Jácint
13 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

A madarak hüllők, a dínók ma is köztünk járnak

10
2019.06.02. 10:12

Az idén ötödik alkalommal megrendezett budapesti Brain Baron ismét a jövő volt a téma. Különböző szakirányokból több mint hatvan nemzetközi és hazai előadó beszélt a Corvinuson például a turizmusról, a túlnépesedésről, a húsiparról, valamint a technológia fejlődéséről és annak hatásairól.

Sajnos van egy hátránya az ilyen nagyobb konferenciáknak, ami eddig megkerülhetetlennek tűnik. Rengeteg előadásra beültem volna, ami a címe alapján érdekesnek hangzott, de sajnos mivel sok párhuzamosan futott, csak néhányat tudtam végighallgatni. Így ez a beszámoló leginkább az ezen előadásokon szerzett tapasztalataimra épül, a három legizgalmasabb témáról.

Respect the meat

Bye-Bye Ribeye, vayis kb. Viszlát, steak! cím alatt Jacy Reese arról győzte meg a színész-standupos Andrew Heflert, hogy a húsipar rossz. Három nagy kérdést/tévhitet akart megmagyarázni.

  1. Szükségünk van a húsra, hogy egészségesek maradjunk?
  2. Egyre humánusabb a húsipar.
  3. Egyelőre sci-fi a mesterségesen előállított hús.

Az ötlet jó volt, de a kivitelezés már kevésbé. Nagyon teleshopos hangulata volt a beszélgetésnek, ahogy egy látványosan hozzáértő figura lépten-nyomon ámulatba ejti a téves elképzelésű kérdezőt. Színpadias hatást keltett, hiába érkezett Reese jól felépített érvrendszerrel.

Inkább az maradt meg, hogy mennyivel jobb lett volna ugyanez vita formájában, ahol mind a két oldal bemutathatja az érveit, és nem mondják meg nekünk, mit kell gondolnunk.

Heflert ezekkel a válaszokkal térítette meg:

  1. Ma már vannak vegetáriánus és vegán diéták, amikkel egészségesen lehet élni.
  2. A világ haszonállatainak 90 százaléka szörnyű körülmények között él, ami rengeteg etikai problémát vet fel. (Itt párhuzamot hozott a rabszolga-kereskedelemmel, ami azért kicsit meredek.)
  3. Léteznek növényi alapú húspótlók, amik már majdnem olyanok, mint az igazi, és létezik a laborban növesztett hús, ami ugyanolyan, csak egyelőre drágább.

A technológia jövője, avagy milyen veszélyek várnak ránk

Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója a kiterjesztett valóságról mesélt, és bemutatta annak lehetséges veszélyeit. Felvázolt egy társadalmat, amiben mindenki látja a másik gondolatait, ötleteit. Ez az egyik oldalról tök jó, mert könnyebb egy hullámhosszon társalogni, de mégis azért gyanakvó, egymással nem beszélő embereket nevelne. Ennek ellenére ő mégis arra vágyik, hogy láthassuk egymás ötleteit abban a formában, ahogy azok a másik fejében vannak. Ugyan tisztában van vele, hogy egyelőre nem mindig élvezetes mások gondolataiba belelátni (lásd: Facebook-kommentek), de megvannak az eszközeink, hogy jó rendszert fejlesszünk, és csak rajtunk múlik, hogy milyen építünk magunknak.

A kiterjeszett valóságon kívül a mesterséges intelligencia (MI) is több előadás témája volt. Ben Goertzel, a Hanson Robotics vezető tudósa beszélt arról, hogy hamarosan eljön a technológiai szingularitás, és teljesen egybeolvad a technológiai és a társadalmi fejlődés. Egyelőre azonban a politika és az üzlet világa túlságosan a maga képére formálja az MI technológiáját, és hadászatra, kereskedelemre használják inkább.

Goertzel, az első állampolgársággal rendelkező robot, Sophia egyik megalkotója az elménk feltöltéséről is sokat beszélt. Egyelőre van még néhány technológiai akadály, amit szerinte egy-két évtizeden belül megoldhatunk, és rengeteg etikai és morális aggály is felmerül a témában. Ezekről mondjuk azt gondolja, hogy úgy is figyelmen kívül hagyjuk majd, amint képesek leszünk az elménket robot-testekbe, vagy egy virtuális valóságba feltölteni.

