Peckes, mint egy neandervölgyi
A neandervölgyi ember egyáltalán nem volt olyan hajlottan járó, esetlen figura, mint azt általában képzelik – ezt az ősember gerincének és bordakosarának háromdimenziós rekonstrukciója alapján állapították meg izraeli kutatók.
A Bar-Ilan Egyetem és az Ono Academic College kutatói egy izraeli barlangban talált neandervölgyi csontváz háromdimenziós modelljét készítették el a fosszilizálódott csontok CT-felvételei alapján. A szakértők szerint – írja az MTI – az eredmények arra utalnak, hogy a neandervölgyi ember felemelkedve járt, nagy mellkasa volt és főként a rekeszizom segítségével lélegzett.
A tanulmány szerint a neandervölgyi bordáinak iránya sokkal horizontálisabb volt, mint a modern emberé. A horizontális bordák és a nagy rekeszizom kombinációja arra utal, hogy a neandervölgyi ember a légzésben elsősorban a rekeszizomra támaszkodott, miközben a modern ember a rekeszizom munkájának és a bordák mozgásának együttműködésére. A mellkas szerkezete azt is jelzi, hogyan mozgott, lélegzett, és milyenek voltak a neandervölgyiek egyensúlyozási képességei.
Neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) élethű modellje a Magyar Természettudományi Múzeumban 2011. február 25-én.
Fotó: Manek Attila / MTI
A neandervölgyiek az ősemberek 400 ezer éve megjelent, majd 30 ezer éve kihalt faja. Főként Európában és Nyugat-Ázsiában éltek, és a mai Izrael területe volt elterjedési területük déli határvonala. Az utóbbi években a neandervölgyi intenzív „rehabilitációja” zajlik a régészet környékén: művészi, intellektuális és technikai képességeit az újabb kutatások egyaránt magasabbra teszik, mint korábban. Egy német kutatás szeptemberben finommotoros képességeit rekonstruálta, eszerint a neandervölgyiek a modern emberhez hasonlóan kompetens eszközkészítők és -használók voltak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
