Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Szoftver cikkek
Bevezetnek a hangszigetelt szobába, bezárják a vastag ajtót, azután rázárnak még egyet. Kekszet adnak és vizet. Kilencvenkilenc kérdésre válaszolok, ugyanis az életemet jöttem archiváltatni. Ha majd meghalok, valaki visszanézheti azt, ami a hangszigetelt szobában zajlott. Nem ez az egyetlen módszer a világon, ha örökkévaló szerepben akarunk tetszelegni: kilőhetjük porainkat az űrbe, időkapszulát áshatunk a földbe, online élet-adatbázisba katalogizálhatjuk az összes fotónkat és minden írásos emlékünket. Mi most ezek közül egyet, a budapesti Emléktrezor szolgáltatását teszteltük.
Exhibicionista legyen a talpán, aki nem jön zavarba, amint tök egyedül ül egy kis szobában, saját magát látja a szemben felállított monitoron és közben olyan kérdésekre válaszol, hogy volt-e már homoszexuális élménye, vagy milyen érzéseket vált ki belőle egy mozgássérült, értelmi fogyatékos ember látványa, esetleg mit szólna, ha a szerelme azzal állítana haza, hogy hozna egy harmadik szexpartnert, de ő csak leskelődni szeretne.
Őszintén válaszolna?
Az Emléktrezor 2007 ősze óta működik, azóta száz-százhúsz életet archivált speciális titkosítási eljárással védett rendszerében. A szolgáltatás alapja egy kétórás interjú, aminek az a célja, hogy minden szempontból, a lehető legjobban megismertesse a majdani hallgatósággal az interjúalanyt. ("Mit változtatna meg a külsején?") Az interjúkérdések összeállítói pszichológusok és más szakterületek képviselői, többek között: Hankiss Elemér szociológus, Müller Tibor szerkesztő, Székhelyi József színész, Szilágyi János riporter vagy Vágó István műsorvezető. ("Áldozat lenne szívesebben, vagy gyilkos?") Három, 99 kérdésből álló sort írtak össze, az elsőben több a személyes, életvezetéssel kapcsolatos kérdés, a másodikban több a filozofikus, a harmadikban pedig a meghökkentő. A teszthez természetesen a harmadikat választottuk. ("Mi az az öltözék, amiben semmiképp sem mutatkozna mások előtt?")
Ez a szoba és a kérdéseket felolvasó színész
Az interjút maga a szoftver készíti: a hangszigetelt stúdióban, önállóan kezeljük a rendszert egy érintőképernyőn. A szemben lévő óriásmonitoron egy színész olvassa a kérdéseket ("Szereplője volt valaha bármilyen erőszakos cselekménynek?"), a válaszolás idején viszont saját magunkat látjuk, így saját magunkhoz beszélünk. Ez az Emléktrezor zavarba ejtő tulajdonsága. Tökéletes idióta-érzetet kölcsönöz, ahogy saját magának fennhangon belemenős kérdésekre válaszol az ember. ("Követett már el bűncselekményt?") Ki is derül, hogy a kimondott szónak súlya van, mi esetünkben mindez komolytalan rendszerben, ugyanis a zavarodottság győzedelmeskedik a felelősségteljes válaszok felyett. Utódaink így például tanúi lehetnek majd, amint vihorászunk azon, hogy a megcsalásra vonatkozó kérdéseknél pajzán arcot, míg a beteg gyerekekhez való viszonnyal kapcsolatosnál szomorú arcot vág a kérdező színész. ("Hogyan lépne kapcsolatba az Egyesült Államok elnökével?") Sőt, olyan emberről is hallottunk, aki visszanézte a filmet, majd a mikróban megsemmisítette a dvd-t, mondván, ez az a dolog, amit tényleg soha senki nem láthat.
Jaj, mit fog szólni?
A másoknak való megfeleléskényszert nehéz levetkőzni, még akkor is, ha az ember tudja, hogy nem látják és nem hallják. De ha az alany túllép a hiúságán, élvezni fogja a 19900 forintos életarchiválást. ("Van mesterséges anyag a testében? Miért és mi az?"). Érdemes végig arra a személyre gondolni, akinek szánjuk a felvételt. Kósa Virginia, az Emléktrezor munkatársa elmondta, főként fiatalok veszik igénybe a szolgáltatást, sokan ajándékba kapták a lehetőséget.
Vásárolt már Emléktrezort egy nyolcadik hónapos kismama is, aki születendő gyermeke 18. születésnapjára szánja a mélyinterjút. De ha akar, kifejezetten gonosz is lehet: olyan titkokat árulhat el, amit mindig is akart, de nem mert, vagy mondhat kompromittáló, gusztustalan részleteket is az életéből, úgyis halott lesz, mire valaki megnézi. ("Melyik állattal lenne szívesebben összezárva öt percig: cápa, kígyó, rovar, oroszlán?")
A szolgáltató az elkészült felvételt digitálisan titkosítja, archiválja, és ha eljön az ideje, átadja annak, akinek az interjúalany szánta. ("Mit mondana egy 18 évesnek, mit kezdjen az életével?") Csak az interjúalanyon múlik, ez mikor következik be. Kötheti konkrét időponthoz, eseményhez, rendelkezhet úgy, hogy filmjét csak halála után kapja meg a címzett, vagy ha úgy tartja kedve, maga is megnézheti azt évtizedek múlva, szembesülve egykori önmagával. Szintén a hátrányok közé sorolható, hogy tízévente nyilatkozni kell a tárolt felvétel sorsáról, ugyanis sok esetben az aznapi teendőket is elfelejtjük, nem hogy az évtizedest.
Az Emléktrezor technológiai hátterét felügyelő Develart Bt.-nél az Indexnek elmondták, az egyik legszélesebb körben alkalmazott titkosítási eljárást alkalmazzák. "Olyan rendszert szerettünk volna, amelynek biztonsága matematikailag bizonyítható. Így esett a választásunk az AES, Advanced Encryption Standard rendszerre, ami az első olyan titkosítási eljárás volt, amit például az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal is elfogadott és ajánlott az amerikai kormányzati szervek titkosítási standardjának. Ebből is a legszigorúbb változatot, a 256 bites kulccsal történő titkosítást használjuk. Itthoni és külföldi szervereken tároljuk az adatot így az adatvesztés gyakorlatilag kizárható" - fogalmazott. A felvételkor egy tanúsítványt kap az alany, amin a titkosításhoz szükséges kulcs található. Azzal lehet kikérni a felvételt, ami akkor törlődik is a rendszerből, minden titokkal, pajzánsággal, rejtett hőstettel együtt. ("Megcsalta már a szerelmét? Milyen körülmények között?")
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
