Húszéves gyógyszer gyógyíthatja az Alzheimert, de valamiért titkolják

Néhány napja a Washinton Post állt elő a sztorival, miszerint négy évvel ezelőtt a Pfizer kutatói – nem túlzás kijelenteni – szenzációs felfedezést tettek: a cég egyik rendkívül sikeres, reumatoid artritisz ellen használt hatóanyaga

(A gyógyszer nevét a vényköteles gyógyszereket illető reklámtörvények miatt nem írhatjuk le, de aki nagyon kíváncsi, annak Google a barátja. E cikkben az egyszerűség kedvéért hívjuk a készítményt X-nek.)

Ez nagyon nagy hatékonyságot feltételez egy olyan betegség esetében, amely rendkívül sok idős ember – és legfőképpen családjaik – életét teszi tönkre, és hatékony terápia nem létezik ellene, vagyis gyógyíthatatlan. Kissé árnyalja a képet, hogy ez a 64 százalékos eredmény nem klinikai kísérletek révén állt elő, hanem az amerikai egészségbiztosítókhoz benyújtott költségtérítési igények százezreinek elemzése útján. Vagyis azok, akik artritiszükre szedték az X-et, ritkábban kaptak Alzheimer-kórt. 

23 milliárd forintos teszt kéne

Azt senki sem tudja (legalábbis a Pfizeren kívül, ők pedig hallgatnak), hogy mi lehet az Alzheimer-ellenes hatás mechanizmusa – már ha van egyáltalán hatás, hiszen a cég érvelése szerint nincs is, illetve nagyon zavaros a kép. Egyes feltételezések szerint a dolog hátterében az X gyulladásgátló hatása áll, minthogy egy speciális fehérjét, a tumornekrózis-faktor-alfát (TNF-ɑ) támadja. Márpedig egyre több jel utal arra, hogy ez a fehérje az Alzheimer-kór kialakulásában is alapvető szerepet játszik. Viszont az X molekulája túl nagy ahhoz, hogy átjusson az agyat a fertőzésektől óvó vér-agy-gáton, így nem hathat közvetlenül az agyszövetben lévő TNF-ɑ-ra. Ez részben indokolhatja a Pfizer szkepszisét, bár más Alzheimer-kutatók szerint a szervezet egyéb részein létrejövő gyulladások is hathatnak a betegségre.

Ahhoz, hogy bebizonyosodjon, hogy az X valóban megelőzi-e, illetve gyógyítja-e az Alzheimert, a cég becslése szerint 80 millió dollárba (22,7 milliárd forintba) kerülő klinikai teszteket kéne végezni, mert az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal, az FDA csak ezek pozitív eredményeinek birtokában engedélyezi a gyógyszer alkalmazását egy újabb indikációban. A cég vezetése azonban ezt több évnyi belső vita után végül elvetette. Sőt a téma további kutatását is beszüntették, és

A Post persze megkérdezte a döntés hátteréről a Pfizert is, akik a tudományos eredményekkel indokolták a projekt elkaszálását. Azt mondták, hogy mivel az X hatóanyag a cégen belül folytatott hároméves vizsgálat során nem bizonyult reményteljesnek, így nincs sok esély arra, hogy a költséges klinikai teszteket sikerrel vegye. A negatív konklúzió fő oka, hogy a cég szerint a gyógyszer nem éri el közvetlenül az agyszövetet. Továbbá, a nyilvános publikációhoz készített szinopszis nem felelt meg a "szigorú tudományos mércéknek", bár rejtély, hogy ezen mit is kell érteni.

Lejáró szavatosságú aranytojást tojó tyúk

Vannak azonban kutatók, akik korántsem gondolják azt, Hogy az X hatóanyag reménytelennek bizonyult volna a vizsgálatok során az Alzheimer-kórral szemben, sőt kifejezetten biztató eredmények születtek, amelyek arra utaltak, hogy a kor kezdeti stádiumaiban a hatóanyag jelentősen csökkentheti a kognitív hanyatlást. Vagyis, ha mindez igaz, a Pfizer rátalált az egyik legtöbb idős embert érintő neurodegeneratív betegség hatékony kezelésének kulcsára – azaz a gyógyszeripari aranytojást tojó tyúkra.

legalábbis a céget ért vádak szerint. Ennek pedig betegek milliói láthatják kárát, már ha – nem győzzük hangsúlyozni – a gyógyszer valóban olyan jó, mint amilyennek tűnik, hiszen erre még nincs közvetlen bizonyíték. Ugyancsak kérdés marad, hogy ha ők nem is akarják jelenleg kereskedelmi forgalomba hozni a készítményt Alzheimer-terápiaként, akkor miért nem hozzák nyilvánosságra az eredményeiket, hiszen ezt diktálná a közérdek.

