Lajos, Patrícia
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Végül mind belehalunk, ha pár dollárért kiirtják az esőerdőt

6134597106050931352 HUSZ1411
2019.06.18. 23:00
“Amazónia egy külön világ. Ott nincsenek törvények, nincsen rendőrség, nem segít senki ha baj van” - mondja Asensio Rodríguez, a Greenpeace Brazília ügyvezető igazgatója, aki Bolsonaro Brazíliájáról és a környezetvédők által vívott harcról mesélt az Indexnek.

Brazíliában mindenfajta nemzetközi tiltakozás és a klímaegyezmények ellenére egyre nagyobb léptékben irtják az Amazonas-menti őserdőt. Tavaly augusztus óta húsz százalékkal nőtt az amazonasi esőerdők irtásának sebessége egy független környezetvédelmi szervezet jelentése szerint. Ennek oka, hogy a januárban hivatalba lépett új brazil államfő Jair Bolsonaro, és környezetvédelmi minisztere nem hisz abban, hogy a klímaváltozás valós probléma, ezért szabad kezet adtak a az esőerdők termőfölddé alakításához és a fakitermeléshez. Sokszor a védett területek és az őslakosok rezervátumai is áldozatul esnek az irtásnak.

Milyen Brazíliában egy környezetvédő munkája?

Ne maradjon le semmiről!

A legjobb szó erre, hogy veszélyes. Nagyon-nagyon veszélyes. Világelső ország vagyunk az önkéntesek és aktivisták meggyilkolásában, és ezekre szinte sosem derül fény. Amazónia olyan hely, ahol nincsenek törvények, nincsenek bűnüldöző szervek, ott mindenki magára marad. A Greenpeace szerencsésebb helyzetben van, mint a kisebb környezetvédelmi csoportok, mert vannak eszközeink, hogy biztonságban tudjuk az embereinket. De mégis, pont mielőtt elindultam Budapestre, volt egy olyan incidensünk, ahol önkénteseinket vittek el magukat rendőrnek kiadó személyek. Nem tudjuk, kik voltak, és mit akartak, de az hamar kiderült, hogy nem igazi rendőrök. Szerencsére meg tudtuk menteni a munkatársainkat, de sok más szervezet embere nem ennyire szerencsés. Az esőerdőben nincs olyan, hogy kihívom a rendőrséget, vagy segítséget várok, sőt a bűncselekményekre sem derül fény. 

sok civil szervezetnél dolgozó ember szó szerint az életét adja az őserdőkért.

Az embereink minden nap költöznek, minden lehetséges biztonsági intézkedést megtesznek. Rengetegen vesznek el az őserdőben, senki nem tudja mi történik velük, ennek ellenére úgy is sokan vállalják az önkéntes munkákat, hogy tudják, hogy állandó életveszélyben vannak.

A Brazíliából érkező hírek többsége elég ijesztő. Nem csak környezetvédelmi kérdésekben, de általános politikai témákban  is. Tényleg ennyire kiélezett a helyzet?

Azt mondanám, hogy Brazília most olyan, mint a Trónok Harca, csak itt mindennap van valami csavar. Vannak tüntetések a kormány ellen, az utóbbi hetekben egyre több a kormányellenes utcai megmozdulás is. Azt látni kell, hogy az amazonasi esőerdők kitermelése, a bányászat vagy hogy termelőterületekké alakítják a dzsungelt, nem csak szimplán környezetvédelmi probléma, de társadalmi is, hiszen az őslakosok területei csökkenek. És ez csak az egyik témája a tüntetéseknek, legalább ennyire fontos a gazdaság kérdése, az emberi jogok kérdése, vagy az oktatás.

