Beatboxoló embereket dugtak az MRI-be

A gyárilag beszívva röhögő csecsemőknek menő apuka esetén a beatbox is lehetne az anyanyelve, és most már az is tudjuk, mi történik egy beatboxer fejében. Ez egy Patil nevű beatbox-zenésznek köszönhető, aki főállásban a University of Southern California nyelvészeti laborjában kutat, most pedig szándékosan összekeverte a munkáját a hobbijával.

Ilyen, amikor egy profi az MRI-készülékben fekve beatboxol:

Patil és kutatótársai arra voltak kíváncsiak, mi történik pontosan a hangképző szervek környékén beatboxolás közben, hogy tudnak az erre hivatottak a nyelvükkel, a szájukkal, nyelvükkel, orrjárataikkal, gégéjükkel, arcukkal egy komplett ütős bandát utánozni – olyan szervekkel, amelyekkel alapvetően inkább beszélni szoktunk. Az MRI-ben előadott repertoár közben a készülék pontosan rögzítette az anatómiai mozgásokat.

A beatbox a jelek szerint egész komoly nyelvészeti kutatási terület. Korábban inkább azt feltételezték, hogy valójában beatbox közben is csak olyan hangokat adnak ki, amelyek egyébként is léteznek a természetes nyelvekben. A mostani alaposabb kutatás azonban ennek az ellenkezőjét állapította meg: a beatbox olyan légáramokat produkál, a hangképző szervek olyan mozgásán alapul, amelyek egyetlen emberi nyelvben sem ismertek.

Olyan nyelvmozgások vannak például benne, amelyek beszéd közben sehol sem, de talán még érdekesebb, hogy a beatbox mennyire a nyelvhez hasonló természetű: a hangegységekből a megfigyelés szerint az előadók ahhoz hasonlóan képeznek nagyobb folyamokat, ahogy a szavakból mondatok lesznek. Igaz, a beatbox nem anyanyelve senkinek sem, mindenki csak gyakorlással és tapasztalati úton sajátíthatja el a technikát. Ebben is segít az MRI-kísérlet, melynek alapján a kutatók most pixelről-pixelre le akarják írni, pontosan hogy mozognak a hangképző szervek arczenélés közben.

Addig is a menő apuka, aki beatboxban beszél a fiához: