Judit
2 °C
7 °C

Jön a titkos világháború újabb csatája

trump
2018.09.17. 15:31 Módosítva: 2018-09-21 15:09:51

Novemberben az Egyesült Államokban kongresszusi választásokat tartanak. Ez az amerikai belpolitikában elég fontos esemény (nagyjából a mi önkormányzati választásainkkal mérhető össze a jelentősége), de azért a nemzetközi közvéleménynek nem szokta különösebben átvinni az ingerküszöbét. Idén azonban kicsit másképp alakulnak a dolgok.

Jelenleg a szenátusban és a képviselőházban is a republikánusok vannak többségben. Ha a kettőből bármelyik átbillenne a demokraták javára – amire most úgy néz ki, jó esély van –, az elég komolyan szűkítené Trump elnök mozgásterét, sőt, elvileg akár az elnök elmozdítását  is kezdeményezheti az új kongresszus. És talán még ennél is fontosabb kérdés, hogy a 2016-os elnökválasztás manipulálása (amit Trump és Putyin kivételével a világon nagyjából mindenki tényként kezel) után most mire készül az orosz trollhadsereg.

Az elmúlt két évben egy csomó választást tartottak világszerte, amikkel kapcsolatban felmerült, hogy az oroszok megpróbáltak belepiszkálni hamis hírekkel, propaganda terjesztésével meg mindenféle közösségi médiás piszkos módszerrel. Ez az információs hadviselés Trump megválasztásakor működött (hogy pontosan mennyire, azt persze nem tudni, de a végeredmény egybevágott az orosz szándékkal), az azóta lefutott két legfontosabb választáson, a németen és a francián viszont nem. Hogy most milyen új trükkökkel állnak elő az oroszok – vagy akár más –, és azok mennyire fognak beválni, az az egész hibrid hadviselés jövőjét meghatározhatja.

Apokalipszis mindjárt

A közösségi médiában zajló titkos világháború fegyverei eddig elég primitívek voltak, de működtek: arra az emberi tulajdonságra építettek, hogy ha valaki szeretne elhinni egy hírt, akkor nem fogja ellenőrizgetni annak hitelességét, akkor sem, ha nagyon kilóg a lóláb. A rossz hír az, hogy emellett a technikai lehetőségek is elég ijesztően elszaladtak az utóbbi időkben:

  • Felbukkant a deepfake, amivel aránylag limitált szaktudással és hardveres háttérrel bárki arcát belemontírozhatjuk bármilyen videóba.
  • A Google olyan, mesterséges intelligenciával felturbózott beszédszintetizátort mutatott, aminek a hangját konkrétan lehetetlen megkülönböztetni egy valódi emberétől.
  • Egy másik MI megdöbbentően képes bárkinek a hangját, beszédstílusát utánozni, ha kellő mennyiségű alapanyagból tanulhatott előtte.
  • A Stanford Egyetemen olyan szoftvert fejlesztettek, amivel valós időben lehet egy videón egy ember mimikáját és szájmozgását tetszőlegesen átalakítani.
  • Az Nvidia algoritmusa pedig pár száz forráskép alapján bárkiről olyan hiperrealisztikus fotót generál, tetszőleges arckifejezéssel, hogy ő maga se mondja meg, hogy hamisítvány.

Vagyis ha valaki nagyon szeretné, és hajlandó időt-energiát fektetni bele, képes olyan, abszolút realisztikus videót készíteni, amin mondjuk Trump, Putyin vagy Kim Dzsongun bevallja, hogy egy sátánista pedofil a háttérhatalom markában. Vagy bejelenti, hogy most szálltak le az ufók a hátsó kertjében. Vagy hogy éppen kirobbantotta a harmadik világháborút. A lehetőségeknek csak a fantázia szab határt:

Bárkinek bármilyen mondatáról vagy tettéről gyártható nagyjából tökéletes bizonyíték.

