Megölheti az internetet a kattintás

Elemzők szerint a kattintásonkénti fizetés (pay-per-click) az egész hirdetési piac leggyorsabban növekvő szegmense, és becslések szerint 2005-ben ezzel a Yahoo körülbelül 3,7 milliárd dollárt, a Google pedig körülbelül hatmilliárd dollárt tett zsebre. Azaz a Google nagyobb hirdetési célpont, mint bármelyik tévéhálózat vagy lapkiadó. Viszont amíg a tévében és újságokban megjelenő hirdetésekkel nehéz visszaélni, addig a kattintáson alapuló hirdetési rendszer roppant könnyen meghekkelhető, és emiatt már most dollármilliók vándorolnak illetéktelen kezekbe.

Verseny

Az online bűnözői világban is vannak pitiáner tolvajok meg furmányos rablók, az előbbiek közé tartoznak például azok a cégek, amelyek egyszerűen megkeresik a vetélytársuk hirdetéseit, és nagyon sokszor rákattintanak. Mivel a vetélytárs kattintásonként fizet, ezzel jelentősen megnövelhetik a kiadásait. Van még egy bevált módszerük: gyakran frissítik azt a weboldalt, ahol a vetélytárs hirdetése van, a Google és a Yahoo ugyanis igyekszik megszabadulni a rosszul teljesítő bannerektől, és így garantáltan nem jut el a hirdetés a célközönséghez.

Ezekkel a módszerekkel persze igen könnyű lebukni, hiszen mind a hirdető, mind a Google szerverei rögzítik, hogy mikor milyen IP címről kattintottak, és azonnal gyanút fognak, ha azok jelentős része egyetlen helyről, a gonosz konkurens IP címéről érkezik. Kifinomultabb módszer a munka kihelyezése: Indiában és Kínában vannak olyan "kattintófarmok", ahol az alkalmazottak egész nap az egerükkel böködnek.

Hálózat

Sok fejfájást okoznak a hirdetőknek a kamu blogok, az úgynevezett splogok is. A splogok üzemeltetői különféle szájtokról lopkodnak össze tartalmat, körbelinkelik saját szájtjaikat, magasra küzdik fel magukat az internetes keresők találati oldalán, és úgy helyezik el a Google hirdetéseit, hogy azok egyszerű szövegnek tűnjenek. A gyanútlan internetezők meg rákattintanak, és dől a lóvé, ebben a konstrukcióban ugyanis a Google kattintásonként fizet annak a weboldalnak, ahol a hirdetési dobozát elhelyezte. A Wired szerint a sploggerek havonta több tízezer dollárt kereshetnek jogtalanul.

A legprofibbak persze nem szöszmötölnek holmi blogokkal, hanem egyenesen a vírusíró hekkerekhez fordulnak segítségért. Távolról irányítható megfertőzött számítógépekből olyan zombihálózatot hoznak létre, amellyel egyszerre nagyon sok kamu kattintást lehet elvégezni, és ezek a hálózatok milliárd hamis kattintással az egész hirdetési rendszert két vállra fektethetik, ennyi adatot ugyanis nehéz feldolgozni. És ha kirántják az online hirdetők alól a szőnyeget, akkor az általuk szoponzorált internet velük együtt borul.

Új út

Hogyan lehet elkerülni a csalást? A Yahoo és a Google algoritmusok segítségével keres mintákat, és egyszerűen érvénytelennek nyilvánítja a gyanús kattintásokat. Vannak olyan kattintásos csalásra specializálódott cégek is, amelyek átbogarásszák a szerverek logfájljait, a Visitlab béta állapotban levő szoftvere például megvizsgálja a földrajzi adatokat, és kiszűri azokat a találatokat, ahonnan aligha jöhetett érvényes katt.

Bill Gross, a pay-per-click feltalálója a Wirednek azt nyilatkozta, hogy szerinte teljesen új üzleti modellt kell kialakítani, amelyet ő akciónkénti fizetésnek, mások vásárlásonkénti fizetésnek neveznek. Az új rendszerben egy egyszerű kattintás fabatkát sem ér, a hirdető csak akkor fizet, ha az internetező bizonyos tevékenységet elvégzett, például regisztrálta magát, vagy vásárolt valamit, és ezt igen nehéz automatizálni. Gross cége, a Snap.com 2004 óta nyújt ilyen szolgáltatást, és már 2300 hirdetőpartnere van - ez körülbelül 2 százaléka a Yahoo és a Google hirdetői bázisának.

A Wired magazin megtudta, hogy a Yahoo nem tervez ehhez hasonló rendszert, a Google azonban idén decemberben várhatóan elindítja a Google Wallet szolgáltatást, amelyet az internetezők akkor használnak majd, ha a hirdetéseire klikkolnak és vásárolnak is valamit. A rendszer elméletileg úgy működik majd, hogy a Google semmilyen kényes információt nem lát majd, azaz nem tuja meg, hogy az internetező mennyit költött, és mire.