Ki volt a középkor titokzatos kékfogú festőművésznője?

Egy ezeréves női csontváz vizsgálatakor talált kék fog alapján gyanítható, hogy a középkori Európában a nők sokkal nagyobb szerepet játszhattak a kéziratok megszületésében, mint azt eddig vélték.

A németországi Max Planck Történettudományi Intézet és az angliai Yorki Egyetem kutatói a festők által hajdanán kék színezőanyagként használt lazurit nyomait fedezték fel egy 1000-1200 között eltemetett nő fogmaradványain. A csontvázat a nyugat-németországi Dalheim egy kolostorához tartozó temetőben tárták fel.

A szakemberek szerint a felfedezésük megkérdőjelezi azt a régóta fennálló elképzelést, amely szerint a nők csupán kis szerepet játszottak a középkori Európa – döntően vallási intézményekből származó – irodalmi és egyéb írott műveinek megszületésében.

Christina Warinner, a Max Planck Történettudományi Intézet munkatársa szerint a XI. századi lelet példa nélküli bizonyítéka annak, hogy már akkor is szép számmal lehettek írni-olvasni tudó művelt nők, akiket bátorítottak az olvasásra.

A csontvázat megvizsgáló kutatócsoport megállapította, hogy a nő 45-60 éves kora között halt meg. Minden bizonnyal festő volt, aki gyakran megnyalta ecsetje végét alkotás közben.

„Közvetlen bizonyíték áll rendelkezésünkre egy olyan nőről, aki nem csupán festett, hanem egy nagyon ritka és drága festékanyaggal dolgozott.”

– mondta Warinner.

A kutató szerint az asszony feltehetőleg egyike volt azon nagyjából 14 gazdag, felsőosztálybeli, tanult nőnek, aki a kolostorban élt.

(MTI)