Beáta, Izolda, Lea
1 °C
17 °C

Máris jobb a Vistánál a félkész Windows 7

2008.11.04. 18:10
Úriember nem tesztel félkész operációs rendszert, mi viszont nem vagyunk britek: megnéztük, hogy milyen teljesítményre képes a Windows 7-es elődeihez képest. Szélsőséges próbáknak ugyan nem vetettük alá, de az máris látszik, hogy az új rendszer gyengébb gépeken is elfut, és az energiával is jól gazdálkodik.

Persze ez csak egy prebéta, egy alfa verzió, legfeljebb óvatos következtetéseket szabad levonni a tesztekből, és különben is, renderelésre kényszeríteni egy félig kész operációs rendszert olyan, mint futóversenyre vinni halott, féllábú kutyánkat. Hétfői, első benyomásokról szóló cikkünk után most mégis alaposabban leteszteltük a 7-est, mert könyörtelenek vagyunk, ha programokról van szó.

Rokonok

Elvileg ugye nagy meglepetésekre nem számíthattunk, Deborah Wilson, a Windows fejlesztéséért felelős szakember is inkább csak evolúciónak és nem revolúciónak nevezte a 7-est, ami miatt a microsoftosok már előre mentegetőznek. Steven Sinofsky vezető szakember például egy pizzához hasonlította a Windowst: „mindig lesz, akinek nem fog ízleni, nem tehetsz egymilliárd ember boldoggá.”

Ha lennének is kétségeink afelől, hogy a 7-es donorja a Vista volt, ezek eltűnnek, amint megtudjuk, hogy az előd drivereit csont nélkül megeszi az új operációs rendszer. Óriási változások tehát nem történtek a motorháztető alatt, ennek ellenére meglepő, hogy a gépeken, kategóriákon átívelő nyúzásunk közben csak egyszer sikerült két vállra fektetni a rendszert, pedig minden tőlünk telhetőt megtettünk.

Elsőként két ugyanolyan gépen kezdtük el tesztelni a Windowst, mindkettő HP Pavilion DV5-ös volt 2 gigahertzes Core 2 Duo processzorral, 2 gigabájt memóriával, hatcellás akkumulátorral és Nvidia Geforce 9200M videokártyával. Laptopban erősnek számít a konfiguráció, de amúgy a megtestesült átlag a gyártó mérete miatt jelentős drivertámogatással: a tökéletes tesztalany egy félig kész rendszerhez. Egy különbség volt a két gép között, az egyikre Vistát, a másikra Windows 7-et telepítettünk.

Nézzen Windows 7-képeket!

Az alapvető különbség a két rendszer között a mérleggel és a szélcsatornával függ össze, a 7-es ugyanis a Microsoft szerint könnyebb, áramvonalasabb, aminek már a bootnál is meg kéne mutatkoznia. Fogtuk a stoppert, és megnéztük, a bekapcsolástól számítva mikor áll készen a munkára a rendszer. A Vistával felszerelt gépen 1 perc 27 másodperc telt el a powergomb megnyomása és az egérkurzor megjelenése között, míg a Windows 7 esetében a a prebétáknál kötelező boot-menüvel és jelszókéréssel együtt is csak 56 másodpercre volt szükség. A kikapcsolásnál viszont egyértelműen a Vista nyert, úgy látszik, utóbbi szeret nem működni.

A következő teszthez már szükség volt meghajtóprogramokra is, de ez sem jelentett akadályt: elnéztünk a HP honapjára, leszedtük a DV5 vistás drivereit, és a Windows 7 már fel is ismerte, hogy Geforce 9200-as van alatta. Nem volt akadálya ezek után, hogy ráeresszük a Cinebench renderelőprogramot.

A Cinebench először a rendszer OpenGL-teljesítményét vizsgálja, amiben 2423 pontos eredményt ért el a Vista, 2532 pontot a 7-es. Nagyjából ugyanezt a három-négy százalékos előnyt figyeltük meg az egyprocesszoros majd a kétprocesszoros tesztben, tehát már most leírhatjuk, hogy a 7-es optimalizálás előtt is legalább olyan gyors, mint elődje SP1-es, tehát javított kiadásban.

Másodiknak a 3DMark alkalmazást próbáltuk ki, hogy lássuk, milyen az új rendszer DirectX-es képessége. Éppen olyan, mint az elődjéé, egy dekával sem gyorsabb a 7-es, bár sokkal érdekesebb, hogy nem is lassabb annál – emlékszünk még, hogy a Vista a premierje idején mennyivel lomhább volt az XP-nél.

Növekvő mobilpiac

Mivel laptopokat teszteltünk, és mert lassan nálunk is többet adnak el a hordozható gépekből, mint az asztali modellekből, megnéztük az energiagazdálkodást is. És ledöbbentünk. Reprezentatívnak azért nem mondanánk a tesztet, de mégis: két tök ugyanolyan gép processzorát terheltük le száz százalékig, és ugyanolyan beállítások mellett egészen eltérő eredmények születtek: Vista alatt 85 perc után adta fel a gép, míg Windows 7-tel 105 percen át húzta! Ez bizony 23 százalékos javulás.

