Tévének kiváló a Sony Xperia XZ3 mobil

Feszes tempót diktál a Sony, hogy évente kétszer is frissíti a csúcskategóriát, és az Xperia XZ3 világelsőként érkezett gyárilag telepített Android 9-cel. Ez az előny viszont nem tartott sokáig, jó néhány mobil piacra került, vagy frissítve lett az idei rendszerrel.

Ha lefordítva az asztalra rakjuk az XZ3-at, nehéz kitalálni, hogy az idei vagy a tavalyi XZ2 van előttünk. Hasonló a kamera és az ujjlenyomat-olvasó elrendezése a domborodó hátlap közepén. Ez olyan szempontból előnyös, hogy az Xperiának ezzel sajátos, jól azonosítható formája van, de az már nincs annyira rendben, hogy emiatt még mindig a kamerát taperolom másodperceken át a két centivel lejjebb lévő ujjlenyomatszenzor helyett, mert a lencse van ideális helyen, az ujjam végénél. Aki megveszi a telefont, és naponta ötvenszer előkapja, annak ez nyilván nem okoz majd gondot hosszú távon, hozzá lehet szokni, de attól még előnyösebb, ha az ilyesmi az első pillanattól fogva intuitív és kényelmes. Vagy rövidebb ujjakat kell növeszteni.  

Az már egyértelműen pozitívum, hogy a Sony következetesen ragaszkodik a kamera exponálógombjához, és még mindig tökéletes helyen, a jobb alsó sarokban találjuk meg, pont ahol a kompakt zsebkamerák exponálógombja van. Ugyanígy plusz pontot ér a telefon vízállósága, amiben a Sony egykor úttörő volt.

A hátlap egyedi formájával ellentétben, és ez szó szerint is érthető, az előlap maga az unalom. Amikor az XZ3 az asztalon hevert egy Huawei Mate 20 Pro és egy Samsung Galaxy Note 9 társaságában, nehéz volt rögtön kitalálni, hogy melyik melyik. A hátrafelé ívelt kijelző divatos, és mivel az Sony átváltott OLED-re, végre meg is tudta valósítani. Persze az ívelt perem nem csak látványelem, a Sony kitalált hozzá egy ügyes funkciót, és ettől még inkább futurisztikus ipari remekmű érzetét kelti a mobil. Jó ránézni, finoman belesimul a kezünkbe, és az ívelt kijelző miatt keskenyebb, mint a korábbi lapos LCD-vel.

A 6 kijelző alatt és fölött sokkal kevesebb maradt a keretből, mint a Sony korábbi telefonjain, ami óriási előrelépés a japán cégnél. Még nem olyan vékony a káva, mint a riválisoknál, de biztosan sokan értékelik, hogy nincs a kijelzőn bevágás. A felbontás 1440×2880 pixeles, és ezt a felbontást az Xperia XZ3 60 fps-ben garantálja nekünk, HDR minőségben, amikor a Netflix vagy a Youtube videót nézzük. A megjelenítő színhőmérsékletét manuálisan is állítani tudjuk, de ha nem akarunk ilyesmivel bíbelődni, akkor a három előre beállított mód, a Professional, a Standard és a Super-Vivid közül választhatjuk ki azt, amelyik a legjobban passzol a megjelenített tartalomhoz.

Hangban is odatette magát a Sony, a beépített sztereó hangszóró szembe bocsátja ki a hangokat, és jóval erősebb a korábbiaknál, bár ez némiképp a tisztaság rovására ment. És még mindig foglalja az értékes helyet a telefonban az a furcsa kamubasszust generáló rezgetőmotor, ami a mélynyomóládák gyomorremegtető hatását szeretné átadni a kezeinken át. A megbizsergetett ujjaktól nehéz arra asszociálni, hogy hú, milyen ütős ez a basszus. Ha munka közben az asztalra fektetjük a mobilt, zizegve ugrál, mintha Sía táncosa egy zárlatos fémlemezen próbálna balettozni. Talán titokban azt üzeni a Sony, hogy jobban járunk valamelyik profibb fül- vagy fejhallgatójával, ami igaz is. Azt azért figyelembe kell venni, hogy jackdugó nincs, így kénytelenek vagyunk adaptert használni, de ez nem olyan nagy kompromisszum, a legtöbb csúcsmobilnál ugyanez a helyzet. Esetleg valamilyen bluetooth fülest is választhatunk. A teszthez kölcsönkértük az 1000MX3-as zajszűrős fejhallgatót, és ez utazás és munka közben is nagyszerűen kizárja a külvilág zajait, csak hát ennek az árából kijön egy fél telefon. Arra viszont jó volt, hogy kiderült, az Xperia XZ3 elég jól bírja a jó minőségű bluetooth LDAC kódolás, nem szakadozik a jel.

A kamera nagyjából ugyanazt tudja, mint az XZ2-ben, hiszen maradt a 19 megapixeles Motion Eye Exmor RS szenzor és az f/2.0-s rekeszű lencse. Nehéz felfogni, hogy a világ legelterjedtebb szenzorait és legjobb kameráit gyártó Sony a mobiljain miért nem fektet több energiát a kamera fejlesztésébe, amikor a versenytársak sokkal aktívabbak ezen a területen, és könnyedén lepipálják. Normál nappali fényben nagyszerű képeket készít az Xperia XZ3, elég pontosak a színei, jó a fehéregyensúly, de gondban kerül, amikor a fényviszonyok több kihívást tartogatnak. Valamennyit javult a teljesítménye gyenge megvilágításban, de még jókora az elmaradása a versenytársaktól. Egyedül a szelfikamerában történt nagy változás, a korábbi 5 megapixel helyett 13-on jelenik meg az arcunk, és a rekesz f/1.9-re változott, hogy több fényt eresszen be. Hogy egészen pontosak legyünk, a kamera szoftvere is igencsak átalakult, sokkal letisztultabb a felülete.

