A koronavírus még jó ideig az életünk része maradhat

Bár az új koronavírus (SARS-Cov-2) rokonságot mutat a 2003-as SARS-járványt kiváltó SARS-CoV-1-gyel, nyilvánvaló, hogy az általa okozott világjárvány lefolyása egyre jobban különbözik a 17 évvel ezelőtti történésektől. Ezt a járványt nem sikerült megfékezni Ázsiában, illetve a világ néhány elszigetelt gócpontján. Kérdéses az is, hogy volt-e erre egyáltalán valaha reális esélyünk.

Az ok az, hogy az első SARS minden fertőzöttben gyors és súlyos tüneteket okozott, vagyis a betegeknek nem sok esélyük volt észrevétlennek maradni és rejtve sok embert megfertőzni. A covid-19 azonban az esetek többségében csak enyhe megfázásszerű tüneteket vált ki vagy teljesen tünetmentes marad, miközben ezek a fertőzöttek is fertőznek.

Mindezek miatt nem számíthatunk reálisan arra, hogy oltás nélkül a covid-19 egy év alatt eltűnik a semmibe, ahogy az első SARS vírus tette. Sokkal valószínűbb, hogy újra és újra fellángoló járványokkal kell számolnunk a következő években, a koronavírus-fertőzés lassan az élet elválaszthatatlan összetevőjévé válhat.

Évszakos fenyegetés

A Harvard Egyetem kutatói olyan elemzést jelentettek meg a Science-ben, amely a vírusfertőzés szezonálissá válásával számol. A következtetéseik rendkívül aggasztók. Persze, megint meg kell jegyeznünk, hogy mindez csak akkor következhet be jó eséllyel, ha belátható időn belül nem lesz vakcina, ami leszámol a vírussal, vagy legalábbis drasztikusan megváltoztatja az esélyeinket vele szemben.

valószínűleg jövőre (vagy talán még idén). Mindenesetre ez egészen a tömeges klinikai tesztek pozitív végeredményéig kérdéses, így a legrosszabbra is fel kell készülnünk.

A Harvard kutatói úgy számolnak, hogy az új koronavírus viselkedése sokkal inkább a HCoV-OC43-ra vagy a HCoV-HKU1-re fog hasonlítani. Bár az utóbbi hónapokban kényszerűségből mindenki sokkal képzettebbé vált virológiából, mint valaha is szerette volna, valószínűleg a két vírusnév keveseknek mond bármit is. Pedig már mind találkozhattunk velük, hiszen ezek a koronavírusok sima náthát vagy megfázást okoznak (számos egyéb vírussal együtt).

E vírusoknak az a jellegzetességük, hogy szezonálisan okoznak járványokat, főként a téli megfázásszezonban. A megbetegedett, majd felgyógyult emberek nem válnak végérvényesen immunissá ellenük (csak korlátozott ideig), így bárki “meg tud fázni”, azaz meg tud fertőződni ugyanazon vírustól akár minden télen. Nem kizárt, hogy ugyanez fog történni az új koronavírussal is.

Csakhogy a SARS-CoV-2 esetében a következmények sokkal súlyosabbak, mint a megszokott koronavírusoknál. A nyájimmunitás kiépülésére és fennmaradására vakcina nélkül még középtávon sem számíthatunk igazán. Ahhoz ugyanis a lakosság hatvan százalékos átfertőződésére lenne szükség,

Könnyen előfordulhat, hogy mire kialakulna a nyájimmunitás (ami egyébként elfogadhatatlanul nagy emberveszteséggel járna), az első fertőződöttek már elveszítenék az immunitásukat, és az egész kezdődhetne előröl.

Állandó veszélyhelyzet

Vagyis a hatásos vakcina kifejlesztéséig és elterjedéséig reálisan folyamatos, hol intenzívebb, hol visszavonultabb járványhelyzetre kell számítani, ami a szociális távolságtartás szigorúbb-lazább rendelkezéseit teheti szükségessé, szinte állandóan. Csak így lehet elkerülni vagy legalább csökkenteni az egészségügyi rendszer túlterhelődését. A Harvard epidemiológusai szerint a rendszeres lezárások és karantének akár 2022-ig is eltarthatnak.

Marc Lipsitch, a Harvard epidemiológus professzora, a tanulmány egyik szerzője szerint a szezonalitás nem azt jelenti, hogy a járvány nyaranta el fog tűnni, mint az influenza. Bármikor, bárhol kialakulhatnak majd járványok (látjuk ezt a világ trópusi területein, ahol már most melegebb van, mint náluk júliusban lesz), de az őszi időszakban valószínűleg fellángol majd a pandémia. Ennek megfelelően kell időzíteni a szociális távolságtartást előíró intézkedéseket.

A kórokozóról alig néhány hónapja értesült az emberiség, így lehetetlen pontosan meghatározni jövőbeli viselkedését. Ugyanakkor a jelenlegi tudásunk birtokában a szezonális megfázásos fertőzéseket okozó koronavírusok biztosítják az új koronavírus legjobb analógiáját. Egyszerűen nincs jobb fogódzónk, amibe kapaszkodhatnánk.