Ugyanakkor volt a Microsoftnak egy merész állítása: jópofa, hogy az erős konfiguráción gyorsabb a rendszer, de sokkal fontosabb, hogy mi a helyzet az olcsó gépek új kategóriájával, a laptoppiac tizedét megszerző netbookokkal. Ezekre a gyártók csak Linuxot vagy XP-t raknak, mert a Vista elviselhetetlenül lassan fut rajtuk, a HP 2133-ast leszámítva nem is találkoztam olyan géppel, amelyiken a Microsoft új operációs rendszere lett volna. A redmondi cég azonban azt ígérte, hogy a karcsúbb 7-es jól érzi majd magát a gyengébb gépeken is, amit persze muszáj volt kipróbálni. Kértünk hát egy MSI Windet, és megnéztük, mihez kezd az új Windowsszal.

A telepítésnél voltak kisebb problémák, az MSI ugyanis csak XP-s drivereket ad a Wind mellé, és ha az alkatrészgyártók honlapjáról próbáljuk leimádkozni a meghajtókat, akkor sem járunk sikerrel: hiába vistás például a gép hálózati meghajtóprogramja, valamiért nem lehetett telepíteni azt a 7-esre. Úgy látszik tehát, hogy a két operációs rendszer mégsem mindig kompatibilis.

Amennyire tudtuk, egy külső dvd-olvasó segítségével összekalapáltuk a rendszert, ami most is gyorsan, egy perc alatt felállt, majd utána szinte hibátlanul működött. A problémák legnagyobb része a meghajtóprogramok hiányának volt betudható, de attól még igaz, hogy a Windows 7-tel nem tölt a rendszer, nem akadozik a munka, a kis Atom processzor ugyanolyan jól kezeli az új rendszert, mint az alapjait tekintve 2001-es XP-t. Komoly adósságot törlesztett most a Microsoft.

Kipróbáltuk, mire képes Cinebench alatt az új Windows, és felemás eredményeket kaptunk: az OpenGL-teszt a már említett driverproblémák miatt nem tudott lefutni, egyprocesszoros módban ugyanolyan (540 pontos) eredményt kaptunk, mint XP alatt, kétprocesszoros számítás esetén azonban 860 pont helyett csak 420-at. Érdekes jelenség, talán köze lehet ahhoz, hogy az Intel Atom valójában nem kétmagos, csak HyperThreading-nevű képességével átveri az operációs rendszert, és úgy tesz, mintha az lenne. Ez bizonyos folyamatoknál, párhuzamos adatfeldolgozásnál pluszteljesítményt jelent, de a 7-es nem szereti, ha átverik, amit az egyprocesszoros számításnál is rosszabb eredménnyel bosszult meg.

Aztán kipróbáltuk a Cinebench tesztjeit az alaplapi csipkészlet meghajtójának telepítése után is, bár már az installálás sem volt egyszerű eset: a Windows 7 közölte, hogy nem kompatibilis a driverrel, de ha akarom, megpróbálkozik vele. Akartam, ami után némi szöszmötölés következett, aztán csak felment a meghajtó, ami egészen meglepő: én legalábbis még nem tapasztaltam olyat, hogy egy operációs rendszer elfogadott volna valami nem teljesen kompatibilis programot, de a mostanihoz hasonló vészhelyzetekben nagyon jól jön egy ilyen oprendszerprosti, aki ugye mindenkivel. A telepítés után lefuttattuk újra az OpenGL-teszet, az XP-s 250 pontos eredményhez képes most 206 pontot kaptunk a grafikus gyorsítóra. Persze nem teljesen kompatibilis driverekkel az is jó hírnek számít, hogy lett pontszám egyáltalán, a kétprocesszoros számítás pedig most már a remek 823 pontos eredménnyel zárult, a HyperThreading tehát csak driver kérdése volt.

De nem is ez a lényeg, hanem a fogyasztás! Windows XP-n teljes terhelés mellett 80 perc alatt vérzett el a Wind háromcellása, míg ugyanez az érték új OS-sel már 110 percre ugrott. Óriásit, 37 százalékot nőtt tehát a mobilitás, sokkal jobb lett az energiagazdálkodás úgy, hogy közben egy látványosabb, kerekebb, tehát elvileg munkaigényesebb rendszer a 7-es, mint az XP.

Úgy látszik, hogy végre van, lesz kézzelfogható előnye a váltásnak. Pont ez az, ami a Vistából hiányzott. A következő napokban megpróbáljuk kideríteni, hogy miben különbözik még a Windows 7-es elődeitől.

A HP Pavilionokat a HP-től, az MSI Windet a Speedshoptól kaptuk tesztelésre.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!