Szimulálja, hogy űrhajós!

A Magyar Űrkutatási Iroda a TIT Uránia Csillagvizsgálóban felépítették a Gemma Első Magyar Űrküldetés Szimulátort, mely a társaság közleménye szerint "nemcsak felejthetetlen élményhez, hanem természettudományos ismeretekhez és önismerethez is juttatja a résztvevőket". Izgatottan érkeztünk a helyszínre, ami érthető, hiszen egy összetett űrhajós élményre számítottunk, valamiféle megfogható Csillagok Háborúja hangulatra, marsi környezettel és lcd kijelzők hosszú sorával.

Valóság

Felrohantunk a szimulátorhoz vezető lépcsősoron, csak hogy minél előbb részesei lehessünk a hitech kalandnak, aztán egyszer csak látjuk, ahogy Kovács Kálmán informatikai miniszter egy farostlemezekből álló, alufóliába csomagolt csákóban ücsörög. Bizonyára valamiféle szabadkőműves szeánszba botlottunk, nem is zavarnánk, tessenek mondani, merre van az űrközpont? Ja, hogy a csákó az? Apró döbbenet. Sehol egy lcd? Sehol egy lézerágyú? Akkor milyen lehet a Mars-küldetés, leterítenek a parkettára egy barna pokrócot?

Szűk járatok

Bemászunk az űrhajóba, belülről biztosan élvezetesebb. Áthajolunk a bejáratként szolgáló szűk nyíláson, véletlenül felszakítjuk az élfóliát. Körülnézünk, talpunk alatt parketta, szemben velünk konyhaszekrény, jobbra meg az irányítóközpont, ahol épp ádáz csata folyik Kovács Kálmán meg a dokkolóegység között.

Az informatikai miniszter egy 104 gombos magyar billentyűzet segítségével próbálja a hajót a monitoron látható űrállomáshoz kapcsolni, közben meg villog a felirat: ütközésveszély! Ebben a pillanatban kinyílik mellettünk a konyhaszekrény alsó polca, ahol általában a kellemetlenül mocskos, kimoshatatlanul mócsingos sodrófákat szoktuk tartani, és kimászik belőle egy overálba öltözött asztronauta.

Átnézünk a keskeny járaton, a túloldalon ott vár az űrállomás, de mi inkább a hosszabb, ugyanakkor mászás nélkül megtehető utat választjuk, körbemegyünk. Az "űrállomás" épp üres, mindenki űrhajózik, így van időnk nézelődni. Odabent egy minilabor vár, feszültségmérővel, ollóval, mikroszkóppal, vegyszerekkel meg mikrohullámú sütővel. Valószínűleg csak erősen begombázott gimnazisták tudnák ilyen környezetben azt képzelni, hogy űrállomáson vannak, de a diákok legalább az iskolai előadónál ingergazdagabb környezetben kémiázhatnak.

Egyszer csak belép Horváth András csillagász-űrkutató, aki közli velünk a megfellebbezhetetlen tényt: "szűk az átjáró." Az átjáró? "Az átjáró! A Unity (a Nemzetközi Űrállomás egyik darabja - a szerk.) sokkal kényelmesebb, ott már szélesebb, lekerekített átjárók találhatók!" A csillagász-szaktekintély még megemlíti, hogy vághatnának egy ablakot a modul oldalára, ahová betehetnének egy fényképet a Földről, majd elégedetten körbenéz, és távozik.

Mit Misckolc adhatott

Mi sem akarunk semmiről lemaradni, otthagyjuk hát az űrközpontot, menet közben vetünk egy pillantást az egy darab számítógépből álló földi irányítóközpontra, majd elkapjuk Dr. Both Elődöt, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatóját, aki némiképp tisztázza a képet. A szimulátor eredetijét Miskolcon építették gyerekek, akik otthonról hozták az alkatrészeket, és ebből készült el három év alatt a mű. Ennek aztán az Űrkutatási Iroda támogatásával a továbbfejlesztett változata került az Uránia csillagvizsgálóba, amit most majd bármelyik iskolás csoport némi térítés fejében kipróbálhat.

Kicsit még informálódunk, és kiderül, hogy itt nem is annyira a vizuális élmény a lényeg, hanem a stratégia, az együttműködés, a kutatás, a gimnáziumi tananyag szórakoztató átismétlése. A fiatal diákok egy tényleges küldetés modellezésén keresztül betekintés nyerhetnek majd az űrhajósok mindennapjaiba, döntéshelyzetekbe kerülnek, problémák elé állítják őket, amit ha rendesen megszerveznek, talán feledtetni tudja majd a finoman szólva is eszkábált környezetet.

Közeljövő

Az épület előtt meglátjuk Magyari Bélát, és gyorsan megkérdezzük tőle, hogy mi ennek az egésznek az értelme. Az űrhajós elmondja, hogy a gyermekekkel is meg kell ismertetni az űrutazás érdekességét és fontosságát. Ha másért nem, hát azért, hogy amikor majd felnőttek lesznek, ne háborogjanak adóforintjaik űrbe szivárgásán. Ezenkívül bővíthetik gimnáziumi ismereteiket, miközben némi képzelőerővel szórakoztató élményben lehet részük. Magyari szerint azért sem érdektelen a dolog, mert a polgári űrrepülés egyre kézzelfoghatóbb, a SpaceShipOne sikere előrevetítette, hogy pár évtizeden belül mindenki számára természetes dolog lehet az űrutazás.

Addig meg itt a szimulátor.