A Cetli, a PIN, és két füstölgõ terminál

Történt ugyanis, hogy NÜ3 besétált az OTP egyik fiókjába (Hivatal), s hívószámhúzást követõ unalmas sorbanállás végén, vaksin keresve az õ sorszámát villogtató nyugalomzöld kijelzõt, közölte Ügyintézõ Kisasszonnyal (ÜK), hogy õ ugyan ha törik, ha szakad, de szeretné megrendelni az OTP Házibank-szolgáltatását, s tisztelettel kéri Ügyintézõ Kisasszonyt, legyen olyan kedves, a megfelelõ instrukciókkal lássa el NÜ3-at. Ügyintézõ Kisasszony NÜ3 legnagyobb rémületére egy roppant ijesztõ módon összehajtogatott szerzõdést tárt NÜ3 elé, s felkínálta NÜ3 számára a lehetõséget a Telebank Center használatára. NÜ3 fogta a papírokat, s mint minden rendes ember, munkába indult.

Az OTP honlapja

Délidõben aztán visszafáradt Hivatalba a lehetõ legnagyobb óvatossággal kitöltött leporellóval, melyet unalmas sorbanállás után átnyújtott Ügyintézõ Kisasszonynak. ÜK annak rendje és módja szerint felvette NÜ3 adatait, majd átmenetileg rendelkezésére bocsátott egy fél PIN-terminált, melyen NÜ3 szorgosan bepötyögte Házibank és Telebank Center jelszavát, külön-külön, kétszer-kétszer, "ahogyan ez itt szokás" (köszönöm, Cseh Tamás).

NÜ3-nak ezután más dolga nem volt, mint kivárni azt a kettõ napot, amíg Házibank-szolgáltatása életbe lép. Eme, meglehetõs várakozással töltött idõ eltelte után, NÜ3 Hivatalban Ügyintézõ Kisasszonytól kapott összes papírját (Iratok) maga mellé készítve, meglátogatta az OTP honlapját, s egészen addig klikkelgetett, mígnem a Házibank bejelentkezõ képernyõjén találta magát. Itt kezdõdtek a gondok.

A Házibank elsõ lépésként NÜ3 Házibank Azonosítóját szerette volna megtudni annak jelszava kíséretében. Ekkor NÜ3 Iratok tanulmányozásába kezdett, s míg keresgélte a hõn óhajtott azonosítót, mindjárt feltûnt neki, hogy ahol hat rubrika van, oda négyjegyû számokat írtak, ahol négy, oda hatjegyûeket. Sebaj, gondolta, biztos régi a formanyomtatvány, s keresett tovább. A képernyõvel való többszöri egyeztetés után sem talált azonban Házibank Azonosítót, micsoda balgaság, másként nevezni fogalmakat szerzõdésen és képernyõn, gondolta. Meg még azt is gondolta, hogy mindegy, kipróbálja a Belépési Azonosító nevû rovatban levõ számot, NÜ3 azonosítót begépel, jelszavat begépel, okézik, vár, érvénytelen. Ekkor még lelkes, és most azt gondolja, hogy rendben, kipróbálja akkor a Belépés Engedélyszáma nevezetû számsorozatot, az majd sikerre vezet. Tévesen gondolta.

NÜ3 telefont emel, Szerzõdésen Feltüntetett Helpdesket tárcsáz, ahol udvariasan érdeklõdnek, hogy az interneten van-e egyáltalán, és hogy miért nem írja be a számát. NÜ3 megemlíti, hogy képernyõn hivatkozott névvel rendelkezõ száma neki nincs, mire Távolról Jövõ Férfihang nyugtatóan kérdezi, hogy nem lehetséges-e, hogy a Caps Lock be van nyomva. NÜ3-nak feltûnik, hogy Távolról Jövõ Férfihang ügyet sem látszik vetni ama problémára, hogy NÜ3 a jelek szerint nem rendelkezik a neki járó s a Rendszerbe való bejutáshoz szükséges számmal. NÜ3-nak a jól felismerhetõen EasyPC-bõl informálódó Távolról Jövõ Férfihang érdektelensége mellett azonban az is feltûnik a szerzõdés-leporelló sokadik tüzetes átvizsgálása során, hogy apró betûkkel szedve létezik egy Házibank Azonosító nevû rovat, ám az: üres! NÜ3 közli Távolról Jövõ Férfihanggal, hogy minden rendben, s átkozza magát figyelmetlenségéért.

