Nem a genetikán múlik, ha sok egynemű gyerek születik egy családban

Vannak párok, akik csak egyfajta nemű gyermeket képesek nemzeni. Vagy legalábbis ezt lehet gondolni abból, hogy egy családban csak lányok vagy csak fiúk születnek. A szülők hiába próbálkoznak újra és újra, hogy létrehozzanak egy fiút a lányok után, vagy fordítva, megint azonos nemű lesz a gyerek. Az ilyen szélsőségesnek tűnő jelenségek láttán az ember nehezen tud másra gondolni, mint hogy itt valami örökletes torzításról van szó.

Az eddigi legnagyobb népességkutatás, amely – többek között – ezt a kérdést is vizsgálta, kiderítette, hogy dacára a néha meghökkentő lány- vagy fiúhalmozásoknak, a családokban születő gyermekek nemi aránya tényleg csak a vak véletlen műve. Persze vannak olyan állatfajok, például szociális rovarok vagy háremtartó emlősök, ahol a születő utódok nemi aránya torzított, de az ember nem ilyen.

A mostani vizsgálatban több mint 6,7 millió ember adatait elemezték: az összes 1932 után született svédet, akinek legalább egy gyereke született. Majd ezt az adatbázist alapul véve arra kerestek rá, hogy vajon az elsőfokú unokatestvérek gyakrabban azonos neműek-e, mint azt a véletlen alapján várnánk.  

De nem, az azonos és különböző nemű kuzinok ugyanannyian vannak. Az unokatestvérek vizsgálata azért releváns ebben az esetben, mert ha a testvérek örökítik szüleiktől a lány vagy fiú utódok nemzésére való erősebb hajlamot, akkor az ő gyermekeiknek (egymás unokatestvéreinek) a véletlennél nagyobb eséllyel kellene azonos neműnek lenniük. Csakhogy nincs így.

Ugyanakkor a kutatók találtak olyan jelenségeket is, amelyek látszólag eltértek a véletlenszerűségtől. Ha két gyermek volt egy családban, akkor az egy fiú-egy lány felállás gyakoribb volt a véletlennél. De ezt inkább annak számlájára írják, hogy a párok akkor állnak le a gyermeknemzéssel, ha az eredmény megfelel az elképzeléseiknek. Ez pedig általában az egy fiú, egy lány.

(Guardian)

(Borítókép: Czeglédi Zsolt / MTI)