A hazugságvizsgáló veszélyes vásári bóvli

A 63 éves Steve Dymondot május 9-én találták meg portsmouth-i lakásában, akkor már napok óta halott volt. Öngyilkos lett, túladagolta az ízületi gyulladásra szedett gyógyszerét. A férfi tíz nappal korábban vett részt az ITV tévécsatorna Jeremy Kyle Show című műsorának forgatásán. A műsor a Jerry Springer Show-hoz hasonlít, csak némileg jólfésültebb, illedelmesebb kivitelben: elméletileg valódi emberek teregetik ki a szennyest már-már szürreálisan komplikált párkapcsolatukról. Tizennégy évig futott az ITV-n, és fő eleme, amikor az épp élve boncolt alanyt hazugságvizsgálatnak vetik alá.

Az ITV azonnal törölte a műsort, a férfival felvett epizódot le sem adták, még streamingszolgáltatásukból, az ITV Hubból is kivették a show korábbi részeit. A kárt azonban nem lehet meg nem történtté tenni. A tévés hazugságvizsgálatból hatalmas botrány kerekedett, amit csak tetézett, hogy nem ez volt az első tragédiával végződött incidens.

A szerelem nyomasztó szigete

Ugyancsak az ITV-n fut a Love Island című valóságshow (amelyet hamarosan bemutat Magyarországon is az RTL Klub). Ez tökéletesen megegyezik az Éden Hotel felállásával (bár nem azonos licenc alapján készül): intoxikált fiatalok promiszkuis kapcsolatokat létesítenek egymással valamilyen trópusi helyen, miközben jól kell taktikázniuk, és meg kell tartaniuk párjukat, ha nem akarnak kiesni.

A Love Islandben is van hazugságvizsgálat, amelyben ugyancsak a hűtlenség és a szex a fő téma. Korábban a műsor producereit már vádolták azzal, hogy meghamisították a poligráfteszt eredményét, hogy növeljék a drámai hatást: az egyik fiú nem is csalta meg a barátnőjét, tehát nem hazudott, amikor ezt tagadta, de mégis jelzett a poligráf, és a lány könnyek között szakított vele. 

A brit Love Island egyik szereplője, a 32 éves Sophie Gradon egy éve lett öngyilkos a szülei házában, miután kokainnal és alkohollal túladagolta magát, a gyanú szerint szándékosan. Egy másik szereplő, a görög ciprusi származású Mike Thalassitis idén márciusban akasztotta fel magát egy észak-londoni parkban. Természetesen nem bizonyítható, hogy a hazugságvizsgálat közvetetten hozzájárult öngyilkosságukhoz, de az esetek után jelentkeztek olyan volt szereplők, akik szorongani kezdtek a poligráfos teszt után.

A halálesetek után a Love Island producerei bejelentették, hogy az új évad szereplőit előzetes pszichológiai tesztnek vetik alá, a korábbi szereplők pedig 14 hónapos utókezelést kapnak, hogy az esetleges traumákat, szorongást kiheverjék.

Hazugságteszt a pénzszállítóknál, gyógyszergyárakban

De mire jó valójában a poligráf? Valóban kiszűrhető vele a hazugság? És valóban legalább Navy SEAL kommandósnak vagy fekete nindzsának kell lenni ahhoz, hogy valaki átverje a hazugságvizsgálót – ahogy az a B-kategóriás akciófilmekből köztudott? Ha használatának elterjedtségét nézzük, a világ kormányzati hatóságai szinte egyöntetűen bíznak benne. Sok helyen bizonyítékként fogadja el a bíróság a poligráfos teszt eredményét, az Egyesült Államokban

Ugyanakkor az amerikai legfelsőbb bíróság egy állásfoglalásában gyakorlatilag megtiltotta a hazugságvizsgálat eredményének bizonyítékként való figyelembe vételét, a megbízhatatlanságára hivatkozva (különösen a védőügyvédeknek, akik folyton azzal próbálják felmentetni védencüket, hogy az átment a hazugságvizsgálaton). Amerikában a legtöbb magáncégnek tilos hazugságvizsgálatot végeznie az alkalmazottjain, ez alól kivételt képeznek a pénzmozgatással, illetve drogokkal foglalkozó cégek.

Az Egyesült Államokban évente 2,5 millió hazugságvizsgálatot hajtanak végre poligráffal, így a készülékek gyártása, forgalmazása és működtetése 2 milliárd dolláros iparágat tart el. A pszichológusok szinte általános véleménye szerint azonban a poligráf haszontalan, sőt egyenesen veszélyes, mert megbízhatatlan, és az eredményei félreértelmezésének sokszor ártatlanok látják a kárát. Emellett manapság már sokkal hatékonyabb módszerek állnak rendelkezésre a füllentés leleplezésére.