Csúnya dolog, de fogja magát, és munkaidõ keretein belül elbaktat Hivatalba, ahol unalmas sorbanállás után közli Ügyintézõ Kisasszony II-vel, hogy tisztelettel folyamodna részére rendeltetett s nélkülözhetetlen Házibank Azonosítójáért, melyet Ügyintézõ Kisasszony nyilvánvalóan véletlenül, de végérvényesen elfelejtett ráírni NÜ3 szerzõdésére. ÜK2 nem igazán érti, mirõl is van szó, s felveti annak lehetõségét, hogy NÜ3 azért nem tud belépni abba a rendszerbe, mert elgépelte a jelszavát, mire NÜ3 nyugodtan tájékoztatja ÜK2-t, hogy ez elõfordulhat, de mégsem ez a baj, hiszen egyáltalán nem rendelkezik a szükséges azonosítóval. NÜ3 izzad, mert ÜK2 nem jut elõrébb az eset megértésében, s NÜ3 éppen nekiáll tanácsot nyújtani ÜK2-nek, megemlítve, hogy talán kerítsék elõ azt a PIN-terminálból nyomtatás útján kikerülõ pénztárszalag-szélességû kis cetlit (Cetli), mely tartalmazza az õ adatait, s melyet az õ számlavezetõ bankjához (Fõhivatal) szállítottak Hivatalból postai úton. Félreértés ne essék, NÜ3 nem a Hivatal munkafolyamatainak szakértõje, csupán fültanúja volt annak az - épp Házibank Szolgáltatási Szerzõdésének átvételekor Ügyintézõ Kisasszony és Ügyintézõ Kisasszony III között lezajló - beszélgetésnek, mely során ÜK és ÜK3 megvitatták, milyen érdekes, hogy Hivatalban a Szerzõdésbõl és Cetlibõl nem marad példány, mert az összes létezõt a Fõhivatalba továbbítják. Akkor és ott ÜK3 megjegyezte ÜK-nak, milyen jó lenne, ha Hivatalban is maradna ezekbõl példány. NÜ3 pontosan erre gondolt.

Történt aztán, hogy ÜK, NÜ3-at felismerve, segítõkészen beavatkozik ÜK2 és NÜ3 társalgásába, s a probléma okáról érdeklõdik. Elmeséli történetét, s az ÜK-k arcán ülõ tanácstalanságot látva újfent megjegyzi, hogy talán kerítsék elõ közös erõvel a Cetlit. De azt nem lehet. Cetli Fõhivatalba egyszer be, onnan ki sose. Hivatal Cetli nélkül marad. NÜ3 úgy érzi, magára marad. De nem! ÜK felajánlja az új Szerzõdés kötésének lehetõségét, melybe NÜ3 - szempillantás alatt felmérve helyzetét, ti. hogy más lehetõsége nincs - belemegy. ÜK átveszi az ügyet ÜK2-tõl, s maximális szolgálatkészséget tanúsítva ÜK-t megkíméli a fáradságos írástól, sk kitölti a Szerzõdést, terminált ad, NÜ3 pedig jelszót definiál, zöld gombot nyom, újra gépeli a jelszavát, újra zöldet nyom, s perceken belül kirecseg PIN-terminálból az új Cetli, melynek egy példányát ezúttal Hivatal megtart, s közli NÜ3-mal, hogy ezután ez lesz az új eljárás. NÜ3 lélekben megemelkedik, érezve, hogy esete javította Hivatal mûködésének minõségét.

NÜ3-nak ismét nincs hát más dolga, mint megvárni a két nap érvényesülési idõt. Letelik. Internet, honlap, klikk, Házibank-logóra való duplakattintás, bejelentkezõ képernyõ fel, azonosítókérés jelszóval, sikeres, öröm, öröm, öröm. Házibank mûködik, NÜ3 boldogan átutal. NÜ3 odáig van, hogy a hazai körülményekhez képest villámgyorsan és pofonegyszerûen lezajlott a procedúra, s ismerõsei körében még aznap elkezdi agyba-fõbe dicsérni Hivatalt.

