"Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig."
– Jelenések könyve, 20:6

A fenti idézet a diszpenzacionalizmus nevű teológiai irányzat (szekta?) egyik kulcsmondata. Ezen a vallási áramlaton belül is sokan vadhajtásként tekintenek a Tim LaHaye és Jerry B. Jenkins által írt Left Behind-könyvekre. A szerzőpáros sorozata érdekesen értelmezi az idézetet: regényeik előzményeként egyik pillanatról a másikra több millió ember tűnik el a földről - az igazán jó keresztények, akiket Jézus magához emel a mennyországba. A hátramaradottak ("left behind") egyik fele az isteni csodát látva buzgó hívővé változik, hátha megismétlődik egyszer az Elragadtatás, míg a többiek megveszekedett ateisták, mi több, keresztényellenesek lesznek. Az eredmény vallásháború, hozsannák a hit erejéről, 14 kötet és 63 millió eladott példány, illetve három film szumma százmillió dollár feletti bevétellel. Ezt a brandet erősíti a PC-re most megjelent Eternal Force.

Erre hinni kell

Az intro már eloszlatja a mértékletességbe vetett minden hitünket. Feketébe öltözött katonákat látunk, a hatalomra jutó ateista rendfenntartók (Global Community Peacekeeper, GCP) osztagait, akik kifüstölik az elhagyatott New York-i házak pincéiben imádkozó underground keresztényeket (Tribulation Force, TF). Gonosz, aki nem hisz Istenben. Aztán feltűnik a GCP vezetője, aki természetesen az Antikrisztus, csak ezúttal a Nikolai Carpathia álnevet vette fel, és inkább emlékeztet egy náci tizedesre, mint a Sátán Fiára. A Kárpátok Nyikolája egy utolsó drámai nagytotálban még eldörgi, hogy "eljött az én időm!", aztán a játékos megkapja az irányítást.

Nem meglepő, hogy csak a vallásos TF tagjaként lehet játszani a műfajilag a valósidejű stratégiák közé sorolható Eternal Force-szal, a cél pedig mi lenne más, mint a GCP legyűrése pályáról pályára. Legfontosabb fegyverünk a hit, amit a játékba modellezett New York minden lakójánál egyenként mér a program egy 1-től 100-ig tartó skálán. 60-as hit fölött a karakter TF tagja, 40 alatt a GCP pribékje, 40 és 60 között semleges járókelő (ritka madár a Left Behind-univerzumban).

Az elkóborolt GCP-tagokra és a járókelőkre szellemi hadviseléssel lehet hatni, mindenekelőtt térítőkkel és zsoltárénekesekkel, akik addig tukmálják a hitetleneket a jézusszerettégeddel, amíg azok nem hallgatnak a hívő szóra, és be nem lépnek a TF soraiba. Sajnos azonban a 60 fölötti hit ingatag állapot, mert a GCP-nek is megvannak a maga Németh Sándorai és Pajor Tamásai. Sőt, a hit bizonyos időközönként magától is csökken, ezért minden karakternél ajánlatos folyamatosan nyomogatni az "imádkozás" ikont, ami a hit növelésének egyetlen hatékony módja.

Ember tervez

Megfelelő számú hívővel már nekiláthatunk New York gyarmatosításához, ami más stratégiákkal szemben nem építkezést, hanem épületfoglalást jelent. A TF kőművesei Jézus nevében squatot hajtanak végre a város gazdátlan létesítményein, aztán az épülettől függően átalakítják. Az épületek között jellemzően nyersanyagforrásokat találunk (kaja - étterem, pénz - bank), illetve olyan központokat, amelyek újabb egységeket és fejlesztéseket tesznek elérhetővé. Ahogy fejlődünk, már nemcsak kóristákat, hanem katonákat és orvosokat is képezhetünk, és a szellemi hadviselés után megkezdődhet a fizikai - miközben persze állandó idegesítő melléktevékenységünk lesz a folyamatos imádkozás. Keresztes háború mesterlövészekkel, ahogy a Left Behind-atyák elképzelik.