Érdemes látni, hogy 4-5 hónappal az új kormány beiktatása után már elkezdődtek a tüntetések, pedig az ilyenek általában a választások után évekkel szoktak csak beindulni. Még mindig sokan értenek egyet Jair Bolsonaro politikájával, de az első 100 nap alatt sokat zuhant a támogatottsága. 42 százalékkal nyerte a választásokat, a felmérések szerint most már csak ennek az eredménynek a felét tudná hozni. Azt is fontos elmondani, hogy akik rá szavaztak, azok közül nagyon sokan nem azért választották őt, mert egyetértenek a programjával, hanem mert a másik jelölt ellen szavaztak. Luiz Inácio Lula da Silva börtönbe került korrupció és pénzmosás miatt, ezért Fernando Haddad indult helyette, de a legtöbben úgy vélték, hogy továbbra is Lula mozgatja a szálakat a börtönből.

Bal: A Greenpeace aktivistái által felfestett "bűncselekmény" felirat egy illegális fakitermelő terület mellett használt uszályon Brazíliában - Jobb: A Greenpeace aktivistái által kifeszített "A vízhiány itt kezdődik" feliratú molinó egy illegális fakitermelő területen Brazíliában.
Bal: A Greenpeace aktivistái által felfestett "bűncselekmény" felirat egy illegális fakitermelő terület mellett használt uszályon Brazíliában - Jobb: A Greenpeace aktivistái által kifeszített "A vízhiány itt kezdődik" feliratú molinó egy illegális fakitermelő területen Brazíliában.
Fotó: Bal: Marizilda Cruppe - Jobb: Daniel Beltrá / Greenpeace

Szóval az emberek két rossz közül választották a szerintük kevésbé rosszat?

Azt hiszem, senki nem hitte el, hogy Bolsonaro nyerhet, a kutatások és a felmérések sem. Talán még ő maga sem hitte el, hogy győzhet, és nem is volt rá felkészülve. Volt program, de valószínűleg nem számolt azzal, hogy ez mennyire valósítható meg. Azzal sem, hogy a saját kormányából is vannak olyanok, akik elfordultak tőle, és már az első hónapokban le kell cserélnie minisztereket. Nincs megfelelő tapasztalata ahhoz, hogy kormányon legyen.

Ebből úgy tűnik, hogy kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a környezetvédelemmel foglalkozzon, mégis azok a hírek érnek el hozzánk, hogy mi történik a brazil őserdőkkel.

Brazíliában a környezetvédelmi kérdések egybeolvadnak emberi jogi és gazdasági kérdésekkel. Ott vannak az őslakosok és a védett területeik, és velük szemben állnak a gazdasági szereplők, akiknek ezekre a területekre szükségük van, mindegy mit mondanak a törvények. A mezőgazdaság kiemelten fontos erre épül az egész ország gazdasága. Bolsonaro egyik legnagyobb támogatói csoportja pont ebből a szektorból kerül ki, és a támogatásért cserébe engedményeket várnak. 

Az ő érdekük az, hogy minél több területet foghassanak be termelésre, senki ne szóljon bele, hogyan, mikor és mennyit permetezhetnek, és a környezetvédelmi szabályok lazábbak legyenek.

Gazdasági növekedést ígért a választóinak, aminek alapja a mezőgazdaság fejlesztése. Van olyan megoldás, amivel ez megvalósulhat, miközben a környezet érintetlen marad?

A programjának az egyik legfontosabb eleme volt, hogy növelje a gazdaság teljesítőképességét. Úgy tűnt, sokat tud spórolni az állami költségek csökkentésével, illetve a program eleme volt a privatizáció is, de nem jár sikerrel a megvalósításban, mert nem kap elég támogatást a kongresszustól.

Ezért a mezőgazdaságot úgy fejlesztené, hogy olyan helyekre terjesztené ki a termelést, ahol eddig a törvények nem tették lehetővé. Most az őserdőt nemzetközi egyezmények védik, de Bolsonaro úgy döntött, hogy ezekhez nem tartja magát többé, és megpróbálja ellehetetleníteni a civil szervezetek munkáját is. Az Amazon Fund a legnagyobb alap, ami az Amazonas védelmével foglalkozik. Norvég, német és más országok civil szervezeteitől érkezik közel 3 milliárd euró évente, hogy ezt az Amazonas és környéke védelmére fordítsák. A környezetvédelmi miniszter úgy gondolta, hogy ezt a jövőben nem engedi, és felbontja a szerződéseket Norvégia, Németország és Brazília között.

