Hogyan működik a vécé a súlytalanságban?

Mint tudjuk, az űrhajósok kénytelenek tubusokból és zacskókból, szívószállal szürcsölni az italt, mivel a súlytalanságban kiúszik a víz a pohárból és gömbformára áll össze. A szervezetből távozó folyadék is hasonló módon viselkedik a zéró gravitációban, így a hagyományos vécék, pláne a piszoárok nem alkalmazhatók az űrhajók fedélzetén.

Az űrvécék tervezői gravitáció hiányában erős légáramlást alkalmaznak

Légáram a gravitáció helyett

Az űrvécék tervezői gravitáció hiányában erős légáramlást alkalmaznak, a percenként 0,8 köbméter sebességgel áramló levegő a tartályokba sodorja az űrhajósok emésztésének végtermékét. Az űrállomásokon rendszerint a víztisztító berendezés ivó- illetve fürdővízzé alakítja a keletkező szennyvizet, az űrsiklókon azonban nem szórakoznak ilyesmivel, hanem lezárt műanyagzacskókban tárolják a szerves hulladékot. A tudósok később a zacskók tartalmának elemzésével kideríthetik, mely elemeket választ ki a szervezet az űrutazás során nagyobb vagy kisebb mértékben, mint a Földön.

Felhasználói kézikönyv

Már Stanley Kubrick 2001 Űrodisszea című filmjében is szerepelt egy zéró gravitációs vécé, melynek többoldalas használati utasítását aggódva vizslatta Dr. Heywood Floyd. Az űrsiklókon használatos mellékhelységhez hasonlóan itt is választani kell az ,,A" és ,,B" módozatok közül, attól függően, hogy a felhasználónak kis- avagy nagydolga támadt. A NASA weboldalán található dokumentum részletesen ismerteti az űrsiklón található vécé használatát és működési elvét.

Egyenjogúság a vécében

Amennyiben csak pisilnie kell az asztronautának, a vécére szerelt rugalmas cső alkalmazásával ülve avagy állva is elvégezheti a dolgát. A csőhöz tartozó női adapter használatával a nők is pisilhetnek állva, ha úgy tetszik nekik.

Biztonsági öv székeléshez

A vigyázatlan felhasználók a súlytalanságban könnyen kisodródhatnak a mindössze függönnyel lezárt fülkéből, némi vidámságra adva okot társaik körében. Ennek elkerülésére találták ki a toalett tervezői a különböző biztonsági öveket és lábrögzítőket. A NASA hivatalos dokumentuma szebben fogalmaz: ,,A rendszer különbözőképpen állítható rögzítéseket alkalmaz annak érdekében, hogy lehetővé tegye a felhasználó számára a zéró gravitációban történő vizeléshez és székeléshez szükséges megfelelő testhelyzet felvételét."

Vannak, akik röptében, vannak, akik leülnek és beszíjazzák magukat

Az álló űrhajósok a vécékagyló előtt levő kengyelekbe csúsztathatják lábukat, de ha nagyon lazák, végezhetik dolgukat rögzítés nélkül is, fél kézzel a hulladékfeldolgozó rendszer irányítódobozának fedelén levő fogantyúba kapaszkodva. A vécén trónoló felhasználó egy állítható lábtartóhoz rögzítheti lábfejét a rászerelt tépőzáras szíjakkal. Testét kétféle módszerrel is rögzítheti, az egyik a hullámvasutakon is használatos lehajtható biztonsági korlát, amely mindkét combjára mintegy 4,5 kilogrammos nyomást fejt ki. A másik megoldás a raliversenyzők biztonsági övére emlékeztető, négy tépőzáras szíjból álló konstrukció, amely az asztronauta csípőjét fogja körbe.

A levegőt reciklálják

A hulladékfeldolgozó rendszerbe érkező, vizeletet sodró légáram egy centrifugába érkezik, ahol a folyadék a centrifuga faláról a szennyvíztartályba kerül, a levegő pedig a a szagszűrőn és a baktériumszűrőn keresztül visszajut az űrsikló légterébe. A vécékagyló mindössze tízcentis nyílásán át érkező szilárd hulladék egy vízzáró tartályba jut, amelyből szintén kiszívják a levegőt és szűrés után visszajuttatják a kabinba. Az űrsiklókon nincs szennyvíztisztító berendezés, az űrállomásokon azonban az űrhajósok kénytelenek újrahasznosított vizet inni.