„A mesterséges intelligencia, a kép- és videomanipulációs eljárások és az ezeken alapuló deepfake-ek nagyban megnövelhetik az álhírkampányok eleve elég magas hatékonyságát. Ma még javarészt hús-vér emberek csapnak be minket, de a jövőben már MI-algoritmusok állíthatják elő azokat a tartalmakat, melyeket egyre intelligensebb és nehezebben detektálható botok hangosítanak majd fel. Ebben mindenki nagy lehetőséget lát, nem véletlen, hogy Kína és Oroszország is kiemelt figyelmet fordít az MI-feljesztésekre, sőt Putyin egyszer úgy fogalmazott, hogy az a nagyhatalom fogja uralni a világot, amelyik ezen a téren megnyeri a versengést” –mondja Krekó Péter, az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiájának szakértője.

Tényleg ijesztő kilátások, és vannak szakértők, akik már egyenesen információs apokalipszist vizionálnak. A helyzet az, hogy a valóságot manipuláló, eltorzító technológiáink sokkal gyorsabban fejlődnek, mint az átlagember képessége, hogy ezt megértse, vagy kontrollálni tudja.

Márpedig ha bármi lehet valós és hamisítvány is, akkor többé nincs igazság, nincsenek objektív tények.

Kettő meg kettő nem négy, hanem annyi, amennyit akarunk, a hitelesség szerepét átveszi a népszerűség. Ennek már aránylag rövid távon az az eredménye, hogy az emberek belefáradnak, és nem is érdekli őket az igazság (ez nyilván lehet cél egy választás vagy egy egész társadalom manipulációjánál), hosszú távon azonban elég kellemetlen mellékhatásai lesznek. A valóságot ugyanis csak az emberek fejében lehet átírni. Lehet például tagadni a klímaváltozást, de a szárazságokon, a hurrikánokon, a vízhiányon nem fognak a pszichológiai trükkök. Az alternatív tényekre épülő világ előbb-utóbb szükségszerűen összeomlik, mert szétszedi a súrlódás a tényszerű, objektív realitással.

De most vissza a jelenbe: két hónap van hátra az amerikai választásig, hogy áll az információs háború?

Jelentés a frontról

A Facebook először nyár közepén jelentette be, hogy kitiltottak pár tucat, „koordinált, megtévesztő viselkedést mutató” oldalt. Ezek gyanúsan hasonló módon működtek, mint 2016-ban hírhedt a szentpétervári Internet Research Agencyből irányított kamu felhasználók, de a Facebook biztonsági specialistái szerint sokkal ügyesebben álcázták magukat. Ez kisebb, puhatolózó hadműveletnek tűnt csupán, aztán augusztus végén jött az újabb razzia: ezúttal több mint 600 oldalt távolítottak el, összesen bő 150 ezer követővel. Itt az oroszok mellett egy iráni szálat is felfedeztek a háttérben; előbbiek pedig úgy tűnik, kapcsolatban lehettek azokkal az orosz hátterű kamuoldalakkal, amiket a Microsoft kapcsolt le nagyjából ugyanekkor.

Most jön az igazán érdekes rész: a tartalom, amiket ezek az oldalak terítettek, összességében nem hajlott egyik politikai oldal felé sem. Volt köztük bevándorlóellenes uszítás, de Trump-gyalázás is, Obama és Clintonék ekézése, a fegyvertartással, a feketék vagy a melegek jogaival kapcsolatos mémek és álhírek. Egyesével minden oldal, minden poszt szélsőséges álláspontot képviselt valamilyen érzékeny és megosztó témában, de nem volt általános célpont, mindenkire lőttek, akit csak értek. Vagyis most nem arra utaznak, hogy az egyik oldalt gyengítsék és a másikat erősítsék, ahogy a gyanú szerint 2016-ban;

ezúttal az értelmes, higgadt párbeszéd kinyírása a cél, a minél indulatosabb és hisztérikusabb hangulat felkorbácsolása a választás előtt.

„A Kremlnek most nincsen egyértelmű favoritja a választásokon, mint volt annak idején Donald Trump Hillary Clintonnal szemben. Nincsen arról tudásunk, hogy az oroszok szerint a republikánusok vagy a demokraták kongresszusi többsége lenne jobb Oroszország számára. Részben emiatt is, a szándékos beavatkozásnak decentralizáltabbnak kell lennie, oroszbarátnak tartott jelöltek mellett és oroszellenesnek tartott jelöltek ellen folytathatnak kampányokat. Az persze mindenképpen előny, ha az orosz beavatkozás a választáson tényként rögzül, és gyengíti a választások legitimitását, és mélyíti a politikai válságot és a megosztottságot az Egyesült Államokban” – mondja Krekó.

Persze ezek csak azok a próbálkozások, amiket elcsíptek, és nyilvánosságra is hozták őket, ki tudja, mi zajlik még a háttérben, milyen új fegyvereket vetnek be a trollok vagy éppen a trollvadászok. Az, hogy ezek a bejelentések pár száz törölt oldalról szólnak, miközben a Facebook hat hónap alatt 1,3 milliárd (!) kamu felhasználót tiltott ki (ezek 99%-át automatikusan, anélkül, hogy bárki jelentette volna őket), azért azt sejteti, hogy nagyon apró részleteibe látunk csak bele a valóban zajló háborúnak.

(Kapcsolódó vicces kisszínes: emlékszünk még 2014-re, amikor a Facebook először beszélt  a kamu felhasználóiról, és úgy becsülte, 4-8% lehet az arányuk?)

Anders Fogh Rasmussen, volt dán miniszterelnök és NATO-főtitkár például azt írja a Politicón, hogy míg a nyugati országok a fake news ellen próbálnak harcolni, az oroszok már rég sebességet váltottak, és az új fegyverük a jóval kifinomultabb hiperpartizán narratíva. Ez nagyjából annyit tesz, hogy nem nettó hazugságokkal operálnak, hanem csúsztatásokkal és féligazságokkal, kamu felhasználók légióival felerősítve az üzenetet. Mondjuk nem kitalálunk pár hírt migránsok által elkövetett felháborító bűnesetekről, hanem átnyálazzuk az összes tényleg megtörtént bűnesetet, kimazsolázzuk közülük azokat, amiket nem fehér bőrűek követtek el, és alaposan eltúlozva a részleteket, csak ezekről beszélünk. Nagyon sokat, nagyon hangosan, hogy mindenhonnan ez visszhangozzon. Az ilyesmit sokkal nehezebb kiszűrni és kordában tartani – pláne egy algoritmusnak –, mint a hagyományos álhíreket.

A Facebook mindenesetre nagyon meg akarja mutatni, hogy mennyire érzi a felelősségét az egész helyzetben: 20 ezer főre emelték a biztonsági-moderátori személyzet létszámát, a politikai hirdetéseket meg olyan alaposan ellenőrzik, hogy Zuckerberg saját bevallása szerint az többe kerül, mint amennyi a bevétel belőle.

Szép szimbólum és tökéletesen kidolgozott marketinges üzenet: a profitnál is fontosabb, hogy megvédjék a felhasználókat a propagandistáktól és trolloktól.

Aggasztó fejlemény továbbá, hogy a sokáig orosz specialitásnak tartott közösségi médiás manipulációt egyre több ország alkalmazza. Nem véletlenül, hiszen aránylag olcsó, hatékony, és a lebukás nagyjából lehetetlen – vagy legalábbis simán le lehet tagadni. Iránról ugye már volt szó, de felmerült például a mexikói választás ugyanilyen forgatókönyv szerinti megpiszkálása Venezuela részéről, és hasonló akciók kínai és török forrásokkal is. És ne legyenek kétségeink: a nyugati országok titkosszolgálatai sem szentek, nyilván ők is alkalmaznak ilyesmit, ha egyszer látják, mennyire hatásos, és milyen nehéz védekezni ellene.