A legnagyobb kérdés, hogyan lehet megteremteni azt az egyensúlyt, amivel az embereknek nem kell lemondani a jólétről, de nem is megy a környezet rovására. Vannak olyan üzleti modellek, amik fenntartható termeléssel dolgoznak Amazóniában is. Rengeteg lehetőség lenne a megújuló energiaforrások kiaknázásában, van megoldás arra, hogy ne pálmaolajat használjunk, hogy a mezőgazdaság ne tegyen annyi kárt a permetezéssel.

A technológia készen áll erre, nekünk csak el kellene kezdeni sokkal tudatosabban használni, és felismerni, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy ne csak a következő generációknak, de nekünk se kelljen lejjebb adni abból az életminőségből, amihez hozzászoktunk. Sőt, továbbra is fejlődni tudjunk.

Illegális aranybánya Macapá városa mellett Brazíliában
Illegális aranybánya Macapá városa mellett Brazíliában
Fotó: Daniel Beltrá / Greenpeace

De miért ilyen fontos az a világ másik felén élve, hogy ne irtsák az Amazonas-medencében az őserdőt?

Az Amazonas fizikailag távol van például Magyarországtól. Tényleg a világ másik felén. De fontos megérteni, hogy nagy szükségünk van rá, ha a klímaváltozás és a felmelegedés ellen szeretnénk harcolni. Nem elég az, hogy az országok csökkentik a károsanyag-kibocsátást, meg kell védeni az óceánokat és trópusi esőerdőket. Ha úgy tekintenénk az esőerdőkre, mint egy országra, akkor a harmadik legfontosabb ország lenne a klímaváltozás elleni harcban az Amerikai Egyesült Államok és Kína után. Amazónia egy hatalmas, egybefüggő trópusi esőerdő, nélküle egészen biztosan elveszíti az emberiség a harcot, hogy a párizsi egyezménynek megfelelően 2-1,5 Celsius-fok alá szorítsuk a globális felmelegedést. Ha elpusztítjuk, az nem csak a környezetvédelem szempontjából lesz negatív hatással az emberiségre, de a gazdaságra és a társadalomra is kihat. 

MONDHATJUK, HOGY EZ EGY DEMOKRATIKUS PROBLÉMA, MERT MINDENKIRE HATNI FOG ATTÓL FÜGGETLENÜL, HOGY HOL ÉL A VILÁGBAN.

Egy ideje már néhány nagyobb cég is felismerte, hogy a globális felmelegedés az ő működésükre is hatással lehet, ezért gyakran a piaci szereplők lobbiznak a döntéshozóknál, hogy vegyék komolyan ezt a kérdést az egész világon.

De mi a helyzet olyan országokban, ahol a vezető egyszerűen nem hisz a klímaváltozásban?

Régen még lehetett erre úgy tekinteni, mint egy vallásra, és valaki vagy hitt benne, vagy nem. Mára már a saját bőrünkön érezzük. Az Amerikai Egyesült Államok és Brazília kormánya is megkérdőjelezi azt a klímaváltozást, amikről már évekkel ezelőtt bebizonyította a tudomány, hogy létezik, és ez nem hit kérdése. Kicsit olyan ez, mint a laposföld-hívők megjelenése. Lehet beszélni róla, lehet megkérdőjelezni, hogy valóban akkora-e a baj, de Brazíliában nem az a kérdés, hogy a klímaváltozás pontosan mennyire rossz a gazdaságnak vagy az embereknek. Akármennyire is hihetetlen, a környezetvédelmi miniszterünk azt mondta, hogy ez az egész klímadolog csak egy marxista összeesküvés, kínai propaganda. Most ebből a pontból kellene eljutnunk odáig, hogy ne legyen kérdés, hogy a klímavédelem hosszú távon a gazdaságnak is a hasznára válik. Nem egyszerű a feladatunk.