Bár ne tette volna, elõre ivott a medve bõrére. Történt ugyanis, hogy rákövetkezõ napon minden bizonnyal tévesen adta meg új jelszavát több esetben is (amit azért furcsáll, mert ugyanazt a három jelszót használja mindenütt, de elhiszi), s ezért õt a Házibank blokkolta. Blokkolásfeloldás (nagyon helyesen) csak és kizárólag csak személyesen.

Így hát NÜ3 meglátogatja hivatalt, ahol unalmas sorbanállás után ÜK-nak bûnbánóan elmeséli szomorú esetét a nem valószínû, de lehetséges jelszótévesztéssel, s kéri, tegyenek az érdekében, s csináljanak olyan csodát, hogy NÜ3 újra örülhessen a Házibank kényelmének. ÜK azonnal ráindul a témára, s elõveszi a Házibank Útmutató címû keményfedeles felhasználói kézikönyvet (Bölcsek Könyve), mely a PIN-terminál Házibank-mûveletekkel kapcsolatos használatát írja le ábrákkal. NÜ3 ekkor rosszat sejt, bizalma megcsappan, igyekszik lopva belepillantani a kézikönyvbe, mely lassan, tanácstalanul lapozódik, közben ÜK pötyög. ÜK feltárja NÜ3 elõtt a tényeket: itt bizony új jelszó kell, lesz, mindjárt lehet bepötyögni, unalomig ismert hat szám helyett új kell, PIN-terminál, jelszó, zöldgomb, jelszó, zöldgomb, jelszóváltoztatás oké, élesítés egyenlõ két nap. NÜ3 köszön, hálálkodik, s megfogadja ÜK tanácsát, hogy olyan jelszót válasszon, melyet nem felejt el.

NÜ3-nak ismét nincs hát más dolga, mint megvárni a két nap érvényesülési idõt. Letelik. Internet, honlap, klikk, Házibank-logóra való duplakattintás, bejelentkezõ képernyõ fel, azonosítókérés jelszóval, sikertelen. NÜ3 mély depresszióba esik, fáradtnak érzi magát és sírni van kedve - hol késik a Kánaán? NÜ3 veszi újra a bátorságot, s ismét kétségbeesetten hívja a Szerzõdésen Feltüntetett Helpdesket, ahol Távolról Jövõ Férfihangnak elmeséli az elmúlt napokban történteket, mire Távolról Jövõ Férfihang megoldást ígér: kedves NÜ3 fáradjon be Hivatalba, s kérje blokkolásának feloldását. NÜ3 letörik, ill. még lejjebb törik, és megemlíti Távolról Jövõ Férfihangnak, hogy ezt már megtette. Távolról Jövõ Férfihang értetlen a problémával szemben, rákérdez, NÜ3 elmeséli utolsó Hivatalbeli kalandját, melyet Távolról Jövõ Férfihang újra végighallgat, s most valóban megoldást lát: NÜ3-nak nem jelszóváltoztatásra lett volna szüksége, hanem blokkolás feloldására. NÜ3 úgy érzi, átverték. Forr benne a düh.

Mikor pulzusa 120 alá süllyed, nyakába veszi ismét a kutyagumis pesti járdát, s Hivatalba megy. Hivatalba belépve, sorszámot szakítva, de még unalmas sorbanállás elõtt kiszúrja õt ÜK2 (aki épp egy NÜ4-nek ad befektetési tanácsot), s jól hallhatóan összes jelenlevõk tudomására hozza fejében megbúvó gondolatait: "Hát maga már megint itt van? Magával mindig csak a baj van!" NÜ3 ekkor szédülni kezd, s hasonló hangerõvel válaszol ÜK-nak, hogy "Maga miatt kellett visszajönnöm, maga végezte rosszul a dolgát!". Az ÜK2-bõl fakadó "Én??" kiáltást nem létezõ mellénye zsebébe teszi, s unalmasan sorban áll, míg egy idõ után végre ÜK3 elé folyamodhat. Elmeséli a komplett sztorit ÜK3-nak, aki értetlenül kérdezi, NÜ3 miért is tett látogatást Hivatalban, ha már van új jelszava, mire NÜ3 lemondóan kiemeli, aláhúzza, vastag betûvel szedi történetének azon részét, melyben Távolról Jövõ Férfihang megállapítja, hogy NÜ3-nak új jelszó nem is volt szükséges, csupán blokkolásának feloldása.

