Huba
16 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

A szén-dioxid-többlet egyáltalán nem jó hír

2019.08.15. 16:30
A napokban több oldal is lehozta az Alkalmazott Rendszeranalízisek Nemzetközi Intézete (IIASA) Nature Climate Change szaklapban publikált tanulmányának eredményét az éghajlatváltozás és növényi biomassza kapcsolatáról. Az eredeti sajtóközleményben ismertetett eredményekkel ellentétben, ezek a cikkek az eredményeknek csak egy részét mutatják be, ráadásul igen félrevezető címekkel. A meteorológusokból álló Holnapelőtt csapatának korrekciója egy, az Indexen pontatlanul megjelent cikkre.

Az eredeti cím (Preserving forests is critical to slowing global warming) a megfelelő, teljes üzenetet közvetíti, a földi biomassza megőrzésére hívja fel a figyelmet az éghajlatváltozás megfékezése érdekében. Ezzel szemben a sajtóban megjelent cikkek címei féligazságokat („a légköri szén-dioxid-többlet növelheti a biomasszát”), vagy, mint az Indexen, téves információt sugallnak („a szén-dioxid-többlet lassíthatja is a klímaváltozást”).

„A légköri szén-dioxid-többlet növelheti a biomasszát”: ez egy tudományos tény, amit az említett cikk is alátámaszt és kifejt. Azonban, az erdősítés és meglévő erdőségek védelme ugyan fontos és hasznos, de önmagában nem elegendő a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázok légkörből való „lecsapolására”. A kibocsátások forrását kell megszüntetni, amihez gazdasági rendszerünk gyökeres átalakítására (kezdve a fosszilis tüzelők kivezetésével) és globális életmód- és szemléletváltásra van szükség.

„A szén-dioxid-többlet lassíthatja is a klímaváltozást”: ez így önmagában egyszerűen téves állítás.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb Külön Jelentése a földhasználat változás és a globális éghajlatváltozás hatásairól, valamint ezek kapcsolatáról nyújt helyzetértékelést. A talaj, az azt borító növényzet és a földhasználat fontos részei az éghajlati rendszernek: a Föld talajai, erdői és más növényei üvegházhatású gázokat bocsátanak ki és nyelnek el, illetve szénraktárként szolgálnak. A szén-dioxid az egyes széntározók – a kőzetek, az óceánok, a légkör, a talaj és a növények – között vándorol, ezt nevezzük globális szénciklusnak. Azonban amikor a földfelszín minősége sérül, vagy romlik – vékonyabb lesz a talaj, vagy erdőket vágnak ki és ültetvények kerülnek a helyükre – a rendszer ezen elemeiben tárolt szén a légkörbe kerül, és az így megnövekedett légköri üvegházgáz koncentráció klímaváltozáshoz vezet.

A jelentésben azt is leírják, hogy földhasználat egyre növekvő mértékű szén-dioxid kibocsátása ellenére a földfelszín továbbra is nettó szénelnyelőként működik, azaz több szén-dioxidot von ki a levegőből, mint amit kibocsát. Ahogy a légkör szén-dioxid tartalma, úgy a Föld szénelnyelő kapacitása is növekedett az elmúlt öt évtizedben. 2007 és 2016 között ezek a szénelnyelők az emberiség által kibocsátott szén-dioxid 28 százalékát kivonták a légkörből, ami igen jelentős a klímaváltozás szempontjából.

Akkor tehát minden rendben van? Nem.

A jelentés arra is figyelmeztet, hogy semmi garancia nincs arra, hogy a természeti rendszereket is átalakító, változó éghajlati viszonyok között a földfelszín továbbra is nettó szénelnyelőként működik. A növényzet szénelnyelő-kapacitása ugyanis nemcsak a légköri szén-dioxid mennyiségétől, de a talajban rendelkezésre álló víz, valamint nitrogén és foszfor mennyiségétől is függ, melyek hiánya korlátozza a növény növekedését. Továbbá a gyökérkapcsolatok épsége is fontos, mivel a fák gyökereivel szimbiózisban élő talajgombák (mikorrhiza) fontos szerepet töltenek be a fák tápanyagfelvételében. A talaj degradálódása ezeket is veszélyeztetheti.

A cikk teljes verziója a Holnapelőtt oldalán olvasható.