További Szoftver cikkek
Süti, vagy bogyó?
Az eredeti játékot 1980-ban dobták piacra, és azóta is töretlen a népszerűsége. Az ősváltozatban egy sárga fejet - PacMant - kellett joystickkal irányítani egy kétdimenziós útvesztőben. PacMan célja az volt, hogy minél több bogyót (vagy talán süteményt) egyen meg, és közben óvakodjon a rá vadászó szellemektől.
Az új, a valóságban játszódó változatot Human PacMannek nevezték el. Ebben a várostérképre vetítik a háromdimenziós PacMan-világot, és a játékosok hordozható számítógéppel, headsettel - PacManként vagy szellemként - járják a várost. A játékosok egy központi számítógépes rendszerhez csatlakoznak, és műholdas helyzetmeghatározóval és mozgásérzékelőkkel követik őket.
Szabályok a virtuális és valódi térben
A szabályok megegyeznek az eredeti játék szabályaival, de az új változat kombinálja a valódi és a virtuális világ elemeit. Például a PacMan alapvető élelmiszereként szolgáló sárga bogyósütiket rávetítik az utcákra, és csak a játékos vr-szemüvegével láthatóak. Ugyanakkor rádióval felszerelt valódi cukorkásbödönöket is elhelyeznek az utcára, és ezeket is összegyűjthetik a játékosok. Az utcai PacManek egymással és a játékon kívüli - de a játékot követő - júzerekkel is kapcsolatot tartanak.
Az Emberi PacMan játékot a szingapúri nemzeti egyetem kutatócsoportja dolgozta ki, Adrian Cheok vezetésésvel. "Az Emberi PacMan rendkívül fontos és komoly kutatás az emberi interakcióról" - fogalmaz Cheok a játék hivatalos weboldalán.
Katonai felhasználás
A kutatócsoport úgy véli, hogy az Emberi PacMan játékban alkalmazott technológiát a hadseregek is felhasználhatnák. Háborús övezetben a katonák hasonlóan kommunikálhatnának egymással és a központi parancsnoksággal.
Más számítógépes játékok is ötvözik a virtuális és a valódi világ elemeit. A dél-ausztráliai egyetem kutatói által kifejlesztett Doom-verziót például az egyetemisták az intézmény területén játsszák. De ilyenek a japán táncjátékok is, mint a Dance Revolution vagy a ParaParaParadise, amikor a játékos mozdulatait érzékelőkkel követi a program, és azt figyeli, hogy mennyire harmonizál a zenével.
Cheok szerint az Emberi PacMan abban áll a felsoroltak előtt, hogy "összefogja a játékos mozgékonyságát, a társas interakciós képességét és a mindenütt jelen lévő számítógépes technológiát".