ÜK3 nem akaródzik belemenni a dologba, de NÜ3 addig gyõzködi, míg ÜK3 végül is megpróbál blokkolást feloldani, melynek elsõ lépéseként elõveszi Bölcsek Könyvét, s tanulmányozni kezdi. Fél kezében a könyvvel elkéri NÜ3 bankkártyáját, lehúzza, visszaadja, NÜ3 gondosan elrakja, ÜK3 Bölcsek Könyvének útmutatása alapján nyomkodja PIN-terminált, lépéseit félhangosan mormolja (Igen - F1, Nem - F2, akkor most F1 stb.). ÜK3 terminált nyújt, NÜ3 jelszót pötyög, zöld gombot nyom, akció sikertelen, PIN-terminál elutasító. Így kikosarazott ÜK3 megvádolja NÜ3-at, hogy az elgépelte jelszavát, újra kér és lehúz bankkártyát, félhangosan operál, Bölcsek Könyve mereven a kézben. Terminál elõ, jelszó be, azaz majdnem be, de a terminál nem jelzi vissza a billentyûleütéseket, a kis csillagok nagyon nem akarnak sokasodni kijelzõjén. NÜ3 ezt szóvá teszi, mire ÜK3 kéri, hogy nyomjon zöld gombot. ÜK3 hajthatatlan, ezért NÜ3 nyom, válasz 2 percig nincs, ekkor terminál újra elõ, NÜ3 jelszóbeírásra kötelezve, képernyõn csillag nincs. Zöld gomb van, de képernyõ nem változik, ÜK3 pánikba esik, s igénybe veszi ÜK4 segítségét, ahol fenti procedúra újra lemegy, NÜ3 újra aggályait fejezi ki a terminál mûködõképességét illetõen, mire ÜK4 fejében fény (mit fény... refkeltor!) gyúl, s örömmel jelenti be, hogy biztosan kihúzódott Terminál zsinórja, merthogy az szokott. Keresik, nincs meg, tovább keresik, megvan, valóban élettelenül lóg, azon se bit se bájt át nem megy, bedugják, oké. Nem oké. Nem oké, mert Terminál operátori jelszót kér, ami nincs, mert valójában ÜK3 és ÜK4 is másik asztalnál dolgozik, akinek a helyén ülnek (ÜK5), az nincs, szabin van, jelszót õ tudja. ÜK4 és ÜK3 megtanácskoznak, mire ÜK4 eltûnik, s 15 perc elteltével felbukkan, egy lezárt borítékot tartva kezében, melynek mélyén ÜK5 jelszava lapul, begépelik, elfogadva, terminál indul, bankkártya le, jelszó be, zöldgömb, jelszó elfogadva, procedúra folytatódik.

Ám Bölcsek Könyve hiányosnak tûnik, az nem tartalmaz Blokkolás Feloldása fejezetet, s fejezet hiányában bizony nem tudni, hogyan is kell a dolognak történnie. Terminál, jelszó, zöldgomb, elfogadás, elakadás. NÜ3 hallja ÜK4 és ÜK3 félhangos értetlenkedésébõl, hogy a gép valamit kérdez, de a jó válasz adására szolgáló gomb nincs megnevezve Bölcsek Könyvében.

ÜK4 ismét eltûnik, s egy irdatlan nagy könyvvel, a Nagykönyvvel szambázik vissza, mely Bölcsek Könyvének fekete-fehér és bõvebb változata, ezt is átbújják. Megoldás nincs, de valószínûleg az átélt izgalom hatására elfelejtették, mit is keresnek, mert újra megkérdik NÜ3-at, hogy miért is van neki erre szüksége. NÜ3 türelmesen elmondja, s elkéri Bölcsek Könyvét, mondván, õ informatikus, hátha tud segíteni. Bölcsek Könyvében útmutatás, Naív Ügyfél 3 felolvassa Ügyintézõ Kisasszony 2-nek, hogy mit tegyen és hogy a kérdésekre mely gombokkal válaszoljon. Nem megy.