Akinek fontos a kimagasló minőségű mobilos fotózás és/vagy videózás, annak nem a Sony Xperia XZ3-at ajánlanám, de a hétköznapi igényeket nagyon jól kielégíti ez a telefon is. Multimédiában pedig egészen szuper, jó a formája, és a telefon oprendszere is nagyon rendben van.

A Sony az a gyártó, amely igencsak belepiszkál az Androidba, de ezt ügyesen teszi. Kiismerhető és nagyon kezes a menürendszere. Az Xperia XZ3 sötét értesítési menüje jól kihangsúlyozza az OLED tökéletes feketéit, ahogy a mindig bekapcsolt módot is ez a paneltechnológia teszi lehetővé. Ennek a működése elég jól személyre szabható, különféle tartalmak jeleníthetők meg a lezárt kijelzőn, és azt is megadhatjuk, hogy rögtön a zsebből elővéve, csak a telefon felemelésekor, vagy csak akkor legyen információ a kikapcsolt kijelzőn, ha valamilyen üzenetről értesítést kaptunk.

A Sony egy kicsit túltolta a telefon mozgásához kapcsolható akciókat, az például egészen zavaró volt, hogy a telefon felemelésére és oldalra döntött tartására bekonfigurálható a kamera automatikus aktiválása, mert a legtöbb ilyen esetben nem fotózni akartam. Ez persze opcionális, és lehet, hogy valakinek pont ez jön be. Sokkal hasznosabb, hogy a telefon ébren tartja a kijelzőt, amikor olvasunk valamit, ám ezt nem a szemünk észleléséhez köti, hanem a mozgásérzékelőhöz, a telefon magasban tartásához. Így nyugodtan elgondolkodhatunk az ablakon kibámulva egy jó cikk olvasása közben, és nem kell újra feloldani a kijelzőzárat.

Sajnos a Sony teljesen kihagyta a rendszeréből az Android 9 gesztusvezérlését, és a Google nem egységesítette annyira az operációs rendszerét, hogy kikényszeríthessük ennek a bekapcsolását. Emiatt kénytelenek vagyunk tovább nyomkodni a kijelző legalján lévő három virtuális vezérlőgombot, ha másik appra akarunk váltani, vagy kilépnénk a főmenübe. A OnePlus 6-on és a Huawei Mate 20 Pro mobilokon pillanatok alatt hozzászoktam a gesztusvezérléshez, és eszembe nem jutott volna visszaállni a régi módszerre. Így jobban kihasználjuk a kijelző óriási felületét, és nincsenek véletlen gombnyomások.

Van azonban az Xperia XZ3-nak egy sajátos gesztusa, amit már megemlítettem az OLED kijelzőről szóló részben: ha az ívelt részre kétszer rákoppintunk, akkor megjelenik egy gyorsindító menü, amelyben a szituációhoz legjobban passzoló appok jelennek meg. Ezek sorrendje elvileg hely és időpont alapján is változik, szóval egyfajta mesterséges intelligencia dolgozik a háttérben. Ez igazán Sony-s húzás, az indítómenüjében is évek óta megtalálható hasonló funkció, hogy a használat gyakorisága alapján változik az ikonok sorrendje. A megvalósításon azonban még sokat kell dolgozni, a kijelző és a gesztus nincs tökéletesen összehangolva, elég gyakran sikerült véletlenül előhívni ezt a menüt.

A Sony Xperia XZ3 egész napra elegendő energiát tárol a 3300 mAh-s aksijában, de a Samsung Galaxy Note 9 és a Huawei Mate 20 Pro jóval tovább bírja. A Sony inkább azt tartotta fontosnak, hogy az aksit kíméletesen tudjuk tölteni, hosszabb ideig ne romoljon a teljesítménye, ezért az évek óta használt okos töltőt csomagolta a telefon mellé, amely éjszaka előbb 90 százalék körülre húzza fel a töltöttséget, és csak a reggeli ébredés előtt pótolja a maradékot.

A telefon erős hardvert kapott, Snapdragon 845 hajtja meg, ez idén a csúcskategória, és a komoly teljesítményt igénylő játékoktól a leghétköznapibb appokig mindent pörgősen, gyorsan futtat. Ehhez azonban csak 4 GB RAM-ot mellékeltek, ami azért gond, mert az idő nagy részében a háromnegyede biztosan foglalt, szóval ha elkezdünk appokat elindítani, akkor a rendszer egyszer csak elkezdik kikapcsolni, amit hosszabb ideje nem használtunk. Aki kevés appot használ, annak ezzel nem lesz baja, de még a legegyszerűbb appok is egyre csak híznak, egyre több erőforrást igényelnek, és nem tudni, hogy milyen lesz a mobil teljesítménye 2-3 év múlva (amikor az akku elvileg még bőven fitt lesz). Ideje lenne a Sonynak is lépnie, és 6-8 GB-ra bővíteni a memóriát.   

A Sony Xperia XZ3 nagyjából 240 ezer forintba kerül 64 GB tárhellyel, amit akár 512 gigabájtos microSD kártyával is tudunk bővíteni. Multimédiában erős, olcsóbb a piacvezetőknél, de találunk olcsóbban hasonló erejű mobilt, még ha nem is ennyire kifinomult formával és különleges kezelőfelülettel. 

(Borítókép: Bloomberg / Getty Images Hungary)