Akkor most mi lesz novemberben?

A szakértő bizakodó. „Ma sokkal több figyelmet kap a téma, és sokkal óvatosabbak a rendszer szereplői, mint voltak a 2016-os választás során: mind azok, akik ellen egy beavatkozás irányulhat, mind azok, akiket segíthet – mert a Mueller-nyomozást elnézve Oroszország által favorizált jelöltnek lenni sem egy politikai életbiztosítás. 2016-ban azért is tudott nagyon hatékony lenni az orosz beavatkozás, mert a szereplők elővigyázatlanok voltak: az Obama-adminisztráció és Clinton kampánycsapata nem tette meg a szükséges biztonsági óvintézkedéseket, Donald Trump csapatának egyes tagjai pedig készséggel fogadták el Oroszország segítő kezét. Most egyik oldalon sem lesz ugyanaz a helyzet, felkészültebb a rendszer a támadások visszaverésére, nagyobb a témára irányuló figyelem és óvatosabbak a szereplők: nem csak a politikusok, de a techcégek is” – foglalja össze a helyzetet Krekó Péter.

Két éve ömlik a médiából a fake news jelenség elemzése és boncolgatása, a kifejezést pedig annyira elkoptatták, hogy Trump (aztán vagy másfél évvel később itthon Orbán Viktor) nyomán ma már addig torzult a jelentése, hogy olyan hír, ami nekem nem tetszik. Az egész balhé annyiban mindenképpen célt ért, hogy a teljes sajtó renoméját és hitelességét a mocsár fenekéig taposta le, gyakorlatilag megszüntetve a közmondásos „negyedik hatalmi ág” pozícióját, a mindenkori kormányt ellenőrző szerepét. És ez elég nagy baj.

Viszont – ahogy a francia és főleg a német példa mutatja – az elmúlt két év egyben ki is alakított egyfajta természetes védettséget a médiafogyasztók legalább egy részében az álhírek ellen. Mint amikor egyszer átesünk a bárányhimlőn, és az immunrendszerünk megtanulja felismerni és legyőzni a betegséget. Az álhírek, a propaganda hatásfoka szükségszerűen romlik, vagyis a következő két hónapban az lesz ezen a fronton a legérdekesebb, hogy vajon milyen új csodafegyverrel állnak elő az orosz trollok.

Védekezni viszont mindenképpen még jobban meg kell tanulnunk. Krekó szerint „a választásokba való beavatkozással szemben alapvetően a tudatos védekezés segíthet – ezt egyértelműen mutatta például Franciaország esete, ahol Macron kampánycsapata tudatosan vezette meg az orosz hekkereket, elárasztva őket haszontalan információkkal. A kiberbiztonsági és politikai óvintézkedések sokat számítanak, továbbá az orosz kapcsolatokat és beavatkozási kísérleteket a nyilvánosság elé táró újságírók és think tankek.”

De ez persze csak tüneti kezelés, a legfontosabb az általános védekezés lenne. Az álhírek azért hatékonyak, mert szeretnénk hinni bennük, és így erős a motiváció az elfogadásukra. A Facebook és társai legfeljebb a kínálatot tudják csökkenteni, de valójában a keresletet kellene. A témáról folytatott több közbeszéd, az állampolgárok információs elővigyázatosságának erősítése a sajtó és a politikusok részéről fontos.

Hosszabb távon pedig az álhírekkel kapcsolatos oktatás (legkésőbb gimnáziumtól kezdve) hozhatna eredményeket. 

– mondja a szakértő, és elég szomorú belegondolni, hogy mennyi reális esélye van ennek egy olyan országban, ahol a kormány kézi vezérelt médiabirodalma teríti legszorgalmasabban az álhíreket.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?