Az IBM egy olyan nano-lyukkártyás háttértárat fejlesztett ki, amellyel minden korábbinál nagyobb adatsűrűség érhető el. Tessék belegondolni: kétszáz CD-ROM egy bélyegnyi felületen.
Az IBM zürichi laboratóriumában kifejlesztett adatrögzítési technika ezermilliárd bitet rajzol négyzetcollonként - ez a ma használatos merevlemezes háttértárak rátájának huszonötszöröse. Az új technológia a lyukkártyák századelőtől a hetvenes évekig uralkodó koncepciója és a nanotechnológia ötvözéséből született.
Nobel-díjas lyukasztó
"Vissza a jövőbe, mechanikailag" - magyarázza az eredményt Peter Vettiger, a kutatás vezetője.
Az eljárás lelke a "millipede" nevű nanolyukasztógép, amely molekuláris szinten olvaszt lyukakat az adathordozóba (amely plexi). A millipede ugyanakkor előzi a hagyományos lyukkártyás megoldást - képes törölni a lyukakat és így újraírni a kártyát. Ráadás a tortán: a nanolyukkártya a stabilitás terén kihívásokkal küzdő elektromágneses szisztémával szemben sokkal megbízhatóbb, a lyuk a mágnesezett foltnál maradandóbb struktúra, trolibusz közelsége vagy a légköri viszonyok nem befolyásolják.
A millipede projekt 1981-ből ered, amikor az IBM fejlesztésben is részt vevő Gerd Binnig és Heinrich Rohrer feltalálták a pásztázó alagútmikroszkópot. Binnigék a mikroszkóp finom szilíciumtűje és a vizsgált felület között folyó elektromosság mérésével különálló atomokról készítettek képeket. Binnig és Rohrer 1986-ban fizikai Nobel-díjat kaptak találmányukért.
Lassú, sajnos
A millipede nanolyukkártyás rendszere azonban a mechanikus rendszerekre jellemző súlyos hátrányoktól szenved - írási sebessége ezerszer lassabb a hagyományos vinyónál. A zürichi laborban a probléma kezelésére már elkészítették egy ezerhuszonnégy tűs író-olvasó fej prototípusát.
Miközben Binnig festészettel és zeneszerzéssel töltendő nyugdíjára készül, Vettig úgy véli, hogy ha az IBM gyártásra átvenné a dolgot, 2005-re flash-memóriák helyett 15 gigás lyukkártyák zizeghetnek a hordozható számítástechnikai eszközökben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
