalán nem tudtam megmozdítani az ablakokat, majd amikor a rendszerfájlokban turkálva megpróbáltam kijavítani a hibát, sikerült tökéletesen elrontanom mindent. Amikor az újraindítás után nem csúcstechnikás grafikus kezelőfelület fogadott, hanem egy ASCII karakterekből összetákolt hibaüzenet, majdnem sírva fakadtam, és megesküdtem, hogy soha többé nem foglalkozom Linuxszal, a hosszú órákig tartó küzdelemmel úgyis csak magamat szívatom meg. Aztán a leírás alapján újra végigcsináltam a telepítési folyamatot, legalább négyszer ugyanaz a hibaüzenet sokkolt, majd egyszer csak - fogalmam sincs, hogy mitől - minden helyreállt, és az ablakok nemcsak mozdíthatók lettek, hanem még hullámzottak is, mint amikor egy szőnyeget ráznak. Nem gyűrt le a kódcunami.

Legyen Ön is dizájnguru!

E telepítési hercehurcából még véletlenül sem szabad arra következtetni, hogy a Linux rendszergazdáknak való. Az Xgl kísérleti rendszer, amelynek a használatát az OpenSuse projekt mögött álló Novell egyelőre nem támogatja. Viszont könnyen elképzelhető, hogy az Xgl hamarosan több rajongót szerez, mint a Mac OS X valaha, Steve Jobs nagyra tartott operációs rendszere ugyanis csupán egy jól összerakott rendszer, amelyet zseniális, de zárt körben fejlesztett kezelőfelülettel szereltek föl.

Több mint valószínű, hogy a Novell is össze tud rakni egy jó rendszert, és bár a cég elismeri, hogy három dimenziós kezelőfelületének bizonyos részeit mások találták ki, könnyen lekörözheti riválisait. Az Xgl projekt ugyanis nyílt forráskódú, azaz bárki hozzáteheti a tudását, és e nyitottság nagyban elősegíti a forradalmian új 3D kezelőfelületek kialakulását is. Bárkiből lehet Steve Jobs.

Erre a Linux 3d feliratú linkre kattintva letöltheti videofelvételünket a térhatású desktopról. Vigyázat, több mint 10 megabájtos!