Amíg a kormányunkat azok támogatják, akik hasznot akarnak húzni az őserdők területeiből, addig nehéz dolgunk van, de ott van az az üzleti csoport is, akiről már előbb is beszéltem, akik tudnak érvelni a környezetvédelem mellett. Mert rövid távú nyereséghez vezethet ugyan, ha kiirtjuk az őserdőt és többet termelünk, de aki hosszú távon tervez, az pontosan látja, hogy ez sokkal többet árt, mint amennyi hasznot pillanatnyilag hoz. Ebben a felismerésben egyébként nagyon sokat segít a társadalmi tudatosság is, hogy a vevők egyre inkább keresik az olyan cégek termékeit, amik odafigyelnek a környezetre. Ez már akkora nyomásgyakorlást jelent, hogy a cégek meghallották, és próbálják ebben is kiszolgálni a vásárlói elvárásokat.

Tehát akkor ez valami alulról szerveződő kezdeményezés, ami kihat az egész gazdasági szektorra?

Nem az egyetlen, de elég erős mondás az a cégek felé is, hogy én mint fogyasztó nemet mondok az olyan termékekre, amiket az amazonasi őserdő elpusztításával állítanak elő. A jó hír az, hogy ezek az információk bárki rendelkezésére állnak, és annak is hamar utána lehet járni, hogy hány olyan nagy cég van, akik marketingfogásként néhány évente aláírnak valamilyen vállalást arról, hogy csökkentik a környezetszennyező hozzáállásukat, aztán nem változik semmi. Minden olyan lépés fontos, ami azt mutatja a kormányoknak és a vállalatoknak, hogy nem tehetnek meg bármit, hogy a tetteiknek súlya és következménye van.

Én azt vallom, hogy mindenkinél egyénfüggő, hogy mi az, amit meg tud tenni a környezetért úgy, hogy nem érzi azt, hogy ez az egész csak egy púp a hátán.

TUDOM, HOGY VANNAK, AKIK AZT VALLJÁK, HOGY DRASZTIKUS VÁLTOZTATÁSOKRA VAN SZÜKSÉG, DE ÉN HISZEM AZT, HOGY A KIS LÉPÉSEK SOKKAL JOBBAN MŰKÖDNEK AZ EGYÉN SZINTJÉN.

Ha csak annyit tesz, hogy mostantól megnézi, melyik termékhez használnak pálmaolajat, és kerüli azt, az már nagyon jó. Ha azt tudja vállalni, hogy szelektíven gyűjti a műanyagot, az szintén nagyon jó. Ha sikerül egy-két nap lemondani a húsfogyasztásról, már sokat jelent, ahogyan az is, ha odafigyelünk arra, hogy a gyerekeket környezettudatosan neveljük, és meséljünk nekik a környezetvédelemről. Nem tartom jónak, amikor egyszerre mindent akarnak a környezetvédelem nevében, mert ez csak elveszi az emberek kedvét az egésztől. Ha a munkám 20 kilométerre van az otthonomtól, akkor nincs azzal semmi gond, hogy nem biciklivel járok - viszont megtehetem azt, hogy nem autóval megyek, hanem tömegközlekedéssel. És még számtalan ilyen példát lehetne hozni.

Számít ez még valamit? Meg lehet ezt állítani?

Nem vagyunk túl jó helyzetben, de én optimista vagyok, vannak megoldások. Nem állítom, hogy egyszerű, de meg kell érteni, hogy ez a küzdelem nem a majmokért vagy a fákért vagy az őslakosokért megy. Még csak nem is arról szól, hogy mi lesz az unokáink unokáival, ezt saját magunk miatt kell megtenni.

Az egészen biztos, hogy az a teória teljesen hamis, hogy el kell pusztítani a Földet, hogy újra élhetővé válhasson. Én hiszem azt, hogy ez is egy olyan harc, ahol a végén a jók nyernek majd.

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.