Kevés az e-fóka, sok az e-szkimó

Jelenleg például csaknem 300 olyan business-to-business vállalat működik, mely a vállalatok közötti kereskedést lehetővé tevő piacterek létrehozására és fenntartására szakosodott. De a kiskereskedők sincsenek sikerre predesztinálva. Az időközben a fundamentalisták csapatába átigazolt Blodget - "Kevés teknőc éri el a tengert" témában született dolgozatában - még ősszel, a jelenleginél némiképp bíztatóbb tőkepiaci és gazdasági helyzetben úgy becsülte, hogy a tőzsdéken forgó többszáz business-to-consumer cég közül csupán 5 nyereséges, és azt jósolta, hogy három éven belül legfeljebb 15-20 válhat azzá.

Kiszáradt pénzforrások

A részvénypiaci összeomlás nehéz helyzetbe hozta a friss tőkét hagyományosan részvénykibocsátással előteremtő internetes cégeket. Az első nyilvános kibocsátások iránti érdeklődés épp csak pislákol. A Commscan adatai szerint az Egyesült Államokban 1999-ben 292 internetes IPO volt, melynek során a befektetők 24 milliárd dollárt fektettek be. Tavaly az első nyilvános kibocsátások száma 151-re, a befektetett összeg pedig 16 milliárd dollárra csökkent, tranzakciók döntő többségére azonban még az év első felében került sor. Az elsődleges és másodlagos kibocsátásokból az elmúlt öt évben összesen 127 milliárd dollár folyt be az internetes vállalatokhoz.

"Jól végiggondolt üzleti modellel nem rendelkező, Ťmiért ne lehetnék én is milliomosť gondolat jegyében született internetes vállalatokat már senki nem hajlandó támogatni."

Az induló dotcom-cégek másik fő tőkebevonási forrásául a kockázati tőkealapok szolgáltak. A PricewaterhouseCoopers adatai szerint az alapok az elmúlt öt évben 26,5 milliárd dollárt fektettek internetes cégekbe. Bill Burnam, a Softbank-birodalom Egyesült Államok-beli helytartója úgy becsüli, hogy az elmúlt három évben 1500-2000 induló internetes vállalkozás kapott a kockázati alapoktól tőkeinjekciót.

Az egyre kevésbé kockázattűrő kockázati tőkealapok már a második és a harmadik negyedévben megkurtították a dotcom-szektornak szánt összegeket, mivel a mobilinternetben, a biotechnológiában és a nagy sávszélességű adatátvitelben sokkal több fantáziát látnak, és persze nem sok reményük van arra, hogy rövidebb távon tőzsdére vigyenek internetes cégeket.

Jól végiggondolt üzleti modellel nem rendelkező, "miért ne lehetnék én is milliomos" gondolat jegyében született internetes vállalatokat már senki nem hajlandó támogatni. Az ideáltipikus internetes vállalkozások, melyek új üzleti területet vagy olyan technológiát teremthetnek, melyet szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmezhetnek, persze továbbra is könnyen forráshoz juthatnak.

Akárcsak a kockázati alapoknak, a nagy inkubátorházaknak is keserű pillanatokat szerez, hogy - ahelyett hogy okosan vásárolgatnának a nagy árleszállításban - újra és újra pénzt kell pumpálniuk az érdekeltségi körükbe tartozó vállalatokba, ha egyszer szeretnének valamit viszontlátni korábbi befektetéseikből.

Click and brick

Nincs olyan elszánt piackutató, mely valamennyi internetes cég sorsát figyelemmel kísérné, de a különféle adatok mind ugyanazt a mintát mutatják. A két legnagyobb vesztes eddig a kiskereskedelmi és a tartalomszolgáltatói szektor. A csődbe ment vállalatok mintegy fele a kiskereskedelmi, negyede a tartalomszolgáltatói, negyede pedig a business-to-business szektorból került ki. Az internetgazdaságban tavaly 41 ezer állás szűnt meg, mintegy fele tartalomszolgáltatónál, negyede pedig online kiskereskedőknél, de szép számmal voltak elbocsátások az online üzlet sikerének titkát áruló tanácsadó cégeknél is, mivel meglehetősen visszaesett a kereslet portékájuk iránt.

A kiskereskedők alulbecsülték, hogy mekkora infrastruktúrára és logisztikára van szükség, hogy megteremthessék a hagyományos kiskercégek online mását. Meglepődve tapasztalták, hogy a sokat emlegetett költséghatékonyság ellenére költségeik nem kisebbek, mint a kőből és cementből épült kiskereskedőké, csak éppen részben máshol jelentkeznek.

