- Tech-Tudomány
- nagykép
- elektromos
- hugo gernsback
- electrical experimenter
- magazin
- címlap
- jövő
- futurisztikus
- vízió
- sci-fi
- tudományos fantasztikum
Így képzelték száz éve a villanyos jövőt
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tech-Tudomány cikkek
A huszadik század eleje igazán különleges, pezsgő korszaka volt az emberiség technológiai fejlődésének. Számos tudományterületen ugrásszerű eredményeket értek el a kutatók, az ipari termelés, a közlekedés, az orvostudomány, a haditechnika korábban nem látott tempóban fejlődött, kezdett mindent áthatni a motorizáció és az elektromosság. A korszak egyik kiváló lenyomata a New Yorkban kiadott, 1913 és 1920 között havonta megjelenő magazin, a The Electrical Experimenter (fordítsuk Elektromos Kísérletezőnek).
A lapot nem más, mint Hugo Gernsback, luxemburgi születésű feltaláló gründolta, írta és szerkesztette is megszűnéséig. Gernsbackot, akinek nevéhez a világ első, kimondottan tudományos-fantaszikus lapmegjelentetése is fűződik, sokan a sci-fi egyik atyjának nevezik, vízióit egy lapon emlegetve Jules Verne munkásságával. A feltalálóként is termékeny Gernsback 1907-ben elsők között szabadalmaztatta a szárazelem egyik fajtáját, amit még vagy negyven különféle szabadalom követett, többek között az ő nevéhez (is) köthető a vezeték nélküli rádió megalkotása, aminek köszönhetően az amatőr rádiózás úttörőjének is tartják.
Gernsback még a The Electrical Experimenter megjelenése előtt, 1909-ben megalapította a Wireless Association of America nevű, rádióamatőröket tömörítő szervezetet, aminek egy éven belül 12 ezer tagja lett. A feltaláló becslése szerint három év múlva már 400 ezer amerikai foglalkozott rádiózással, valószínűleg erre a potenciális olvasótáborra számítva indította útjára az Elektromos Kísérletezőt.
A lap különös keveréke volt a tudományos és fantaszikus írásoknak, leginkább az elektromosággal kapcsolatos találmányok, technikai újdonságok és jövőbe látó elképzelések töltötték meg hasábjait, rengeteg rajzzal, fotóval, magyarázó illusztrációval. A magazin cikkeinek nagy részét Gernsback írta, rengeteg teret adva a vezeték nélküli rádiózásnak, civil és katonai felhasználási módjainak. Ezen kívül mély nyomot hagyott a lapon az első világháború, 1914–1918 között a legtöbb címlapsztori valamiféle haditechnikai újdonsághoz vagy fantasztikus elképzeléshez, leggyakrabban a tengeralattjáró-háborúhoz kapcsolódik. Gernsback lapban közölt tudományos írásai közt sok sci-finek mondható műfajút találunk, volt sorozata például a saját halálát megrendező Münchhausen báróról, aki hi-tech találmányainak köszönhetően él és virul, és eljutott már a Holdra és a Marsra is.
Kapcsolódó
100 éve indult újra a korlátlan tengeralattjáró-háború
A németek még Mexikót is próbálták rávenni, hogy támadja meg az USA-t, de az egésszel csak azt sikerült elérniük, hogy az amerikaiak végre belépjenek a háborúba.
A The Electrical Experimenter 1920-ban szűnt meg, vagyis váltott nevet, onnantól Science and Invention néven adta ki a magazint Gernsback. Az alábbi válogatás az Elektromos Kísérletező felvillanyozó fantáziavilágú, látnoki címlapjaiból mintha egy alternatív retró sci-fi világba nyújtana bepillantást, ami talán csak a véletlennek köszönhetően nem valósult meg minden elemében.