Engem ugyanúgy frusztrál ez az egész

– nyilatkozta a Postnak Clive Holmes, a Southamptoni Egyetem pszichiátriaprofesszora, aki 2015-ben 41 Alzheimer-kóros beteg bevonásával vizsgálta az X hatóanyag hatását betegségük lefolyására. Az akkori kísérlet eredményei egyébként nem voltak kifejezetten meggyőzők. A szerzők így foglalták össze konklúzióikat: „Bár voltak bizonyos érdekes trendek, amelyek az X hatóanyag pozitív hatásait valószínűsítették, nem találtunk szignifikáns különbségeket a kognícióban, a viselkedésben és az általános állapotban [a kezelt és a kontrollcsoport között].”

A kritikusok szerint mégis több jel is arra utal, hogy a döntés mögött sokkal nagyobb súllyal estek latba üzletstratégiai szempontok, mint a tudomány, illetve a betegek jóléte felett érzett aggodalom. A Pfizer tavaly év elején bejelentette, hogy megszünteti az idegtudományi betegségek elleni gyógyszereket fejlesztő részlegét, és 300 embert tesznek emiatt az utcára. Márpedig az Alzheimer-kór – neurológiai betegség lévén – beleesik ebbe a körbe. Persze ha tényleg akkora bevétellel kecsegtetne az X-hatóanyag gyors piacra dobása, minden korábbi üzleti döntést meg lehetne változtatni. Csakhogy nem ez a helyzet.

Támadnak a generikumok

Az X gyógyszert 1998-ban szabadalmaztatták, vagyis 20 éves védettsége tavaly lejárt. Bár eddig szépen hozott a konyhára a Pfizernek, még tavaly is több mint kétmilliárd dolláros bevétele volt belőle, megjelenhettek a generikumok – azonos hatóanyagú, de más gyógyszergyárak által gyártott orvosságok –, bár ez ügyben jelenleg is heves pereskedés folyik. Vagyis a vádak szerint

„Bármikor felbukkanhat valaki, és felkiálthat, hogy nézzétek, nekem is van ilyen gyógyszerem! Azt hiszem, ez áll a döntés hátterében” – érvelt Holmes. A cég ugyan igyekszik meghosszabbítani az X szabadalmi védettségét, ahogy ez általános a gyógyszeriparban, de valószínűleg a generikumok tömegét már nem tudja megállítani. A védettség időtartamának kitolásához általában egy picit változtatnak a készítményen (például új beviteli módszert vezetnek be, vagy egy-egy ponton megváltoztatják a molekulát), hogy az már újnak minősüljön, így meghosszabbíthatóvá váljon a szabadalma. Az efféle trükközésnek a kritikusok szerint semmilyen más célja nincs, csak hogy még sok évre meghosszabbítsák piaci monopóliumukat.

A cég azonban lassan biztosan elengedi az X gyógyszert, hiszen a belőle származó bevételek meredeken esnek. Már korábban piacra is dobott helyette egy másik készítményt a reumatoid artritisz ellen, amely még 2025-ig védettséget élvez az Egyesült Államokban, Európában pedig csak 2028-ban jár le a szabadalom.

Vagyis több mint valószínű, hogy ebben az esetben hidegfejű gazdasági racionalitásról van szó: a cég nem gondolja, hogy az X-be ölt dollárok valaha is megtérülhetnének. Minthogy ez a döntés adott esetben ellentétes lehet a közérdekkel, a jelenlegi esettől elrugaszkodva felmerül egy általános probléma a gyógyszeriparban. Az ma már teljesen természetes, hogy egy gyógyszercéget súlyosan megbüntetnek, ha eltitkolja a készítménye nem kívánt mellékhatásait.

De mi a helyzet azzal, ha pozitív mellékhatásokat titkol el?

