Azt hiszik száguldottak már valaha? Hogy amikor a Margit híd közepén nyolcvannak vették a 30-as kanyart, megcsúszás nélkül, az már elég gyors volt? Esetleg a gép előtt ülve érte a katarzis, amikor a Need for Speed Most Wantedban 230-cal csúszott át a faszállító kamion kerekei között? Az száguldás? Lószart!

Igazi kormány

Már tudom, milyen az a száguldás, pedig egy helyben ültem, miközben átéltem. A játék az Excite Truck, a platform a Nintendo Wii. Autóversenyzésről van szó, a dzsipekkel erdőkben, tengerparton, hegyekben, jégtáblák között kell versenyezni, a cél a cél. Minden eszköz megengedett, nincsenek szabályok, és ezt most szó szerint kell érteni, például a fizika törvényei sem léteznek.

Ez a játék is kihasználja a hadonászós konzolban rejlő lehetőségeket, ennek megfelelően nem gombokkal, hanem kézmozdulatokkal kell irányítani a terepjárókat. Megfogjuk a távirányító két végét, pont úgy, ahogy KITT kormányát kell (az is csak egy csonk), aztán fel-le forgatjuk, attól függően, hogy merre akarunk kanyarodni. Két gombot kell nyomni: a gázt, meg a turbót. Létezik még egy fék nevű szerkezet is, de ez nem tudom mire jó, játék közben legalábbis egyszer sem kellett használnom. Van még egy funkció: ha ugratáskor messze akarunk repülni, felrántjuk a kontrollert, ha gyorsan földet akarunk érni, lefele fordítjuk. Az irányítás meglepően pontos, közel tökéletes.

Rövid gyakorlással kezdődik a játék, itt sajátíthatjuk el az alapokat. A lényeg, hogy nem szabad túl sokáig nyomni a turbót, mert szétfüstöl a motor, meg hogy minél nagyobbat repüljünk, aztán lehetőleg ne fák közé érkezzünk. Mást nem sikerült megjegyeznem.

A valóságon túl

Azt az elején fontos tisztázni, hogy itt nem 5-10 méteres ugrásokról van szó, de egyébként is minden eltúlzott. A terepjárók látszólag három-négyszáz kilométeres óránkénti sebességgel száguldoznak a pályákon, teljes sebességnél elmosódik a képernyő széle, ilyenkor csak nagyjából tudjuk, hogy merre megyünk. Ha elvétjük az utat, és felcsúszunk egy hegyoldalra, az sem jelent problémát, a dzsip száguld tovább. Alacsonyabb vízen továbbpattogunk, ha falnak megyünk, pluszpontot kapunk, és legfeljebb egy másodpercet veszítünk. A környezetet folyamatosan alakítjuk: ha a felkiáltójelet ütjük el, ugrató emelkedik ki előttünk, amire felhajtva átrepülhetünk a pálya középső harmadán, ha a csillagot, akkor extra sebességet kapunk, és így tovább.

De a legjobb a repülés. Kisebb dombokkal, nagyobb ugratókkal 10-20 másodpercenként találkozunk. Ha ezekre gyorsítva felhajtunk, az elszakadás pillanatában benyomjuk a turbót, és még rántunk is az irányítón, simán átrepülhetünk 500 métert, ami valóban remek móka.

A grafika Wii-hez képest egész jó, és változatos, köszönhetően a világ különböző tájain rendezett futamoknak. Van jeges vidék, vagy pálmafás, tengerpartos, skóciai hegyek meg tavak, és egy alkalommal még a Kínai nagy falat is átrepülhetjük/lerombolhatjuk. A zene zúzós, ahogy kell, a dzsipek meg morognak rendesen.

Összességében lehetne akár zseniális program is az Excite Truck, de persze nem az. Egy idő után fárasztó lesz a száguldozás, a pályákat leszámítva kevés a változatosság, ez nem 5-6 óra folyamatos játékra jó, inkább minden nap 20 perce. Pont, mint a legtöbb, jól sikerült wii-s program, egyre inkább úgy tűnik, hogy a konzol ebben a kategóriában jó. Ez persze nem feltétlenül baj, nekem, meg sokaknak pont ennyi idejük van a digitális szórakozásra. Akinek nincs lehetősége hetente 10-20 órára elmerülni egy játékban, az biztos értékelni fogja az Excite Truckot is.