Bulizás közben szóljon be vadidegeneknek mobilon

Állami pályázaton indul az Ipiapacs zRt., jelentette be a cég vezérigazgatója. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatását szeretnék elnyerni projektükkel, amely a prehisztorikus optikai kommunikációs technológiák kontaktusteremtő hatását vizsgálja modern kertvárosi környezetben, a napfolttevékenységek és a globális felmelegedés tükrében.

Becsléseik szerint úgy tíz-húszmillió dollár szükséges a pilot lebonyolításához, mert drága a fa meg a füstjelek terelgetéséhez szükséges perzsaszőnyeg, és a közösségépítéshez szükséges szalonna és kolbász sem két fillér. A technológiát bemutatják wikiben és blogon, lesznek HD videók, és rendszeresen bemutató előadásokat tartanak a Second Life nagyszámú közösségének.

A cégnek erős konkurenciával kell számolnia, itt van például a Bluespot projekt, amely már elnyert körülbelül negyvenmillió forintos támogatást, és hasonlóan izgalmas témával foglalkoznak: az infokommunikációs technológiák alkalmazását vizsgálják a városrehabilitációban, emergens közösségépítő budapesti modellkísérlettel.

Egy biztos: ádáz harc lesz a felhasználókért.

Ismerkedés idegenekkel

Mivel az Ipiapacs még nem rukkolt elő semmivel, csak a Bluespotot tudjuk bemutatni. Mint azt korábban megírtuk az Indexen, a Bluespot célja a vadidegen emberek közötti kommunikáció biztosítása, mobiltelefon segítségével. Tehát pont úgy működik, mint az IRC vagy bármely más online csevegőszoba, csakhogy a felhasználónak nem kell gép előtt gubbasztania.

Két részből áll a rendszer, egyrészt a kocsmákban felszerelt bluetooth alapú kütyüből, másrészt a mobilokra feltelepíthető szoftverből. A mobilon futó szoftver a Bluespot-kompatibilis kocsmában felcsatlakozik a kütyüre, és máris lehet üzeneteket küldeni, de nem konkrét személyeknek; az elküldött üzeneteket mindenki látja, aki az adott helyen a bluespot szoftverét használja. Mivel a mobilok bluetooth segítségével csatlakoznak a hálózatra, az üzenetek ingyenesek.

Miért üzengetnénk vadidegeneknek? A fejlesztők szerint sokan kíváncsiak arra, hogy mi történik egy olyan szórakozóhelyen, ahol egyetlen ismerősük sem tartózkodik. Ezt persze így elég nehéz megérteni, ezért felvázolok néhány életszerű szituációt.

A. Teljesen egyedül lemegy a Trafóba bedobni egy felest, de érzi, hogy valami nem kóser, és nem a szilvapálinka nem az. Előveszi hát a mobilját, rácsatlakozik a bluetooth hálózatra, és felteszi a nagy kérdést a Holdudvarban vagy a Művész moziban üldögélőknek: Mizu?

B. Társasággal lemegy a Trafóba, bedob néhány felest, de unalmasak a barátai, ezért az asztal alatt titokban elkezd üzenetet küldözgetni a Holdudvarban üldögélő idegeneknek. Rosszullétre hivatkozva lelép, és elmerül a vad pesti éjszakai életben. Hátha az idegenek jobb fejek, mint a barátai.

C. Ön nörd, és függetlenül a szituációtól csak azért kipróbálja a bluespotolást, mert mobillal kell csinálni.

Délutáni matiné

Nörd vagyok, ezért vasárnap délután beültem a Puskin Kávézóba emergens közösséget építeni. Rendeltem teát, beindítottam a programot, de az arra utasított, hogy várjak. Úgyhogy vártam. Megjött a teám, vártam. Megittam, és vártam, vártam tovább. Aztán végül megjelent valami üzenet, ráböktem az okéra, a mobil meg lefagyott, jól.

Újraindítottam, és mivel gyanítottam, hogy valami gond lehet a Java beállításánál, ezért megadtam, hogy a készülék minden kapcsolatot engedélyezzen. Nyilván mindenki tudja, hogy mit kell ilyenkor átállítani. Megrendeltem a második teámat, és amikor már majdnem kipukkadt a hólyagom, végre sikerült belépnem a Bluespot rendszerébe.
Rögtön az alábbi üzenet fogadott:

Bíztató kezdet. Ezzel egy időben a Bluespot weboldalán - laptopról - azt olvastam, hogy az utolsó üzenetet 886 perccel korábban, valamikor vasárnap hajnalban küldték el a Toldi moziból, tehát a kocsmázási csúcsidőszakban néhányan biztosan használták a rendszert. Vasárnap délután azonban teljesen egyedül voltam a rendszerben, fel is tettem az ürességtől kongó kibertérnek a költői kérdést: Ha nem lesz bluespotos közösség, mi lesz felmérve?

Egyelőre úgy tűnik, elég lassan épül a közösség, ami a technikai nehézségek miatt egyáltalán nem meglepő. Túl sokat kell telepíteni, csatlakozni és klikkelni ahhoz, hogy elmenjen egy üzenet. Vasárnapra 605 üzenet gyűlt össze a rendszerben, amit csütörtökre – amikor e cikk megszületett – sikerült 618-ra feltornászni. Ebben azonban benne vannak az animált internetes demófelületről küldött hozzászólások is, amelyekből legalább hármat én küldtem.

A mobilos klienst nem szívesen használnám még egyszer, mert amikor leültem a Puskinba még körülbelül nyolcvan százalékos volt az akku töltöttsége, amikor pedig felálltam az asztaltól egyetlen pálcika jelezte, hogy hamarosan lemerülök. A negyvenmillióból összerakott hálózat teljesen értelmetlen fejlesztésnek tűnik, hiszen a mobilomon van sms, a laptopomon van MSN, ha üzenni akarok az ismerőseimnek, inkább ezeket használom. Idegeneknek nem üzengetek, kultúrember nem üzenget, hanem ismerkedik. És ha mégis, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mi lehet a Művész moziban, fellapozom a Pesti Estet.

Tegyük fel, hogy amikor véget ér a tesztidőszak, és elkészül a Bluespot végleges verziója, megjelennek a felhasználók is. Elképzeléseink szerint az élelmesek ugyanúgy teleszemetelik majd reklámokkal a rendszert, mint a netezők az iWiW üzenőfalát, az unatkozó kocsmárosok pedig a riválisaiknak üzengetnek majd, hogy náluk sokkal jobb a hangulat. A többiek meg maradnak az sms-nél.