Herman
1 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

A mai külső akkukban erősebb számítógép van, mint amit az Apollo-11 használt

2020.02.15. 15:40

Arról már írtunk, hogy az első holdra szállást 1969-ben megvalósító Apollo-11 által használt számítógép mai léptékben valószínűtlenül gyenge volt, mégis működött. A számítási kapacitása nem ért fel a Commodore-64-ével sem, hogy a mai mobiltelefonokról ne is beszéljünk.

Az Apple egyik fejlesztője, Forrest Heller szerint azonban ez semmi, ezeknél sokkal primitívebb eszközök is felülmúlják manapság az Apollo-program fedélzeti komputereit. Sokszor olyan eszközökről van szó, amelyekre a legtöbbször nem is tekintünk számítógépekként,

hiszen olyan jelentéktelennek tűnnek.

Honlapján három külső akku (Google Pixel 18W Charger, Huawei 40W SuperCharge és Anker PowerPort Atom PD 2) technikai specifikációit hasonlítja össze az Apollo-11 holdra szállást segítő számítógépével. Természetesen nem egyszerű és nem ellentmondástól mentes összehasonlítani e három eszköz teljesítményét valamivel, amelyet teljesen más korban és teljesen más funkcióra terveztek és építettek. Az Apollo számítógépét a NASA-nál fejlesztették kifejezetten erre a célra, az akkutöltők pedig sorozatgyártásban, milliós darabszámban készülnek.

Az Apollo-űrhajók fedélzeti számítógépe
Az Apollo-űrhajók fedélzeti számítógépe
Fotó: Wikimedia Commons

A hatvanas években a mai szemmel gyenge számítógépek is szobákat foglaltak el, ehhez képest az Apollo-11 komputere kifejezetten mozgathatónak volt nevezhető, hiszen egy “mindössze” 70×32×15 centiméteres dobozban elfért, és 32 kilót nyomott. Ezt az tette lehetővé, hogy ez volt az egyik első, integrált áramkörökből épített komputer. A NASA mérnökei nagyjából 5600 logikai kaput építettek a számítógépbe, amely 40 ezer matematikai műveletet tudott másodpercenként elvégezni.

A Apollo fedélzeti számítógépének processzora 1,024 MHz-en ketyegett, miközben a mai órajelek már a gigahertzes nagyságrendben mozognak. Persze, az akkutöltőkben nincs ilyen erős processzor,

de van bennük processzor.

Az egyik vizsgált, az Anker által gyártott típusban Cypress CYPD-4225 processzor üzemel 48 Mhz-en, a RAM pedig kétszer akkora benne, mint az Apollo-11 számítógépében. Mindezek ellenére egy Anker-akkutöltő a futtatandó szoftverek speciális igényei miatt valószínűleg nem vitte volna el az asztronautákat a holdig és vissza. Négy darab azonban már igen.

anker
Fotó: anker.com

Sokan az efféle összehasonlításokban annak újabb bizonyítékát látják, hogy a mai fejlesztők elkényelmesedtek, és a rendelkezésükre álló hatalmas teljesítmény miatt már közel sem írnak olyan hatékony és összeszedett kódokat, mint régen. És ebben lehet valami. Az akkutöltőknek ekkora teljesítményre van szükségük ahhoz, hogy mobiltelefonokat és/vagy laptopokat töltsenek. Az Apollo-11 fedélzeti számítógépe ennyi teljesítményből

  1. elvezetett a Holdig,
  2. ott (kis segítséggel) leszállt,
  3. a látogatás végeztével felszállt a Holdról,
  4. és hazavezette az űrhajót a Földig.

Bár a Gizmodo felveti, hogy oké, az akkutöltők talán erősebbek az Apollo-11 fedélzeti számítógépénél – legalábbis, ha számítási kapacitásukat tekintjük –, ugyanakkor utóbbi kibírta az űrutazással járó mechanikai és sugárzási megpróbáltatásokat, amire az akkutöltők valószínűleg nem lennének képesek. Nos, ennek ellentmond, hogy nemrégiben egy teljesen mezei Raspberry-Pi-t felküldtek az űrbe egy mikroműhold fedélzetén, és minden gond nélkül működött.