Y2K: az internet legnagyobb hisztériája

1999. december 31-én a modern nyugati világ az első ezredfordulóját várta: a normálisabbak gigantikus bulikat rendeztek, a zakkantak a világvégét várták, mintha bármit is jelentene az, hogy egyes népek időszámítása szerint 2-essel kezdődik az évszám. Egyetlen csoport aggódott megalapozottan, a programozók, de ők sem az első számjegy miatt. Sokkal jobban foglalkoztatta őket az utolsó kettő, ami mindent lenullázhatott volna.

Elképzelni is nehéz, hogy milyen felfodulást okozna ma egy Y2K jellegű probléma, amikor tényleg az életünk minden pillanata számítógépek megbízható működésére épül. Húsz évvel ezelőtt, amikor az Y2K beütött, Magyarországon még alig több mint egymillióan interneteztek többé-kevésbé rendszeresen, általában bődületesen lassú betárcsázós modemmel. 

Valamivel több háztartásban volt pc, ami azért számít, mert az Y2K nemcsak a netezőket érintette, hanem minden számítógépet. A programozók ugyanis a korai adattárolók szűkös mérete miatt az 1950-es években úgy döntöttek, hogy a dátumozásban az évszámot csak a két utolsó számjeggyel jelölik. Akkoriban ezért még vállveregetést is kaptak, hiszen minden bit számított, amit meg tudtak spórolni.

Bár a hibát már 1958-ban észrevették, a legtöbben úgy hitték, hogy az akkoriban megírt szoftvereik biztosan nem lesznek használatban az ezredfordulón.

A számítógépek robbanásszerű terjedése azonban az 1990-es években láthatóvá tette a közelgő lehetséges katasztrófát, és az évtized második felére már szabványokat is felállítottak, hogy minek kell megfelelnie egy 2000-es évekkel kompatibilis szoftvernek.

Az internet felvirágzó korszakát éltük, hazánkban is elindultak a szélessávú fejlesztések, elindult hódító útjára a mobilinternet, és mindenki internetes cégeket alapított. Sőt, egymás után jöttek létre a több száz milliárd dollárt érő cégek, és a befektetők úgy szórták a pénzt mindenre, ami online zajlott, mintha örökké termő fákról szüretelték volna a dollárt.

Érthető, hogy okozott némi gondot, ha egy éveken át monoton növekvő számsornak egyszer csak az elejére ugranak vissza a számítógépek, és a friss 2000-es adatbejegyzéseket rögtön a százéves archívumban helyezik el. Aggódhattak is a cégek, hogy a banki rendszerek hibásan számolják majd a hitelek lejárati idejét, és egyszer csak százéves lemaradásra kerülnek a törlesztőrészletek. Egészen bizarr hibákkal is riogattak, egy frissen született csecsemő például azonnal a szépkorú nyugdíjasok közé került volna az adatbázisokban.

Volt még egy apróság, amit a programozók egy része benézett: a 2000-es év szökőév volt. Néhányan azonban félreértették a Gergely-naptár rendelkezéseit, amelyben az állt, hogy a 100-zal osztható évszámok nem szökőévek. Igen ám, de ez csak négyből három esetre igaz, és a 400-zal osztható évek, így a 2000-es év is szökőév. Úgyhogy miután kibekkeltük a szilvesztert, még február végén is árgus szemekkel nézhettük a szoftvereket, milyen dátumot mutatnak.

Végül nem lett globális katasztrófa a dologból, frissültek a programok, illetve előfordult, hogy a szoftvergyártók kikukáztak olyan korábbi verziókat, amiket nem érte meg kijavítani. Még évekkel később is működtek rendszerek dátumhibával, de nem találtunk bejegyzést jelentősebb, komoly anyagi kárt okozó esetről.

Persze a szoftvercsere nem volt olyan egyszerű, mint manapság, hiszen a számítógépes programok többségét még üzletekben vettük, valószínűleg készpénzért, bedobozolva, és csak a fájlcserélő hálózatok kalózai tudták pillanatok alatt beszerezni mindenből a legfrissebb verziót. Gondoljunk csak bele, hogy egy ezerfős nagyvállalatnak valószínűleg több ezer dobozt kellett megvennie, kibontania és telepítenie, aminek már a logisztikája is elképesztő erőforrásokat felemésztett. Nem is volt olcsó a Y2K rendezése.

Ez mai értéken számolva jóval több pénz, az online kalkulátorok 400-600 milliárd közé teszik az összeget. De vajon mennyibe kerülne ma minden szoftvert lecserélni? Igaz, hogy sokkal több szoftvert és appot érintene a hiba, de az automatikus online frissítési mechanizmusok valószínűleg olyan gördülékenyen megoldanák, hogy észre sem vesszük, mi történt.

(Borítókép: Brooks Kraft / Getty Images)