Szökőnap
5 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

A sivatagi sáskáktól még a repülők is megfutamodnak

K EPA20200117098
2020.01.22. 10:33
Kelet-Afrikát az utóbbi negyedszázad legszörnyűbb sáskajárása sújtja. Az egyiptomi vándorsáskák (amelyeket egyszerűen sivatagi sáskáknak is neveznek) észak felől támadják Kenyát, Etiópiát, Szomáliát és Ugandát, és inváziójuk megállíthatatlannak látszik. Nagyon valószínű, hogy miután felzabáltak minden ehetőt, nyomukban éhínség következik.

Az etióp légitársaság Dzsibutiból Dire Dawába tartó járata nemrégiben éppen a leszálláshoz készülődött, amikor egy sáskaraj teljesen elvakította a pilótákat. Nem ez volt az első raj, amellyel az egy órás út során találkoztak, de az első kisebb felhőn még gond nélkül átjutottak. Másodszor azonban hiába próbálták letörölni a rovarokat a szélvédőről, végül feladták, megszakították a leszállást, és inkább a fővárosban, Addisz-Abebában landoltak fél órával később, gond nélkül.

2400 négyzetkilométernyi sáska

A Kelet-Afrikát ellepő sáskarajok egészen hatalmasak is lehetnek. Vannak, amelyek több száz négyzetkilométeren szóródnak szét, és olyan sokan vannak, hogy ennek ellenére is összefüggő felhőt képesek alkotni. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint egy négyzetkilométerre minimum 40 millió sáska jut, de a valós mennyiségük ennek akár a duplája is lehet. Egy rajt átlagosan 50-100 milliárd rovar alkot, össztömegük elérheti a 200 ezer tonnát is. A Kenyából jelentett egyik raj 2400 négyzetkilométeres területen oszlott el.

A mostani sáskajárás a feltételezések szerint Jemenből (más források szerint a pakisztáni-indiai határvidékről) indulhatott ki, és Etiópiát már tavaly ősz végén elérte. Ott egyes körzetekben a kétségbeesett védekező intézkedések dacára is gyakorlatilag a teljes tefftermést elpusztították (a teff Etiópiában alapvető élelemforrásnak számító gabona). Tavaly novemberben azt jelentették Etiópiából, hogy a sáskák 1,76 millió tonna zöld vegetációt pusztítanak el –

naponta.

A sáskák persze nem álltak meg Etiópiában, illetve Szomáliában, ahol eddig már több tízezer hektárnyi termőföldön pusztították el a termést. Mostanra olyannyira elterjedtek Kenyában is, hogy a FAO szerint az országban példátlan sáskajárás várható a következő hetekben. Az események vészjósló gyorsasággal követik egymást.

150 kilométer naponta

Az első sáskaraj december 28-án lépte át a kenyai határt. Nagyon valószínű, hogy hamarosan tömegesen elérik az ország éléskamrájának számító középső tartományokat, ahol döntő csapást mérhetnek Kenya élelmiszer-termelésére. Persze az “éléskamrát” meglehetős fenntartással kell kezelni, hiszen a tavaly egymást váló aszályok és áradások miatt Kenya sáskák nélkül is komoly élelmiszer-ellátási problémákkal küzd.

Egy négyzetkilométernyi raj annyi növényt eszik meg, mint 35 ezer ember, és a rajok 150 kilométert is megtehetnek egyetlen nap alatt. A kenyai földművelésügyi minisztérium illetékesei azt állítják, hogy a sáskák egyelőre még csak az északnyugati legelőket pusztítják, és a repülőkről permetezett rovarirtók segítségével sikerül féken tartani őket.

Kevesen hisznek benne ugyanakkor, hogy a rovarokat valóban távol lehetne tartani az élelemtermelő földektől.

Az igazán nagy veszélyt az jelenti, ha a sáskák lepetéznek, mert akkor a petékből néhány hét múlva megsokszorozódott (10-16-szoros) létszámú rajok kelnek ki. Szomáliában már lepetéztek, ezért a hatóságok egy-két héten belül újabb sáskajárás-hullámot várnak. A szemtanúk szerint olyan tömegesen lepik el a sáskák a termést, hogy az egyes növények nem is bírják el a rovarok súlyát, és eltörnek, lefekszenek.

