További Szoftver cikkek
Első próbálkozásom a Ducttape mod volt, de aztán nagyobb étvágyam lett, és a Varilight után végül a szép nevű Four Weapons Flashlight Mod maradt játékban, ez adja talán a legtöbb fényt. Ínyenceknek bejöhet még a "pentagramosan világító elemlámpa" mod, illetve a Flares mod, ami a kézigránátokból csinál eldobálható világító bigyókat. Ez elég jó csere, hiszen szerencsétlen marskatonánk négy-öt méternél távolabbra a szobák belmagassága miatt ritkán tudja eldobni a sportszert, a kis távolság miatt viszont mi is könnyen pórul járhatunk a robbanásnál.
Meglepően sok egyéb Doom3-modra lelhetünk az interneten: van amelyik még több vért és el nem hamvadó hullákat, mások realisztikusabb fegyvereket vagy doomkettősebb shotgunt csinálnak. Geek beállítottságúak a modok installálásakor máris megkapják az első simogatást a kisagyukra: olyan szép, hogy megint van base/maps könyvtár meg autoexec.cfg, meg pak fájlok. Sajnos a sok mod igencsak jogos, a grafikai motor nagyságrenddel jobb, mint a ráépülő játék maga.
Bárgyú tájékoztató
A fényről most már gondoskodtunk, de ne álljunk meg a letöltéssel, hanem a gamefaqs.com oldalról azonnal szedjük le a játékban található tárolók nyitókódjainak listáját. Horrorisztikus ugrálós-rakétázós árkádjátékunkba ugyanis újabb gyengeelméjű ötletként beépítették ezt a kódmegtalálós aljátékot is, ami abból áll, hogy a játék különböző pontjain található PDA-kból kinyert adatokból derítsük ki a környéken található dobozok háromjegyű kódját. Ehhez néha elég a talált emaileket átnézni, máskor viszont megalázó módon egy kétperces hanganyag végére pakolják a megfejtést, idegesítően bárgyú módokon: "... ma rosszul ment a struccfejés, két emberemnek is felszürcsölte az agyvelejét egy ideges tojó. Furcsa hangokat hallunk a sötétben, több extra savanyú gumicukorra, és jóval kevesebb savszármazékra lesz szükségünk a jövőben. Ja, és a plazmafegyveres doboz kódja 573."
Ne hagyjuk magunkat, az erkölcs halott, ma már a politika is piszkos dolog: nyomtassuk csak ki a kódlistát, így rettegésünket nem kell minduntalan hanganyag formátumú munkabeszámolókkal megszakítani. Majdnem elfelejtettem: multiplayer módban az elképesztő, hihetetlen, vérforraló 4 (négy) fős limit mellett döntöttek a fejlesztők, de erre is van megoldás. Ezután már csak egy okos "tuningoló" konfigfájlra vagy konfigoló tuningprogramra van szükségünk, lassan játszhatóra peccseljük az év játékát*.
Durva hangok
A pislákoló elemlámpa fényében is látszik azért, hogy nem túloznak a korszakváltásról beszélők, valóban lenyűgöző a Doom 3 grafikája, és ami még kellemesebben éri az embert: nem kell új videokártyát venni hozzá, a mindenkori trenddel ellentétben a régebbi játékoknál is nagyobb felbontást és több részletet kapcsolhatunk be ugyanazzal a hardverrel. Carmackék ebben egyértelműen a világ előtt járnak egy lépéssel. A sötétségnél és a szörnyeknél talán még rémisztőbbek a játék hangjai.
Különösen a távoli gyereksírásra reagál erősen a szervezetem, de szól a háttérből minden: a rádióban lőnek, halnak, hörögnek, kiabálnak katonakollégáink, a sötétből őrült kacajokat, kaparászást, suttogó hangokat hallunk. Talán ez a legnyomasztóbb eleme a játéknak, sajnos kikapcsolni nem lehet, és nem is érdemes, különben percenként szívnánk meg a plazmavető felvétele pillanatában hátunk mögött kinyíló ajtó klasszikus doomos trükkjét. Továbbra is marad tehát a rettegés, néha leállítom a játékot, és fülelek az otthoni sötétben.
Gyurcsány Ferenc és a husiszörny
A játék előző részeiben látott szörnyek újrafelbukkanására vagyok persze a legkíváncsibb, és ezeket szépen egyesével, talán egy kicsit lassan adagolja is a játék, legtöbbjük saját kis miniintrót is kap az első megjelenésekor. Igencsak megváltoztak régi ismerőseink. A tűzgolyóvető Impek hamar megjelennek, de régi, Csubakkába oltott kakidarab kinézetük helyett hámrétegétől megfosztott Gyurcsány Ferenc alakját öltve próbálnak leszámolni velünk. "A tűzgolyóikat viszont pont ugyanazzal a mozdulattal kell kikerülni" - dünnyögi édes-bús, nosztalgikus hangulatban a vegetatív idegrendszerem. Nagy élmény mindenki kedvenceinek, a husiszörnyeknek visszatérése is. De nem a vicces kis szarvaikkal, meg a leszakadt állú nagy fejükkel csinálják, hanem már távolról, olyan bömböléssel, hogy megremeg a kép is tőle (de tényleg).
Oda a régi láncfűrészes pinkyhalmozások, a kétezernégyes kiadásban a nyúzott bika, nyúzott pitbull és megbontott Aibo keresztezéséből született szörny igencsak méretes, és egy példányban is roppant kemény ellenfél. Ez egyébként az egész démonseregletre igaz, az előző részben kisebb-nagyobb csapatokban is jött az ellen, itt három Imp is komoly gond lehet. Nem mintha virtuális sportolónk nem bírná jól az ütlegelést, de minden bekapott találatnál annyira elmozdul és bevörösödik a képernyő, hogy néha még a katona mellkasát csócsáló nagydarab husiszörnyet is nehéz célkeresztbe venni.
Inkább a Need for Speed
Sajnos a fegyverek nem estek át a szörnyekhez és a hangokhoz hasonló fantasztikus fejlődésen. Szépen lő a plazmavető, meg füstöl a láncfűrész, de nagyjából ennyi. Jó kis puskánk, fegyverarzenálunk talán legtöbbet használt darabja egészen megdöbbentően ergya kis pukkanást hallat elsütéskor, igaz leviszi az alapzombi fél testét közeli találat esetén. A géppityu idegesítően darabosan lő, bátyja, a gépágyú felháborítóan kicsi tárral érkezik (több mod szól ennek a javításáról is). Egy jópont jár csak ebben a témakörben a játéknak, a Soulcube miatt, de ezt inkább nem spoilerezem el.
Akárhogy is, a játék próbája a játszás, és nálam - igaz horrofilmet nem nézek, kifejezetten utálok félni, megijedni és zombikkal álmodni is - ezen sajnos megbukott a Doom 3: napok óta nem tudom rávenni magam, hogy elindítsam, már a Need For Speed Undergoundot is újra felraktam inkább, hogy legyen mivel játszani, ha elfogynak a multiplayer ellenfelek a legfelül már említett napfényes-lövöldözősben. Hol van már a Half-Life 2?
* sajnos nem az