"A legtöbb elemző egyetért abban, hogy a hirdetők követni fogják a netre a nagyérdeműt, de csak a legnagyobb célpontok tudnak majd akkora látogatottságot felmutatni, mely vonzó lehet számukra."

A fogyasztószerzés és a márkanév megteremtése jóval drágább időtöltésnek bizonyult, mint remélték, ráadásul a kiépített infrastruktúrával rendelkező hagyományos kiskereskedők sorra kezdték meg webes működésüket, és igen kemény versenytársnak bizonyultak. Az online kiskereskedők kevés kivétellel nem is tudták felvenni a versenyt a piacra belépő hagyományos kiskercégekkel, melyek megfelelő mennyiségű készpénzzel, elismert márkanévvel, szilárd fogyasztói bázissal, kiépített infrastruktúrával rendelkeztek. Mivel a márkanév az egyik legfontosabb tényezőnek bizonyult, elemzők szerint a legsikereresebb online kereskedők azok lesznek, akik közeli, szoros kapcsolatban állnak a sikeres hagyományos kiskereskedőkkel.

Nagy gondot okoztak az online versenytársak is. Sok cég azt gondolta, elég elsőnek megjelenni valamilyen szegmensben, és ez garantálja a piac oroszlánrészének megszerzését. Ehelyett villámgyorsan megjelentek a versenytársak, és öngyilkos árháború indult. A vásárlók hozzá is szoktak az alacsony árakhoz, és az áremelési próbálkozásokra távozással reagáltak. A kiskereskedőknél a részvénykibocsátásból befolyt tőke jelentős része arra ment el, hogy - a vásárlók örömére - finanszírozzák veszteséges üzleti tevékenységüket.

Túl sok tartalomszolgáltató, túl kevés hirdetés

A Financial Times elemzőjének becslése szerint a több mint 150 milliárd dollár, mely a kibocsátásokból és máshonnan befolyt, az internetes cégek nagyrészt hirdetésekre költötték, hogy fogyasztókat szerezzenek, és márkanevet építsenek. Valamikor 2000 harmadik negyedévében jöttek az első egyértelmű adatok arról, hogy az online hirdetésekre költött összeg nem növekszik a korábban remélt mértékben, mivel az internetes cégek kifutottak pénzükből, a banner-hirdetések hatékonyságában kételkedő nagy hirdetők pedig jobbára partvonalon kívül maradtak. A kezdeti riadalom még a Yahoo árfolyamát is megviselte, az elemzők pedig egyre jobban kezdték szeretni nagy riválását, az AOL-t, melynek árbevételei diverzifikáltak.

A viszonylag szűk területre specializálódott tartalomszolgáltatók nehéz sorsa jutott a The Street.com-nak. A részben Softbank-tulajdonban lévő cég az egyik első tőkepiaci információszolgáltató volt. Az első keserű lecke, melyet meg kellett tanulnia, az volt, hogy az előfizetéses modell csak a legritkább esetben működik. Ráadásul hiába volt úttörő a maga piacán, a földi háttérrel rendelkező Wall Street Journal Interactive az előfizetők számát tekintve gyorsan megverte. A cég 2000 tavaszán fel is adta az előfizetéses modellt, bízva abban, hogy a látogatottság növekedésével a hirdetési tortából is nagyobb szeletett tud kihasítani. A site vonzó hirdetési felület volt, a szinergiák kihasználására sem lehetett panasz, mivel együttműködött a birodalom érdekeltségi körébe tartozó cégekkel, melyek között ott volt például a Yahoo, valamint online bróker E*Trade vagy a pénzügyi információszolgáltató Morningstar.

De az új modell sem lett sikeres, mivel az online hirdetési piac, melynek több mint felén egyébként is négy-öt nagy cég osztozik, csak nem akart olyan ütemben bővülni, mint az az optimista forgatókönyvekben meg volt írva. Így végül a cég a nyereségességhez vezető útján egyebek mellett 15 százalékos létszámcsökkentésre kényszerült. A rövidebb távú pénzügyi helyzete miatt aggódó tartalomszolgáltató számára valószínűleg nem különösebb vígasz a Forrester - jövőbelátás adományáról árulkodó - jóslata, mely szerint 2005-re a jelenlegi 7-ről 40 milliárd dollárra emelkedik a tartalomszolgáltatói szektor árbevétele.

A legtöbb elemző egyetért abban, hogy a hirdetők követni fogják a netre a nagyérdeműt, de csak a legnagyobb célpontok tudnak majd akkora látogatottságot felmutatni, mely vonzó lehet számukra. A rövid távú prognózisok mindenesetre egyre visszafogottabbak, a Merrill Lynch legfrissebb előrejelzése szerint idén az online hirdetési piac a tavalyi szinten fog stagnálni.