A feltöltött és nem feltöltött elméjű emberek közötti különbség olyan lesz, mint az emberek és a parkokban élő mókusok közötti különbség.

– vélekedik a jövőnkről Goertzel.

Beszélt még a SingularityNetről is, aminek ő a vezérigazgatója és vezető tudósa. A SingularityNet egy blockchain-alapú szolgáltatás, ahol decentralizált MI fejlesztés és árusítás folyik.

A legtöbb előadás után lehetett kérdezni, és Goertzől kérdeztek is mindenfélét a vallás jövőjéről a szingularitás világában, a morális akadályokról. A kedvencvem az volt, amikor az egyik résztvevő megkérdezte, hogy mi a legnagyobb akadálya, hogy ezt az elmefeltöltést el tudja adni vállalatoknak, hogy több pénzből mehessen a fejlesztés. Goertz mosolygott kicsit, és annyit mondott, hogy

Az azért egy komoly akadály, hogy a technológia még nem létezik.

Ha már MI-nél tartunk: Bryony Cole a szex-tech világába kalauzolt el minket.

Ironikus, hogy a technológia fejlődése szétválasztott sok párt, de most mégis összehozza őket.

– Mondta Cole, ezzel utalva a távolsági szexre, ami távirányítható vibrátortól kezdve az erotikus háttér-skypeolásig rengeteg mindent lefed. Beszélt a virtuális eszközökről, amik hatalmas segítséget nyújthatnak a szexuális felvilágosítás terén, és az augmentációs eszközökről, amiket nemi erőszak ellen lehet alkalmazni, vagy éppen kényeztetésre használhatóak. A robotika világa is hozzátartozik a harmincmillió dolláros szex-tech iparba, ami például magába foglalja a japán GateBoxot, aminek angol feliratú reklámját kommentár nélkül mutatnám.

(A virtuális asszisztens egyébként 2600 dollárba kerül, és egy hét alatt lerepült a polcokról.)

Járnak-e még a dinók valaha a Földön?

Számomra a Brain Bar csúcspontja mindenképpen Jack Horner előadása volt. Gyerekként sose szerettem kifejezetten a dinókat, a Jurassic Parkot is 18 évesen láttam először. Ennek ellenére a paleontológus-filmes konzulens előadása teljesen magával ragadott. A remek humor és profizmus átjárta a teljes előadást. Levezette, hogy ha a madarak a dinók leszármazottai, akkor a dinók valójában nem pusztultak ki mind 60 millió éve, hanem 220 millió éve a Földön élnek.

Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a madarak hüllők.

Így két fajta dinót különböztetünk meg: madárjellegűt, és nem madárjellegűt. Utóbbiak kihaltak, előbbiek leszármazottai a mai napig megtalálhatóak a Földön. A krokodilfélék genetikailag közelebbi rokonok a madarakkal, mint a kígyókkal vagy a gyíkokkal. Ma már tudjuk, hogy a húsevő dinók színpompás tollazattal büszkélkedhettek, és a Jurassic Park dinói csak azért olyan sárszínűek, mert Steven Spielberg szerint nem voltak elég félelmetesek a tollas dinók.

Horner beszélt arról, hogy mikor kijött a film, azonnal befutottak az állami támogatások, hogy a borostyánból kinyerhető DNS segítségével csináljanak dinókat a valóságban is. Ez sajnos nem működött, mivel bárhol keresték, nem találtak DNS-t. 

Emiatt ma a DinoChicken projekten dolgoznak, és csirkeembrióknak az evolúció során deaktivált génjei felébresztésével próbálják kitenyészteni a Csirke Dinót. Állítása szerint amint meg tudják hosszítani a farkat, azaz megtalálják a gént, amitől hosszú lesz az állat farka, gyakorlatilag tudnak is majd dinót csinálni. Ez az áttörés talán már nincs is olyan messze.

Ez a mondat, hogy "Ez az áttörés talán már nincs is olyan messze" az idei Brain Bar talán minden előadásán elhangzott. Úgy tűnik, hogy ha hatalmas összegekkel támogatnánk a tudományt, az emberi fejlődés rohamosan felgyorsulna. Ki gondolta volna?

(Borítókép: Huszti István/Index)