Gernsback saját tudományos-fantasztikus történeteit is közzétette a lapban, ezek főszereplője Münchhausen báró volt, aki különféle futurisztikus bonyodalomba keveredett kalandjai során. Az 1915. májusi szám borítóján a Holdon folytat elektromossággal kapcsolatos kísérleteket a szivarozó nemes. A háttérben a Hold hegyláncain elektromos vezetékek húzódnak, a vörös fényű reflektorral egy földi megfigyelőnek üzent a lapban közölt sztori szerint. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1917 májusában még javában dúlt az első világháború, szárazföldön, levegőben és tengeren egyaránt. Az utasszállító és kereskedelmi hajók elleni tengeralattjáró-támadások elhárítására Gernsback azt találta ki, hogy elektromos meghatású és vezérlésű torpedóelhárító torpedókat kellene a megvédendő hajók oldala mellett úsztatni. Amint egy ellenséges torpedó kilövését észleli a távcsöves őr, a jól kalkulálható pályája útjába eső elhárító torpedó felrobbantásával megóvhatja a hajót. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
Facetime app, 1918. május. Gernsback jóslata a televízió és a telefon összefonódásáról, jóval a televízió feltalálása előtt. A beszélő képét a képernyő alatti kis lencse továbbítja a hívott félhez és viszont, nagyjából úgy, ahogy manapság az okostelefonokkal tudjuk egymást videóhívással elérni. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
Az 1916. júniusi szám borítóján földi tüzérségi állásokat támadó repülőgép látható. Az éjszakai légi hadviselést lehetővé tevő ötlet szerint sodronyon lelógatott, a célpontot reflektorokkal megvilágító tárolókból dobták volna le a bombákat. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
Az 1962-ben sikeresen Föld körüli pályára állított Telstar-1 kommunikációs műholdra döbbenetesen hasonlító űrállomás kering a Hold körül a lap 1915. júniusi címlapján. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1918. júniusi vízió a jövő nagyvárosi légi közlekedéséről. A háztetőkre telepített le és felszállópályák elektromágneses fékekkel állítják meg az acél csúszótalpakon landoló utasszállító monstrumokat. Az elektromágnesek erős szélben is biztosan a tetőn tudják tartani a repülőgépet, olvasható Gernsback ötletének lapbéli kifejtésében. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1917. júniusi címlap: a lövészárkok hadviselését változtatta volna meg Gernsback ötlete, a bénító vagy éppenséggel halálos áramütést okozó, nagy nyomású vízipuskák bevetése a hadszíntereken. Az ötlet a németek lángszóróira ("Flammen Werfer") adott volna választ. A víz – ráadásul savas víz – a katonák hátán hordott tartályokból, az elektromos áram a mögöttük lévő lövészárokból került volna a puskába, a katonák áramütéstől védő felszerelésben, gumicipőben, gumikesztyűben és -maszkban rohamoztak volna. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1918. júliusában, az I. világháború vége előtt öt hónappal erősen foglalkoztatta az amerikai közvéleményt, hogy a németek megtámadhatják-e közvetlenül az Egyesült Államokat, elérhetik-e az amerikai városokat. Gersnback is megvizsgálta ezt a kérdéskört, és címlapi illusztráció szerint látott elvi lehetőséget arra, hogy repülőgép-hordozó tengeralattjárókkal, korszerű elektronikus, rádiókommunikációs irányítással az USA partmenti nagyvárosait, jelesül a könnyű célpontot nyújtó New York-ot bombázzák. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
Az 1917. júliusi címlapon egy újabb bizarr ötlet: a kiszolgált, korszerű tengeri csatákhoz már elavult, de azért hatalmas tűzerőt képviselő hadihajók még jó szolgálatot tehetnek a szárazföldi csatákban, ha masszív kerekekkel szerelik fel azokat. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1915. szeptember: repülőgépről rádióvezérelt tengeri torpedódrón, a tengeralattjárók elleni küzdelem újabb fantasztikus fegyvere. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