Az Eternal Forces tehát játékmenetében is különbözik a megszokott real-time stratégiáktól - a gond az, hogy nem az új ötletek, hanem a 80-as évek játékipari fosszíliáit idéző technikai baklövések miatt. A hadviselést nemcsak az imádkozás és térítgetés teszi kényelmetlenné, hanem az irányítás is: a kezelőfelület özönvíz előtti, egy egyszerűbb utasítás kiadása is 5-6 klikkbe kerülhet. Emellett a játék intelligenciája is gyötrelmes, az útkereső rutin egyszerű kockaházak között is nehezen találja ki, hogyan kell A-ból B-be jutni.

Mindez a "sok hitetlen az igazak ellen" környezettel kombinálva roppantul megnehezíti a játékot: már az első pályán többször meghalunk (pontosabban elkárhozunk), ha nem kerüljük ki sikeresen a GCP hordáit. Ha pedig mégis ráéreznénk a játékra, az unalom vezet nagyon gyors uninstallhoz: ugyanazok a küldetéscélok ismétlődnek az egyhangú, egymást derékszögben keresztező utcákon - olyan érzés, mint amikor az Idétlen időkigben Bill Murray mindig ugyanazt a napot élte meg, csak ezúttal Jézus játssza a mormotát.

A tálalás méltó a játékmenethez: a grafika szögletes, a textúrák rondák, csak néhány távoli nézet elviselhető a szemnek. A változatosság sem gyönyörködtet; a kamerába minduntalan belógnak a város toronyházai, az egységek pedig a leghasználhatóbb nézetben (madártávlatból) csak pontnak látszanak. A hangmunka már nem olyan rossz, csak kevés, így a játékban több az ismétlés, mint a Crystal-életműben.

A rock a Sátán műve

Némelyeket bizonyára az is zavar majd, hogy a játékban minden szabad virtuális tűzfalon a Left Behind-birodalom hirdetései lógnak, a pályák közti töltőképernyőkön pedig közvetlen linkek találhatók a releváns webshopokhoz. Ugyanitt Bayer Friderika legszégyenletesebb pillanatait is alulmúló dalok és szépen megfogalmazott szentbeszédek igyekeznek a diszpenzacionalizmus karámjába terelni a játékosokat.

Mindezekkel különösebben nem volt bajunk, mert botorság lenne térítésmentességet elvárni egy perselypénzből készült szoftvertől, azon viszont már kicsit felvontuk a szemöldökünket, hogy a program mennyire aljasul operál bizonyos sztereotípiákkal. Például míg a TF igazhitűjei szalonképesre uniformizált kötöttmellényesek, az Antikrisztus seregében gonosz rockereket találunk, a GCP-tagok neve gyakran arab vagy spanyol hangzású, és nemi megkülönböztetés is akad (nőnemű hívő nem lehet építő, katona, és egyéb férfias foglalkozásokat űző karakter).

Érthető, hogy az Eternal Forces nagy botrányt kavart a tengerentúlon. A liberálisok azért támadták, mert szerintük a játék gonosznak tartja az ateistákat (a játékot gyártó Left Behind Games ezt tagadja), a keresztények pedig erőszakos tartalma és az erőszakot engedélyező eszme miatt. A tiltakozás odáig fajult, hogy megpróbálták rávenni az egyik legnagyobb áruházláncot, a Wal-Martot, hogy vegye le polcairól az Eternal Forcest. A Wal-Mart erre nem volt hajlandó, és minden bizonnyal örült az ingyenreklámnak.

Valóban indokolt felháborodni az Eternal Force-on, de nem az ideológiai háttér, hanem a stratégiai játékok megcsúfolása miatt. A program új mélypont a játékiparban, a szórakoztatást minden pixelében nélkülöző fércmű, tehetségtelen, emberek csúf lábnyoma az utolsó igazi PC-s műfajban. Ha valaki kipróbálás után mégis kedvet kap az ájtatossághoz, valószínűleg azért imádkozik majd legelőször, nehogy a készítők valóra váltsák a kiegészítő lemezre és a folytatásra vonatkozó ígéretüket.