Ha túl sokan lesznek, valami átkattan

Az egyiptomi vándorsáska a bibliai idők óta (lásd nyolcadik csapás) okoz tragikus következményekkel járó inváziókat Afrika-szerte. Két viselkedési állapota váltakozik: az egyedül élő és a társas forma. Amikor a sáskák éppen nem rajzanak, akkor kifejezetten kerülik egymás társaságát, és ez színezetükön is meglátszik: ekkor rejtőszíneket öltenek, és beolvadnak a környezetbe.

Ellenben, ha kellően megnő a populációsűrűség, a sáskák agyában egyik pillanatról a másikra (a kísérletek szerint néhány óra alatt) átkattan valami, és rajokat alkotva vonulni kezdenek. Ez nyomot hagy kinézetükön is, hiszen a szolid rejtőszíneket feltűnő sárga-fekete mintázatra cserélik le. Egyedül élő alakjukkal ellentétben pedig már nappal is repülnek.

Mindez az ő szempontjukból teljesen érthető, hiszen ha túl sokan vannak élőhelyükön, a populáció összeomlása előtt érdemes tömegesen új élőhelyre vándorolni. A sivatagi esők után a növényzet produkciója hirtelen a sokszorosára nő, emiatt a sáskák is népességrobbanást élnek át. Ahogy az egymáshoz egyre közelebb kerülő rovarok oldalba rúgják egymást, e folyamatos stimuláció élettani változások kaszkádját indítja el a szervezetükben, amely végül a magányos fázisból a társas fázisba való átmenetet eredményezi.

A sáska a rákot is gyógyítja?

A rajképződést több feromon termelése is segíti, ezt esetleg a jövőben ki lehet majd használni a sáskajárások elleni védekezésben – bár ez ma még csak elmélet. Jelenleg az a helyzet, hogy a rendszeresen ismétlődő inváziókat az ember legfeljebb lekövetni tudja. Két sáskajárás között, a recessziónak nevezett időszakban az egyiptomi vándorsáska populációinak nagy része az Afrikán kelet-nyugati irányban keresztülhúzódó, 16 millió négyzetkilométeres sávban pihen, Mauritániától a Szaharán keresztül az Arab-félszigetig.

Ha a rajzásra megfelelőek az időjárási és a populációdinamikai feltételek, a recessziós sávtól északra és délre is tudnak sáskajárásokat indítani, így észak felé Spanyolországig és Oroszországig, délre pedig Nigériáig és Kenyáig senki sincs biztonságban.

Összesen több mint 60 országban fordulnak elő időnként.

Leginkább csak a magashegységek képesek őket megállítani. 2000 méteres tengerszint feletti magasság fölé ugyanis nem emelkednek, mert ott megfagynának. Viszont a Vörös-tengert simán átrepülik, sőt egy alkalommal, az 1980-as évek végének sáskajárásában átszelték az Atlanti-óceánt, és megérkeztek a karibi szigetvilágba. Mauritániából tíz nap alatt 5000 kilométert repültek.

A hatékony védekezést a helyi szakemberek kérdéses szakértelme sem segíti. A Nairobi Egyetem rovartani tanszékének vezetője például azt nyilatkozta a minap, hogy a sáskajárás igazából nem is tragikus esemény, hanem

áldás, álruhában.

George Ong'amo Otieno szerint ugyanis az állástalan kenyai fiataloknak a sáskajárás remek alkalmat teremt némi alkalmi munkára. A rovarokat össze kell gyűjteni, és eladni az állatitakarmány-termelőknek, illetve emberi fogyasztásra. E hasznosítási módok egyébként nem nevezhetők őrültségnek, a világban terjed a rovarevés. Az azonban már neccesnek tűnik, amikor a következő mondatában Ong'amo Otieno már azt állítja, hogy a a sáskából főzött étel megelőzi a rákot és minden más halálos betegséget is.

(Borítókép: A Laikipia kenyai termelőszövetkezet 2020. január 14-én közreadott, keltezetlen felvétele vándorsáskákról az afrikai ország északi részét sújtó sáskajárások egyikének idején. Fotó: MTI/EPA/Laikipia termelőszövetkezet)