A poligráf működéséről mindenkinek van bizonyos alapvető elképzelése a krimikből. Ahogy neve is mutatja, többféle fiziológiai paramétert (például a pulzust, a vérnyomást, a lélegzetvétel sebességét, esetleg az izzadást) figyel, és rajzol változásukból grafikont. A teszt első fázisában semleges kontrollkérdéseket tesznek fel az alanynak, aki bizonyos kérdésekre igazat mond, máskor hazudik. Eközben rögzítik paramétereit, majd az éles teszt során, ha ezen értékek jelentősen változnak, akkor azt hazugságként értékelik.

Múltbéli vaj a fejen

Persze azért nem ilyen egyszerű ez. A leggyakrabban az úgynevezett kontrollkérdés-tesztet alkalmazzák a kihallgatás során. Ilyenkor olyan kellemetlen kérdéseket tesznek fel az alanynak a múltját illetően (például: „Hagyott-e már cserben valakit a múltban?”), amelyek miatt szinte mindenki ideges lesz. Az elmélet szerint, ha valaki ártatlan az aktuális ügyben, akkor az erre vonatkozó, úgynevezett releváns kérdések kevéssé fogják felizgatni, mint azok, amelyek olyan múltbéli botlásokat juttatnak az eszébe, amelyekben valóban bűnös. De tényleg a hazugság jelzése ez?

Ettől még elméletben lehetnek az élettani változásoknak olyan apró jellegzetességei, amelyek valóban kizárólag a hazudáskor jelentkeznek. A poligráf igazán népszerűvé válásakor, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben több pszichológiai vizsgálat is kimutatta, hogy pontosságuk 70 százalékos. Csakhogy a későbbi kutatások sorra cáfolták meg ezeket az egyébként sem túl fényes eredményeket is. Ez derült ki például az amerikai tudományos akadémia jelentéséből is. Az általános tanulsága e felméréseknek az, hogy

Az sem csoda, hogy az igazságszérum sem működik. Nemcsak a poligráfteszt pontosságát valóban bizonyító vizsgálati eredmények hiányoznak, de már az egész mögött rejlő megfontolás is sántít. Nincsenek ugyanis olyan élettani paraméterek, amelyekről bizonyított lenne, hogy bármilyen összefüggésben állnak a megtévesztéssel. De hát – vethetik közbe – egyértelmű, hogy a hazug ember viselkedése megváltozik, és ez sokszor szemmel látható. Igen ám, csakhogy ez nem közvetlenül a hazudás következménye, hanem a hazudás kiváltotta idegesség jele. Viszont az idegességnek millió oka lehet.

Stressz, függetlenül a választól

A hazugságtesztek eredményeiben elkülöníthetetlen a valós megtévesztés és a placebohatás. Utóbbi miatt az emberek hite a poligráf megtéveszthetetlenségében alapból megnöveli fiziológiai reakcióikat a kérdések hallatán. Ez bizonyos esetekben javítja a hazugság leleplezését, más esetekben viszont az illető olyannyira rettegni kezd, hogy az eredményei értelmezhetetlenné válnak.

A hazugságvizsgálat lassan egy évszázados történetéhez képest meglehetősen kevés nagy bizonyító erejű vizsgálat született a megbízhatóságáról. Ennek oka, hogy amikor minden zavaró tényezőt ki akarunk zárni, könnyen arra következtetésre juthatunk, hogy kizárólag a hazugság hatását mérő teszt tervezése szinte lehetetlen.

Azt viszont világosan kimutatták a vizsgálatok, hogy egy kis józan ésszel és némi alapvető ismerettel saját szervezetünk működését illetően nem nagy művészet átverni a poligráfot. Mindez csak azon múlik, hogy képesek vagyunk-e azokat a paramétereket, amelyeket a poligráf mér, tudatosan változtatni.

Az amerikai tudományos akadémia már idézett 2004-es vizsgálata a következő végkövetkeztetésre jutott a munkahelyi hazugságvizsgálattal kapcsolatban, de a véleményt akár az egész technológiára is általánosíthatjuk:

Hiába a majdnem egy évszázados kutatás, még sincs okunk azt feltételezni, hogy a poligráftesztnek magas lehet a hatékonysága. A hazugságvizsgálat elfogadhatatlanul magas arányban azonosítja hazugként a hűséges alkalmazottakat, és hagyja figyelmen kívül a valós fenyegetéseket.

