Huba
17 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Mi kerül a Facebookon 60 milliárd dollárba?

2011.04.04. 14:18
Eszement összegek repkednek mostanában a menő webkettes cégek tőzsdére lépésével vagy felvásárlásával kapcsolatos hírekben és elemzésekben.
Mark Zuckenberg
Mark Zuckenberg

A Facebookot 60 milliárd dollárra értékelik a szakértők, ami azt jelenti, hogy a közösségi oldal többet ér, mint a Sony, a News Corp médiabirodalom, a BMW autógyár vagy a Boeing. A Twitterre a licit tízmilliárdnál jár, ami főleg annak fényében figyelemreméltó, hogy az oldal soha egyetlen cent nyereséget sem termelt. A facebookos játékokat készítő Zynga a maga 9 milliárd dollárjával majdnem másfélszer többet ér, mint a legnagyobb videojáték-kiadó, az Electronic Arts. Ott van a két év alatt a nulláról a 15 milliárdos értékelésig eljutó közösségi vásárlós oldal, a Groupon is. Hát mindenki megőrült?

A csillagászati összegek annál is meglepőbbek, mert mindenkiben élénken él az emlék a kilencvenes évek végének nagy dotkomlufijáról, amikor a mostanihoz gyanúsan hasonló módon szöktek az egekbe a menő cégek árai, boldog-boldogtalan öntötte beléjük a pénzt, simán lehetett befektetőket és tízmillió dollárokat szerezni egy szál jól hangzó doménnévvel. Egészen 2000 márciusáig, amikor szinte egyik napról a másikra beborult az egész online biznisz, kipukkadt a lufi, a mélybe zuhantak az árfolyamok (5 ezer milliárd dollár volt a teljes árfolyamveszteség), és csődbe ment a világ internetes cégeinek nagyjából fele.

A szakértők egy része azzal riogat, hogy a történelem ismétli önmagát, ugyanabba a szakadékba rohan az online biznisz, amiben egyszer már majdnem a nyakát törte, és éppencsak kimászott belőle; a másik része szerint viszont most más a helyzet, szó sincs lufiról.

Kis lufielmélet

A tőzsdei lufi – az eredeti kifejezéssel élve bubble, vagyis buborék – nem mai találmány, már az 1700-as években történtek ilyesmik, sőt, az 1630-as évek holland tulipánőrülete is hasonló logika mentén zajlott, amikor a tulipánhagymák ára szökött irreális magasságokba, majd omlott össze a piac.

fb451

Lufi olyankor kezd el fújódni, amikor a piacon megjelenik valami radikálisan új dolog, aminek az értékét és a hatásait nemigen lehet a megszokott módszerekkel felmérni. A dotkomlufinál ez az online kereskedelem volt, az 1840-es évek nagy brit összeomlásakor a vasút, az 1930-as évek nagy gazdasági világválsága előtt pedig egyszerre egy sor korszakalkotó technológiai újítás elterjedése: az autóé, az elektromos hálózaté, a rádióé, a repülőgépeké. A mostani lufi – ha egyáltalán az – a közösségi média körül forog.

Az óriási lehetőségekkel (és profittal) kecsegtető új technológiából senki sem akar kimaradni, így a befektetők egymást taposva öntik a pénzt a hirtelen csillagászati magasságokba emelkedő úttörő új cégekbe (ez a fázis már láthatóan megvolt a közösségi médiánál). Az elsöprő keresletet látva gombamód kezd szaporodni az új cégek második generációja, amelyek mögött néha nincs több, mint egy PowerPoint-prezentáció, vagy a tény, hogy első generációs cégből kilépett szakemberek alapították.

A józan ész szava ezen a ponton vész el a nagyüzemi pénzlapátolás zajában, az új technológiára építő cégek sokszorosan túlárazottá válnak, az ő sikereiken élősködő második generáció pedig valós teljesítmény, termék vagy ötlet nélkül szívja fel a későn ébredő befektetők pénzét. Ilyenkor történnek olyan szürreális dolgok, mint a 2000-es Superbowl reklámszünete, ahol 17 frissen indult dotkomcég vett egyenként kétmillió dollárért hirdetést, vagy minden idők legnagyobb (és egyben legrosszabbul elsült) cégfelvásárlása szintén 2000-ből, amikor az America Online 168 milliárd dollárért vette meg a világ legnagyobb médiacégét, a Time Warnert. Az ilyen események mutatják a legjobban, hogy közel az összeomlás, a tőke hamarosan kimenekül a teljesen megőrült piacról.