A jövő egyik tömegközlekedési módja a hegycsúcsokat összekötő sodronykötélpályán mozgó, elektromos meghajtású légcsavaros egysínű vasút – legalábbis a 1918. augusztusi szám szerint. A légi monorail stabilitását giroszkópok biztosítják, elektromágneses fékek segítik a biztonságos megállásban, a kabinbelső görgőkön tud elfordulni, amennyiben a léghajó jobbra vagy balra kilengene. Az akkumulátorok a gép törzsének végén, a légcsavarok közelében helyezkednek el. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1917. áprilisában, a totális tengeralalattjáró-háború következtében üzent hadat a Német Birodalomnak az Egyesült Államok. Az Atlanti-óceán kereskedelmi útvonalait megbénító tengeralattjáró-blokád elleni küzdelem egyik eszközének gondolta ezt a technikai megoldást Gernsback, az augusztusi címlapon. A tengeralattjárók kicselezésének egyik módja lehet(ett volna) eszerint, ha a periszkópot éles fénnyel elvakítják a hajók. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1918. szeptemberi szám címlapján egy igazán kreatív ötlet arra, hogy a légvédelem minél pontosabb találatokat érhessen el az ellenséges repülőgépek ellen. A légvédelmi lövedékeket zsinóros gyújtóbombákkal kell kiegészíteni, amik a levegőben lasszóként pörögve könnyen beleakadnak a repülőgépekbe. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1917. szeptemberi címlap újabb ötlettel rukkolt elő a tengeralattjárók elleni harcban: a távirányítású búvárfelderítő megtalálja és el is süllyeszti az ellenséges tengeralattjárókat. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1915. november: 16 hónapja dúl az első világháború, alig 1-2 évtizeddel vagyunk a radioaktivitás felfedezése után. A címlapon látható háborús gépezet a "Sugaras pusztító" (The Radium Destroyer), Thomas H. Wrenn festménye. A lapban a Jövő hadviselése című cikk foglalkozik az atomágyú lehetőségével, az elképzelés szerint a rádióirányítású páncélozott lépegető az ellenséges vonalakhoz érve célzottan, nagy energiájú, halálos sugárvetőivel képes mindent megsemmisíteni, ami útjába kerül, sem acél, sem beton, sem felfegyervezett katona nem állhat útjába. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1918. október: még egy hónap a háború végéig, amikor a lövészárkok embertelen, lélekölő hadviselését megváltoztató ötlettel rukkolt elő Gernsback magazinja. Katonák helyett automatizált lövegtornyokat kell telepíteni a lövészárkokba, hogy a rohamozó ellenséget könnyedén lemészárolhassák golyózáporral vagy harci gázzal. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
A megbízhatatlan, pontatlan időzítésű mechanikus, kémiai gyújtótöltetek helyett precíz, elektromos gyutacsok leshetnek a jövő bombáiban, lövedékeiben az 1917. októberi címlap szerint. Kilövés után a bomba belsejéből kicsévélődő elektromos kábelen keresztül érkezik a robbanást előidéző elektromos jel. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1917. április: a drót nélküli telefonálás víziója. Akkoriban már kísérleteztek a rádiózás mobilizálásával, de ilyen kis méretű, hordozható, antennával ellátott készülékek megalkotása még egy ideig váratott magára. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1916. február. Az "electro-gyro-cruiser" hadigépezet víziójához nem is kell különösebb magyarázat. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1918. januári szám címlapján újabb tengeralattjárók elleni fegyver ötlete látható. Az elektromágneses mélységi bombákkal meg lehet szórni a tengereket, az aknák aztán mágneseikkel rátapadnak a hajókra, de csak akkor robbannak fel, ha a hajótest legalább 10-15 méteres mélységbe süllyed. Ekkor a víznyomás hatására megnyílik egy hidrosztatikus szelep, ami működésbe hozza a gyutacsot és a robbanótöltet felrobban, léket ütve az ellenséges tengeralattjárón. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
Az 1916. márciusi szám címlapján Nicola Tesla nagy frekvenciájú, mikrohullámú sugárzással pusztító, halálsugárfegyvere, amit a II. világháború végére majdnem megépítettek a japánok. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
1918. február: az "electro-gyro-cruiser" után itt a "gyro-electric-destroyer". (Nem, ez még nem a Genyó Szivó Disztroly, de majdnem.) (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
Az 1918. áprilisi szám címlapján egy 2011-re vizionált csatajelenet, a radarok számára láthatatlan lopakodó űrhajókkal, a rajtuk mégis keresztüllátó héliumsugaras felderítőkészülékkel. (Fotó:
The Electrical Experimenter / Smithsonian Libraries)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
