Miért ne szeressük az UEFA-t?

Ha a játékprogramgyártókon múlna, hamarosan félévenként rendeznének bajnokságot, hogy évente kétszer adhassanak ki szoftvereket – jósolta egy ismerősöm jó néhány évvel ezelőtt. Az Electronic Artsnak erre sincs szüksége, hol egy Bajnokok Ligája-, hol egy vb- vagy Eb-különkiadással lepi meg a nagyérdeműt.

Zajos, de szép

Mivel idén sem Eb, sem vb, jött az UEFA Champions League 2006-2007. Jött, de bár ne jött volna. A teszthez ezúttal egy XBox 360 került a karmaink közé, feltűnően zajos volt, mint amikor salakon megfuttatott bakelit lemezünket tettük be Tesla típusú két hangfalas lemezjátszónkba az 1988-as iskolai farsangon.

Sebaj, majd a játék kárpótol mindezért, gondoltuk. És tévedtünk. Akárcsak a FIFA 07, az UEFA CL is őrjítő volt – a 07 még a kocsmáktól is elragadott minket –, csak épp ellenkező előjellel. Pedig minden nagyon szépen és jól kezdődött: az intro ezúttal fantasztikusra sikerült, talán a legjobb azok közül, amiket eddig az EA-től láttunk (ők csinálták a már több mint tízéves FIFA-sorozaton kívül az elmúlt két Bajnokok Ligája-játékot is, így volt összehasonlítási alapunk).

A képpel egyébként is minden nagyon rendben volt. Az XBox 360 grafikus megjelenítése önmagában is kiváló, de a játék kidolgozottsága is fejlődött. A téli meccseken látszik a játékosok lehelete, néha, a közeli képeken mozog a játékoson a mez, és néhány játékos kezére a nagy hidegben egy kesztyűt sejtető fekete kis pamacsot is elhelyeztek. A játékosok arcai határozottan élesebbek, felismerhetőbbek, legalábbis a sztároké, a többieknek most is a nagyjából tucatnyi séma valamelyike jutott.

Sztárok, nélkülünk

Sztárokból itt persze akadt bőven, arányosan legalábbis sokkal több van, mint egy szabvány FIFA-játékban. Az adatbázisban ugyanis az európai topligák csapatai (angolok, németek, spanyolok, olaszok) találhatók, valamint nagyjából kéttucatnyi egyéb európai együttes, köztük szerencsére kelet-európaiak is (nem, magyarok természetesen nem, a magyar csapatoknál sokkal erősebb vaduzi vagy szkopjei sincs benne).

Szóval sztárok vannak, szép grafika van, oszt jónapot, hogy egy focipályákról is ismert közszereplőt idézzünk. Az EA nem nagyon törte magát azon, hogy újítások tömegével lepje meg a világot, egy kicsit feltuningolt FIFA 07 lett az UEFA CL, amelybe sikerült egy csipetnyi múltidézést is belopni. Múltidézést annyiban, hogy akárcsak a FIFA 2002-ben (remélem, jól emlékszem az évre, most, amikor kellett volna, persze nem találtam meg azt a cd-t), ebben is nagyon igyekeztek reálissá tenni a játékot, ami viszont sokszor a játszhatóság rovására ment.

Konkrétabban: amíg a FIFA 07 már a legnehezebb fokon is legalább elfogadható szinten ment, addig a Bajnokok Ligája kifogott rajtam. A második nehézségi fokra kellett levinnem – a skála továbbra is négyfokozatú –, hogy úgy-ahogy élvezhető legyen a játék. Egy ideig arra gondoltam, hogy a nem megszokott konzol miatt van ez, de amikor már második napja kínlódtam - úgy, hogy közben sem pc-n, sem más konzolokon nem játszottam, hogy ne zavarjon össze -, arra jutottam, hogy talán nem(csak) bennem van a baj (az XBox 360 és más konzolok irányíthatósága között egyébként sincs olyan óriási különbség).

Baktalórántháza-Manchester United

A játszhatóság szenvedte meg, hogy nagyon, túlságosan is életszerű lett a játék: a kapusok sokkal ügyesebbek, így sokkal nehezebb gólt lőni, a játék sokkal jobban pörög, a labdaátvétel nehezebb lett, a testcselre viszont lassabban reagálnak. Úgy éreztem magam, mintha a sporttévék szombat délutáni NB II-es meccseit és premiershipes rangadóit egy osztott képernyős tévén nézném, persze úgy, hogy a Baktalórántházát irányítom én, a MU-t pedig a gép.

A játék főbb paraméterei egyébként nem meglepőek: egy szabadon választott csapattal el kell indulni a Bajnokok Ligájában, és az opcionális selejtezőkön, csoportkörön és egyenes kieséses szakaszon átjutva meg kell nyerni azt. Nekem többszöri próbálkozás után egyszer sikerült a döntőig, egyszer az elődöntőig eljutni, előbb a Barcelonával, utóbb az Arsenallal. Az élvezeti értéket rontotta, hogy a megszokott magyar hang ezúttal elmaradt, a Hajdú B.-Faragó páros helyett ismét angol kommentárt kellett hallgatnom.

Jutalomkártya Abramovics üzemmódban

A játékban van azonnalijátékos-mód, menedzsermód, amikor a bajnokságban és a BL-ben is kell vitézkedni, valamint az egyetlen igazi újításként bevezették a jutalomkártyákat. Ezekkel a jutalomkártyákkal létrehozhatjuk a világ legjobb, legtechnikásabb, minden szempontból legütőképesebb csapatát, és ehhez még százmillió dollárok sem kellenek, mint Abramovicsnak.

Kipróbálhatjuk magunkat a kihívás üzemmódban is, ahogyan azt a 07-ben megszokhattuk, beszállhatunk egy-egy meccsbe, és megfordíthatjuk az eredményt. Sajnos már visszaadtam a játékot, amikor eszembe jutott, hogy nem néztem meg, benne van-e az 1999-es Bayern-MU döntő, ahol 3 perc alatt kell 0-1-ről fordítani, hogy megkapjuk a valódi eredményt.

A játék összességében tehát kicsit más lett, mint a FIFA 07 volt. Ez már önmagában is felvethet egy etikai kérdést, hogy szép dolog-e egy kazal pénzért egy FIFA 07 update-elt verziót eladni. A nagyobb baj, hogy az, amiben más lett, az inkább rontott a játék élvezhetőségén. Csak remélni lehet, hogy a 08-nál visszatérnek a 07-essel tartott irányhoz. Különben a végén még újra inni fogunk.