Eközben ÜK is csatlakozik a szorgosan robotoló teamhez, helyzetet felmér, s megemlíti, hogy van egy kolleganõje (ÜK6), aki tud egy olyan telefonszámot, ahol vannak olyan emberek, akik ismerik a Házibankot. NÜ3 ennek csak addig örül, míg meg nem tudja, hogy ÜK6 szabadságon van két napja, s talán már el is utaztak nyaralni. Aztán mégis egy telefon próbaképpen, csodák csodája, ÜK6 felveszi, s elmagyarázza, hová, melyik cetlire van felírva a telefonszám, amit hívni kell.

Öt perc után megkerül, ÜK3 felhívja, bemutatkozik, referenciát ad, hogy honnan is tudja õ ezt a számot, s kapcsolják neki a technikai kollegát (TK). A technikai kollega kérdezi ÜK3-t, miben segíthet, mire ÜK3 megpróbálja elmesélni NÜ3 történetét, de bár ne tette volna, mert ÜK3 fogalmazásának hallatán NÜ3-nak feláll a hátán a szõr, mivelhogy ÜK3 által mesélteknek semmi köze a valósághoz, s NÜ3 azt a megoldást választja, hogy halkan súgja ÜK3-nak ÜK3 minden rossz kifejezése után a jó kifejezést, ekkor ÜK3 javít. Minden bizonnyal TK hátán is felállhattak szõrszálak, mert ÜK3 bágyadtan NÜ3-ra néz, s kéri, beszéljen TK-val s NÜ3 kezébe nyomja a belsõ használatú telefon kagylóját. Naiv Ügyfél 3 a pulton áthajolva (amiért simán agyonlõhette volna a biztonsági õr) Technikai Kollegával egyeztet, mire TK kis türelmet kér, sejti már, mirõl lehet szó, s telefonhoz hívja Illetékes Technikai Kollegát (ITK). NÜ3 és ITK kettõ percet tanácskozik, ITK érti a dörgést, Felek megállapodnak a tennivalókban, melynek elsõ része az, hogy NÜ3 visszaadja a kagylót ÜK3-nek, aki mohón csüng ITK szavain. Instrukciókat felfogja, segítséget megköszöni, s leteszi a kagylót. Bankkártya elõkerül, lehúzódik, visszakerül, terminál is elõkerül, PIN-kód be, zöld gomb, elfogadásra való találás, ÜK, ÜK3 és ÜK4 közös erõfeszítéssel és útmutatók alapján nyomkod, tanácskozik, helyzetet értékel, s arra a korábbi pontra jutnak, ahol már oly sokszor elakadt a procedúra. Ezen a ponton ÜK3 arcáról eltûnik a remény, helyét csalódottság veszi át, s közli ÜK-val is, hogy itt van most az, amikor választani kell, hogy igen vagy nem, de sem Bölcsek Könyve, sem Nagykönyv nem írja, hogyan. Mire ÜK rámutat terminál kijelzõjére, s közli ÜK3-mal, hogy ott van - F1 Elfogadja, F2 Nem fogadja el. ÜK3 F1-et nyom, blokkolás feloldódik, bankban eltöltött idõ másfél óra most véget ér.

NÜ3 hazamegy, internet, honlap, kattintás, azonosító, jelszó, elfogadás, mûködik a Házibank. Hivatalban összesen mintegy négy órát töltött plusz az unalmas sorbanállás, illetve két napból tíz lett, de mûködik.

NÜ3 most Elektronikus Számlacsomagra vágyik, s arra, hogy B-hitelszámláját is tudja Házibankból kezelni, de nem mer Hivatal elé folyamodni óhajával, mert NÜ3 többé nem naiv ügyfél már. Milyen jó volt a '80-as években bugyorral járkálni a postára csekket befizetni!