Választható opció lesz a halál

Akkor járnak jó úton a távközlési cégek, ha termékeikben egészen különböző dolgok keverednek. Magyarán, ha sokat konvergálnak. Összetart a mobil és a vezetékes telefon, a tévé és az internet, meg a bor és a kóla is, igaz ennek semmi köze nincs a távközléshez. Londoni házigazdám, a British Telecom is szereti összerakni a dolgokat, van például gsm-hálózaton és wifin egyaránt működő telefonszolgáltatása, plusz egy házi futurológusa is, Ian Pearson, aki azt is elárulta, hogy a következő évtizedekben és évszázadokban várhatóan mi mindent rakunk még össze.

Élet 2.0

A közeljövőben a virtuális és valódi világok összekeveredése lesz a legérdekesebb, mégpedig azért, mert a Second Life utódaival már nem monitor előtt görnyedve játszunk majd, virtuális környezetünket ugyanis egy szemüvegbe épített projektorral vetítjük majd a retinánkra, indította el jóslatcunamiját Pearson. Ez jelenthet egészen Mátrix-szerű élményt, amelyben a virtuális univerzum teljesen elkülönül a valóditól, és a kettő keverése is elképzelhető. Ez utóbbi például azért lenne izgalmas, mert beprogramozhatjuk úgy a rendszert, hogy minden nő Claudia Schiffer alakját öltse magára.

Azzal, hogy a virtuális világ rátelepül a valóságosra, megnő az emberek mobilitása. Logikusan hangzik, hogy ha bárhová eljuthatunk virtuálisan, akkor nem szívesen tesszük ki a lábunkat otthonról, és évekig porosodunk a szoba sarkában, csakhogy Pearson szerint az embereknek mindig fontos lesz, hogy élőben is találkozhassanak barátaikkal. Lánya hálószobájában például 42 colos plazmatévé van webkamerával, így virtuálisan pizsamapartikat tud tartani, de ettől még szeret élőben is találkozni a barátnőivel.

A virtuális valóság inkább segédeszköz lesz, így egy partin azok is megjelenhetnek, akik valamiért nem tudtak elmenni. A futurológus bevallotta, hogy a 1990-es években hatalmasat tévedtek, amikor azt hitték, hogy a videokonferenciák miatt kevesebbet utaznak majd az üzletemberek. Ennek pont az ellenkezője történt: az interneten több emberrel kerültek kapcsolatba, és emiatt még több helyre utaztak el, hogy sörözés közben megbeszéljék a bizniszt.

Üzletileg is érdekes lesz a virtuális valóság, hiszen megváltoztatható a környezet. Az ember kiszűrheti a McDonald's hirdetéseit, ha nem érdeklik a hamburgerek, vagy akár előre megadott preferenciái alapján másra cserélheti azokat. Csak az az információ jut el az emberhez, amire szüksége van. A virtuális valóság képei vagy a netről, vagy egy hordott számítógépről jönnek majd. Egyébként a retinára vetítő kontaktlencse debütálását 2015-re várja Pearson, addig be kell érnünk nagy felbontású szemüvegekkel.

Addig még meg kell oldani néhány biztonsági kérdést is, például hogy egy virtuális világba belépő gyermek miként tudja megállapítani, hogy a tizenhárom éves barátjával társalog-e, vagy egy perverz tatával. Védett környezet kell a gyermekeknek, és a hitelesítés az üzletembereknek is fontos ahhoz, hogy virtuálisan tárgyalhassanak egymással. Nem is az a fontos, hogy a virtuális karakterek hasonlítsanak a valódi személyre, sokkal fontosabb, hogy a hozzájuk tartozó digitális aláírások, bankszámlaszámok és egyéb adatok stimmeljenek. Látjuk magunk előtt, amink egy rajzolt imádkozó sáska és egy féllábú császárpingvin tárgyal a kibertérben az acélbiznisz kihívásairól.

Durvul

Arra is ügyelni kell, hogy az emberek személyisége megváltozik a virtuális környezetben. Most csak a milliomosok vehetnek magukat jachtot, az emberek többsége nem. A virtuális világban azonban bárki megszerezheti a luxuscikkeket, és az illető ott tölti el az élete nagy részét, akkor nem is lesz érdekes, hogy csak virtuálisak a tárgyak. Ráadásul a nanotechnológia segítségével olyan áramköröket nyomathatunk majd a kezünkre, amely összekapcsolódik az idegeinkkel, így valóságosként élhetjük át a virtuális tapintást.

Innentől kezdtek elvadulni Pearson ötletei. A nanotechnológia, biotechnológia és az informatika kombinálásával megoldható lesz az örökkévalóság, mondta a futurológus, aki szerint az ő generációja az utolsó, amely még rendesen meghalhat. Körülbelül 2020-ban ember által gyártott memóriával oldjuk meg a szenilitást, 2025-ben pedig már olyan jól tudunk majd kapcsolódni az idegsejtekhez, hogy elkezdhetjük növelni agyunk kapacitását, egészen addig, amíg a gondolkodásunk nagy része át nem kerül a gépre. Tehát ha meghal a testünk, azt észre sem vesszük, a memóriából áttöltjük magunk egy másikba, mintha mi sem történt volna. Pearson szerint 2050-2060 után a halál választható opció lesz.

Azért reméljük, hogy nem valamilyen Windows lesz a mesterséges ember operációs rendszere.