55 év után női Nobel-díjas fizikában

A díjat a mai lézertechnika kifejlesztését megalapozó fizikai alapkutatásokért osztották ki. A Nobel-díj „felét” annak az optikai csipesznek a fejlesztéséért kapta az amerikai Ashkin, mely lehetővé teszi a részecskefizikában lehetővé teszi akisméretű részecskék korábbinál jóval hatékonyabb manipulálását. A díj másik felét a francia Mourou és a kanadai Strickland megosztva kapta a nagyon rövid és intenzív lézerimpulzusok kifejlesztéséért.

Ez a CPA-technológia, ami lehetővé teszi a nagy intenzitású ultrarövid-hullámok előállítását. Ennek az egyik legfontosabb gyakorlati alkalmazását a látásjavító lézeres szemműtétetek jelentik. A lézeres technika nagy előnye az orvosi alkalmazásban, hogy sorjamentes lyukakat lehet „fúrni” a segítségével. A rövid impulzusú vágások ugyanis – szemben például az ipari lézerekkel – nem hőhatáson alapulnak, ennek köszönhetően nincs olvadékanyag sem, vagyis alkalmazásukkal lehetséges a sérülésmentes operáció.

Egy sziporkázó elme, távol a hétköznapi dolgoktól

A CPA-technológiát Gerard Mourou és akkori PhD-hallgatója, Strickland, vagyis a két új Nobel-díjas 1985-ös cikke alapozta meg. Valójában nem is csak az egészségügyi alkalmazás fontos, nagyon széles az alkalmazási terület: ugyanezt a technikát használják a nanotechnológiában és a lézeres fúziókban, de még régi festmények restaurálásában is. A lézeres szemműtétek ezen alapuló technológiáját egyébként a University of Michiganen magyar részvétellel, Juhász Tibor és a szegedi Bor Zsolt munkatársaival fejlesztették ki.

Erről Osvay Károly, a szegedi lézerközpont szakmai vezetője beszélt kedden az Indexnek. A szegedi lézerközpont összes lézere is ugyanezen a CPA-technológián alapszik. Osvay maga is közeli munkatársa volt a most Nobel-díjjal jutalmazott Gérard Mourou-nak Franciaországban, ő így jellemezte kérdésünkre a tudóst:

Gérard egy sziporkázó elme. Redkívül széleskörű az érdeklődése, a CTA-technológia is igazából csak egyik része a munkásságának. Azt is ő vetette fel még vagy 15 éve, hogy a jövő nagy lézerrendszerei üvegszálalapú lézerek lesznek – a technológia valóban ebbe az irányba halad. De az űrszemét-problematika lézeres megszüntetésének ötletét is ő dobta be. Sok ötlete van, amik eleinte néha kicsit fantazmagóriának tűnnek, de az idő sokszor őt igazolja. Kicsit egy sztereotip tudós alkat. Nagyon művelt ember, a zenében, irodalomban, történelemben is nagyon otthon van, miközben a mindennapi dolgokban egy kicsit elvész.

Osvay Károly most is együttműködik az immár Nobel-díjas Mourou-val, most éppen egy újabb közös kísérleti programot készítenek elő, melynek hosszú távú célja egy újgenerációs részecskegyorsító megalkotása. 

Évtizedek óta az első nő

A 2018-as fizikai Nobel-díj bejelentéséről Mourou munkatársát, a női díjazott Donna Stricklandot hívták fel először Stockholmból, ezen a tudományos közegben híres telefonon:

A friss kanadai Nobel-díjast a jelenlévő újságírók arról kérdezték, milyen érzés, hogy ő mindössze a harmadik nő, aki elnyeri a díjat.

Tényleg? Azt gondoltam, többen lehettek...

– reagált Donna Strickland. Ugyanő arról, hogy mit szólt, amikor reggel felhívták, hogy „engedje meg, hogy gratuláljak, ön nyerte a Nobelt”:

Legelőször arra gondolsz, ez eghy őrület.

Korábban mindössze két nő nyert fizikai Nobelt: Marie Curie férjével és Beckerellel együtt 1903-ban a radioaktivitás felfedezéséért, hatvan évvel később pedig Maria Goeppert-Mayer az atomhéj szerkezetének kutatásában elért eredményeiért. Újabb 55 év elteltével h ozzájuk csatlakozik most Donna Strickland.

Nem ér rá

A szintén díjazott  Arthur Ashkint is szerették volna kapcsolni, hogy az újságírók neki is feltegyenek egy-két gyors kérdést, de a 96 éves amerikai fizikus ezt elhárította: a bizottság szerint annyira lefoglalják a kutatásai, hogy nem volt ideje a nyilvánosságra. Ashkin kutatási területéről a Nature fizikus szerkesztőjét idézzük:

Az optikai csipeszek a fizikán túl sok területen nagyon fontosak a nanoméretű és a biológiai entitások manipulálásában, ahol a magas intenzitású, ultrarövid lézerhullámokat általánosak használják a fizikában és a kémiában.

A 123 éves Nobel-díj

Alfred Nobel, a dinamitot feltaláló svéd nagyiparos 1895-ben végrendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a tudomány és az irodalom legjobbjai, és azok, akik a legtöbb erőfeszítést teszik a békéért. Az alapító utasításai szerint a díjat azoknak kell adni, akik az előző évben saját tudományterületükön a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek. A díjakról egy bizottság szavaz. A bizottság munkája minden év szeptemberében kezdődik, a jelölési időszak a következő év január 31-ig tart. A Nobel-bizottság tagjai március és május között értékelik ki a jelöltek munkáját, ezután folyamatosan rostálják a lehetőségeket.

A díj odaítáléséhez a döntéshozók szavazatainak többsége kell. Fellebbezésnek helye nincs, a Nobel-bizottság a nem díjazott jelöltek kilétét ötven évig titokban tartja.

Három magyar fizikai Nobel-díjas

A fizikai Nobelt először 1901-ben osztották ki, akkor a német Röntgen kapta a róla elnevezett sugárzás felfedezéséért. A díjat háromszor is magyar tudós kapta. Első Nobel-díjasunk, Lénárd Fülöp is fizikus volt: ő 1905-ben katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért kapta az elismerést. 1963-ban megosztva Wigner Jenőnek ítélték a díjat az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért, tágabban az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért. Eddigi utolsó fizikai Nobel-díjasunk Gábor Dénes, aki 1971-ben a holografikus módszer feltalálásáért és kifejlesztéséért kapta a díjat.

A Nobel-díjjal járó pénzjutalom összegét tavaly emelték, a díjazottak azóta 9 millió koronát, közel 300 millió forintot kapnak. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.