Lazítás-szigorítás

A tanulmányban a kutatók tehát a korábbi koronavírusok viselkedése alapján modellezték a SARS-CoV-2 jövőbeli terjedését (miközben bevették a modellbe mindazt, amit eddig megtudtunk az új vírus sajátságairól, az általa okozott betegség súlyosságáról), és azt vizsgálták, hogy hogyan kerülhető el az egészségügyi rendszer összeomlása.

A legfőbb eredményük az, hogy a távolságtartó intézkedéseket jó eséllyel még két évig fenn kell tartani a járvány kontrollálása érdekében. Ahogy idővel a nyájimmunitás terjedni fog, az intézkedéseket is lazítani lehet. Igaz ez a lezárások időtartamára és szigorúságára is, vagyis azért a következő két évben is

Viszont a társadalomban terjedő immunitás felmérése elengedhetetlenek lesznek a tömeges szerológiai tesztek - a vírusellenes antitestek keresése a populációban. Ez nemcsak arról tudósíthat, hogy hány ember immúnis a vírus ellen, de arról is, hogy a védelem milyen hosszú ideig tart, illetve hogy számíthatunk-e a keresztimmunitásra a közeli rokon koronavírusokkal szembeni védekezésben (vagyis hogy aki védetté vált az egyik vírus ellen, az vajon élvez-e bizonyos fokú védettséget a másikkal szemben is).

Ha az immunitás gyorsan terjed a népességben, értelemszerűen enyhébb óvintézkedésekre lesz szükség. Sok külső tényező is befolyásolhatja ezt. Nyilván ezek közül a legfontosabb a vakcina kifejlesztése, de a hatékony gyógymód is sokat segíthet - ezáltal ugyan a fertőzés terjedését nem lehet megállítani, de alapvetően csökkenthető lenne az intenzív osztályos ellátásra szoruló betegek száma. Márpedig az eddigi tapasztalatok alapján az már most is nyilvánvaló, hogy az egészségügyet ezek a betegek terhelik meg igazán.

Gyenge egészségügy = hosszú karantén

Természetesen mindezt alapvetően befolyásolja az egészségügy általános fejlettsége és a kapacitások nagysága is. Kissé leegyszerűsítve: ahol van lehetőség hatékonyan kezelni több beteget, ott nincs szükség olyan súlyos intézkedésekre. Ahol viszont erősen korlátozottak az egészségügyi kapacitások, ott elsődleges fontosságú a járványellenes, távolságtartó intézkedések szigorú betartása.

Az Egyesült Államokban sok közegészségügyi szakember már a védekezés következő időszakára készül. A robbanásszerű terjedés lecsengésével még semmi sem lesz megoldva, hiszen a társadalom nagy többsége ugyanolyan érzékeny marad a vírusra, így bármikor újrakezdődhet a járvány. Ezért a következő hónapokban (években) a pontos nyomon követés fázisa következik, amikor kevesebb a fertőzött, és ezeket a folyamatos teszteléssel, a kontaktjaik lenyomozásával monitorozni lehet, hogy ne tudjanak újabb fertőzésrobbanást kiváltani.

Ugyanakkor ez sem feltétlenül jelent végleges megoldást, hiszen az utóbbi időszakban olyan délkelet-ázsiai országokból (például Szingapúrból, Hongkongból, Dél-Koreából) is a kívülről behurcolt fertőzések emelkedéséről érkeznek hírek, akik korábban a kiterjedt ellenőrzésekkel eredményesen tudták ellaposítani a vírusgörbét.

Egyre több szakember vélekedik úgy, hogy az otthon maradásra szóló utasítást középtávon akkor sem lehet megúszni, ha rengeteg tesztet végeznek, és próbálják lekövetni az összes esetet. Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy ez semmire sem jó (hiszen az említett országok még mindig sokkal jobb helyzetben vannak, mint az a Kínához való közelségük miatt előrejelezhető lett volna), de nem elég.

A modellből az is látszik, hogy minden a távolságtartó intézkedések feloldásának és újbóli elrendelésének időzítésén múlik. Ezért lenne nagyon fontos az esetleges szezonális viselkedés megértése. Ha ugyanis éppen nyár végén, ősszel oldják majd fel a korlátozásokat, ahogy erre számos ország készül, és pont az őszi időszakban engedélyezik újra a sporteseményeket, tömegrendezvényeket, könnyen lehet, hogy éppen

Persze nem lesz egyszerű elfogadtatni a társadalommal, hogy az esetlegesen érkező újabb hullám megelőzése érdekében még a fertőzések számának emelkedése előtt meg kell kezdeni az újbóli távolságtartó intézkedések bevezetését. Akkor sem, ha elméleti szinten mindenki érti, hogy a megelőző cselekvés mindig sokkal hatékonyabb (olcsóbb, eredményesebb), mint a reaktív intézkedések, amikor már csak az események után futunk.

(Borítókép: Koronavírus-minták az ország legnagyobb kifejezetten virológiai diagnosztikával foglalkozó laboratóriumában a Nemzeti Népegészségügyi Központ Virológiai Laboratóriumi Osztályán Budapesten 2020. április 3-án. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)