Fals pozitív

A hazugságvizsgáló tesztek gyakran adnak fals pozitív eredményt, tehát hazugként azonosítanak olyanokat is, akik igazat mondtak, csak éppen túlságosan izgatottak voltak a próba közben. A teszt egyes kritikusai mindössze 65 százalékra teszik a pontosságot, ami gyakorlati szempontból alig haladja meg a teljesen véletlen tippelés 50 százalékos sikerességét. A poligráf a jelek szerint a hazugságot egész jól azonosítja (tehát azzal ritkán van gond, hogy egy hazug állítást jelezne igaznak), a probléma az igaz állítások hazugságnak titulálásával van. A vizsgálatok szerint a gép az őszinte embereket véletlenszerűen minősíti hazugnak és igazmondónak.

Ez az elfogadhatatlanul magas hibaszázalék már a hagyományosan paranoiás amerikai kormányzati tisztviselőket is aggasztani kezdte, akik egyébként hajlamosak a legapróbb kétség esetén is elutasítani a bizalmi állásokra jelentkezőket. Az amerikai energiaügyi minisztérium (akik többek között az atomfegyvereket ellenőrzik, szóval okkal óvatosak általában) szakértői ezt az állásfoglalást írták a hazugságvizsgálatról:

A fals pozitív eredmények egyértelműen rontják azok morálját, akiket érintenek... és azzal fenyegetnek, hogy a nemzet védelmét szolgáló értékes munkatársak pályáját törik derékba, és azt kockáztatják, hogy az Egyesült Államok olyan személyek életbevágó szolgálatától esik el, akiket nehéz pótolni.

De akkor hogy lehet valóban leleplezni a hazugságot?

Számos pszichológiai tesztet fejlesztettek ki a poligráf kiváltására, bár egyik sem tökéletes. A leghasználhatóbb mégis a rejtettinformáció-teszt (CIT), amelyet David Lykken pszichológus kezdett fejleszteni már 1959-ben (hiszen már a poligráf megjelenésétől kezdve megjelentek a vele szemben megfogalmazott kritikák is). Ez nem a hazugságot próbálja leleplezni, hanem olyan ismeretek után kutat a gyanúsított memóriájában, amelyeknek csak a bűnös lehet tudatában. Mondjuk sorozatban feltesznek neki kérdéseket az ellopott pénz mennyiségéről: 100 dollárt lopott el? 1000 dollárt lopott el? 10 ezer dollárt lopott el? Elméletben, ha ő a bűnös, és tudja, mennyit lopott el, akkor a helyes válasznál megváltoznak élettani mutatói. Persze ez csak akkor működik, ha tudja is, hogy mennyit lopott el, illetve ha más nem tudhatja a helyes választ erre a kérdésre.

Ez sem csodaszer, de a pontosságát mérő vizsgálatok általában jobb eredményre jutnak, mint a hagyományos poligráfnál. A CIT éppen fordítva hajlamos azonban hibázni, mint a poligráf. Aki bűnös, és titkolni kívánt információ birtokában van, annak kétszer akkora valószínűséggel fog megemelkedni a bőre vezetőképessége (vagyis leizzad), mint aki nem tud a bűntettről. Ugyanakkor ez nem jelent tökéletes pontosságot, mert bár a teszten megbukók legtöbbje valóban titkol valamit, viszont

Talán a poligráf és a CIT ötvözése vezethet a legpontosabb eredményre. Kiderült ugyanis, hogy a különböző fiziológiai változások nem ugyanúgy függenek a hazugságtól, illetve a kellemetlen információ eltitkolásától. Míg a bőr vezetőképessége akkor is változik, ha az illető tud a tőle kérdezett dologról, csak el akarja titkolni azt; a szívritmus és a légzésszám csak akkor emelkedik meg, ha aktívan hazudunk róla.

UPDATE:

Cikkünk megjelenés után jelentkezett a Love Island magyar változatát hamarosan műsorára tűző RTL Klub, és levelükben arról tájékoztattak minket, hogy „a megvásárolt formátumok minden esetben adaptálásra kerülnek, nem pedig kopírozásra, így azok alapelemei ugyan azonosak, de tartalmukat minden esetben a magyar közönségre és a magyar viszonyokra ültetik át a műsorkészítők. (...) Minden produkció kapcsán nagyon alapos és hatékony szűrésre kerül sor a castingok folyamán, és a műsorkészítők mindig kiemelten koncentrálnak a szereplők biztonságára a produkció készítése alatt is. (...) A magyar műsor producereinek állítása szerint a hazugságvizsgáló nem lényeges eleme a formátumnak, így a magyar verzióban nem is kívánták eredetileg sem szerepeltetni ezt."