Kötelessége-e egy cégnek nyilvánosságra hozni olyan adatokat, amelyek nem ártanak senkinek, sőt segíthetnek a világszerte élő 44 millió alzheimeres (illetve ehhez kapcsolódó demenciával élő) betegeken, ha ez ellentétes az üzleti érdekeivel? A kérdésekre nincs jogi válasz, minthogy ez a probléma eddig még nem gyakran merült föl. Vagyis jogi értelemben nem marasztalhatók el azért, ha elsüllyesztik az egész projektet az asztalfiókba.

A Pfizer, illetve az X-et az Egyesült Államokban forgalmazó Amgen egybehangzóan állítják, hogy kizárólag tudományos érvek miatt döntöttek az X elengedése mellett, és abban piaci szempontok nem játszottak szerepet. Ugyanakkor a 2015-ös vizsgálat eredményeit (amely az X Alzheimer-ellenes hatására utalt) a szakma nagy része irányadónak fogadja el – vagyis cáfolják a cégek érvelését. Ebben a kutatásban a Harvard és a Dartmouth Egyetem kutatói az egészségbiztosítókhoz benyújtott költségigazolások közül választottak ki kétszer 127 ezret véletlenszerűen, egyik csoportba kerültek az alzheimeresek, a másikba az Alzheimer-kór tekintetében egészségesek.

Úgy találták, hogy a második csoportban szignifikánsan több embert kezeltek X gyógyszerrel az artritisz miatt, mint az elsőben (302 a 110 ellenében). Ezek nem nagy számok, de a hatás mégis valódinak tetszik. Ezt erősítette meg egy másik egészségbiztosítói adatbázisból lekért újabb adattömb, illetve egy másik, X-hez hasonló hatóanyagot figyelembe vevő lekérdezés is.

De ez így még csak sejtés. Ahhoz, hogy bizonyítottnak tekinthessük, klinikai kísérletek kellenének, amelyek legalább négy évet vennének igénybe, és 3-4 ezer embert kellene vizsgálni bennük. A Post megszerzett egy belső Pfizer-dokumentumot, amely javasolja a klinikai tesztek megindítását, és azzal érvel, hogy ez rendkívül pozitív PR-hatással járna a cégnek (hiszen mintegy önzetlenségből lefuttat egy méregdrága tesztet, úgy, hogy abból nem neki fog leesni a nagy pénz). Amint most kiderült, a javaslatot író szakértő az ügy PR-értékében nem tévedett, és

Persze előfordulhat, hogy az élet majd elrendezi az ügyet. Eddig sem volt titok, hogy egyes orvosok olyan gyógyszereket is rendszeresen felírnak betegeiknek, amelyeket az adott betegség kezelésére nem engedélyeztek, a mindennapi gyakorlatban azonban hatásosnak bizonyult. Ugyanakkor ez a pult alóli gyógyszerezés kizárja mindazokat a betegeket, akik nem tudják saját zsebből kifizetni a gyógyszert – hiszen az egészségbiztosítók nem fogják kifizetni az engedély nélkül alkalmazott kezelések költségeit.

A hatóanyag Alzheimer-ellenes alkalmazásáról fmegkérdeztük a Pfizer magyar leányvállalatát is. Ők válaszukban kifejtették, hogy „azon döntésünk, miszerint nem hozzuk nyilvánosságra a biztosítóktól származó adatok statisztikai elemzését, és nem folytatunk kiterjedt klinikai vizsgálatot az Alzheimer kór területén ilyen statisztikai adatokra támaszkodva, mindenekelőtt tudományos érveken alapul, és nem anyagi megfontoláson."

A neurológiai kutatások leállítását így indokolták: „A döntésünk, miszerint leállítjuk a vállalaton belüli kutatási munkát az idegtudomány területén, nehéz döntés volt, amit az addigi, valódi előrelépést felmutatni nem tudó munkából fakadó elkeseredettség szült. Tudósaink évtizedeken keresztül dolgoztak, hogy lehetséges kezeléseket találjanak súlyos neurológiai megbetegedésekre, de a befektetett dollármilliók és a megvizsgált számtalan molekula ellenére sem értünk el olyan eredményeket, melyek valóban hatékony terápiák kialakítását támogathatták volna." Ennek ellenére továbbra is támogatnak külső idegtudományi kutatásokat, amelyek korai fázisban vannak, de már előrehaladottak.