Már most drágábban kelnek el doménnevek, mint a dotkomlufi idejében bármikor (pedig ez annyira jellemző fokmérője volt az akkori őrületnek, hogy az egész jelenség erről kapta a nevét is). Már megjelentek az első cégek, amelyek ígéretekre és álmokra kapnak tízmilliókat – a legjobb példa a kiugrott Facebook-programozók által összerakott Quora (Yahoo Answers-szerű kérdezz-felelek gyűjtőoldal), ami tavaly júniusban indult el 11 milliós tőkével, decemberben kaptak rá a júzerek, és februárban már egymilliárdos felvásárlási ajánlatot kapott.

Ha nem lufi, akkor mi?

Az elemzők egyik felének elég ennyi, hogy kijelentse, itt a dotkomlufi 2.0, nyakakat behúzni, részvényeket eladni, míg nem késő. Az ellentábor azonban fontos különbségekre mutat rá a 10-15 évvel ezelőtti eseményekhez képest.

000T TRHkg3617899

A legkomolyabb eltérés, hogy a most csillagászati összegekre értékelt cégek mögött tényleg van valami: működő üzleti modell, óriási forgalom, korrekt nyereség, hatalmas felhasználói bázis. A Facebook milliárdos nyereséget termel, 500 millió felhasználójának nem elhanyagolható része számára az egész internetet jelenti emailestül, csetestül, vásárlásostul, hirdetésestül. A Zynga olyan profitrátával dolgozik, aminél magasabbat a világon egyetlen legális biznisz sem tud felmutatni, a Groupon egy bennfentes nyilatkozata szerint „úgy termeli a pénzt, mint egy kaszinó, csak sokkal megbízhatóbban”.

Az egyetlen kakukktojás a profit nélküli, tavaly mindössze 45 millió dolláros forgalmat elért Twitter. Itt azonban azt kell látni, hogy a tízmilliárdos árat ki ajánlja: a Google és a Facebook, két olyan cég, ahol a működő és virágzó üzleti modellbe beépülve a közismert márkanév és tízmilliók által használt szolgáltatás valóban megérné a pénzért. Hogy akár tízmilliárdot is, az persze kérdés. De hogy nagyon sokat, az nem.

A másik nagy különbség, hogy – legalábbis egyelőre – nyoma sincs a tömeges tőzsdére lépésnek. Így a kisbefektetők pénze nem éri el a cégeket, nem táplálja a lufit, csak óriáscégek és nagybefektetők pénzeit kezelő bankok fociznak egymás között a milliárdokkal. Amelyek ráadásul csak elméleti milliárdok, jobb esetben a cégek pár százalékos tulajdonrészéért cserébe kapott tőkeinjekciók összegét szorozzák fel, máskor csak egyszerűen azt mondja valaki a Wall Streeten, hogy szerinte ennyi. És akkor annyi.

Elég az évi egymilliárd?

Most nagyon úgy néz ki, hogy a Facebooknál van a labda, és akkor fog eldőlni, hogy hogyan tovább, amikor a közösségi oldal végre a tőzsdére lép. Ha egyáltalán meglépi ezt. A tőzsdei jelenlét ugyanis nemcsak azzal jár, hogy hirtelen rettenetes mennyiségű pénz szakad a részvénykibocsátásból a tulajdonosok nyakába, de egy csomó kötelezettséget is magukra vesznek ezzel. Ami nem biztos, hogy hiányzik Zuckerbergéknek, ha enélkül is évi egymilliárdot kaszálnak.

Ha a Facebook mégis csak tőzsdére lép, és követi még néhány nagyobb, trendi webes cég, az beindíthatja a lufit, illetve piramisjátékká változtathatja az iparág felfutását. Addig viszont kimondottan jó helyzetben vannak a most induló vagy befektetőt kereső, közösségi médiára vagy általában a webre építő cégek: a befektetők most éppen rájuk figyelnek, és nem is óvatoskodnak különösebben a pénzükkel, ha valódi teljesítményt látnak egy vállalkozásban.