A legvidámabb barakk űrhajósának nagyobb kultusza volt, mint Kádárnak

1980. május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor, budapesti idő szerint 20 óra 20 perckor a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz-36 ürhajót. Az űrhajón tartózkodó nemzetközi személyzet parancsnoka Valerij Kubászov, a Szovjetunió űrhajós pilótája; kutatóűrhajósa Farkas Bertalan, a Magyar Népköztársaság állampolgára. A Szojuz-36 űrhajó a tervek szerint összekapcsolódik a Szaljut-6-Szojuz-35 űrkomplexummal, s ezt követően együttes kutató-kísérletező munka kezdődik Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósokkal, akik április 9-e óta dolgoznak a Föld körüli pályán. Az újabb nemzetközi űrrepülés résztvevői az Interkozmosz együttműködési programja keretében folytatják a szocialista országok közös űrkutatási céljainak megvalósítását. E munka során már csehszlovák lengyel, NDK-beli és bolgár űrhajós hajtott végre űrrepülést szovjet űrhajós társaságában. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság állampolgárainak szovjet űrhajón megkezdett Föld körüli útja a kozmoszban újabb fényes bizonyítéka a szocialista országok együttműködésének. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósok közérzete jó, a Szojuz-36 űrhajó fedélzeti berendezései rendben működnek. A Szojuz-36 személyzete a meghatározott program szerint dolgozik.

– így számolt be a Taszsz (szovjet-orosz állami hírügynökség) és a Magyar Távirati Iroda közleménye 1980. május 26-án arról, hogy Farkas Bertalan, az első, és máig egyetlen magyar űrhajós sikeresen elstartolt a Szojuz-36 űrhajóval Bajkonurból, hogy részt vegyen a szovjet-magyar közös űrrepülésen. A baráti országokat a szovjet űrpogramba bevonó Interkozmosz programnak köszönhetően Magyarország lett a világon a hetedik nemzet, aki embert tudott küldeni az űrbe, és ez a Magyar Népköztársaság politikai vezetése számára legalább akkora jelentőségű propagandalehetőség volt, mint 1961-ben Jurij Gagarin föllövése a Szovjetuniónak.

Farkas Bertalan szovjet űrhajóstársa, Valerij Kubaszov parancsnoksága alatt lebeghetett be a Szaljut-6 űrállomás fedélzetére, ahol az egyhetes küldetés alatt számos tudományos kísérletet hajthatott végre, miközben kétszer is elhaladt Magyarország fölött. A két űrhajós a Szojuz-35 fedélzetén 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban.

Farkas Bertalan űrutazásának hatalmas visszhangja volt, aminek jelentős részét központilag gerjesztették. A napilapok, magazinok különkiadásai mellett ellepték az országot ingyenes és pénzért megvehető emléktárgyak, sok helyen Farkas Bertalan úttörő őrsök, szocialista brigádok alakultak. A magyar űrhajóst hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták, a többi asztronautához hasonlóan ő is megkapta a Lenin-rendet és a Szovjetunió hőse kitüntetést. (Farkas Bertalanon kívül magyar származású ember csak egy járt az űrben: az Amerikában élő Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly, aki 2007-ben és 2009-ben volt a Nemzetközi Űrállomás ötödik illetve hetedik űrturistája.)

Az utolsó évtizedét élő szocialista Magyar Népköztársaság propagandagépezete visszafogottabb volt ugyan a szovjetekénél, de így is kimondhatjuk, hogy rövid idő alatt sikerült olyannyira csúcsra járatni a Farkas Bertalan köré szőtt kultuszt, hogy még Kádár János főtitkárnál is ismertebb és közkedveltebb lett a magyar kozmonauta. Az Interkozmosz Tanács iránymutatássai alapján részletes tervek készültek arrról, hogy a tömegpropagandában miképp jelenjen meg a közös űrutazás, és annak magyar főszereplője.

Központilag határozták meg, hogy a sajtóban és a könyvkiadásban mikor és mi jelenjen meg, tételesen megszabták, hogy egyes vállalatok milyen merchandising (akkoriban persze ezt a szót nemigen használták) árucikkeket, használati tárgyakat, emléktárgyakat, ruházati termékeket gyártsanak és forgalmazzanak. A tervek megvalósítása csak akkor bicsaklott meg, amikor az eredetileg 1979 júniusára kitűzött start egy évvel elcsúszott, emiatt a már legyártott posztereket, pénzérméket, ajándék tárgyakat be kellett vonni és megsemmisíteni.

Farkas Bertalan igazi gigasztárrá vált, az Interkozmosz menőbb márka volt, mint a Tisza, az üzletekben szinte minden a szovjet-magyar űrrepülésről szólt ekkor: pamut trikó, női kendő, lenvászon szatyor, levélpapír, öntapadós rakéta, kifestő, gyerekjáték, golyóstoll, sildes sapka, nyakkendő, csokoládé, kártyanaptár, toll, matrica, mini könyv, fotósorozat, amit csak el lehetett képzelni – 1,3 millió különféle "farkasbercis" termék került a boltokba. A lelkesedés aztán pár hónap alatt alábbhagyott, a rendszerváltás pedig később jószerével el is söpörte az első magyar űrutazás emlékét. Az alábbi válogatással most, a negyvenedik évforduló alkalmával az 1980-as év kozmikus hangulatát szeretnénk felidézni.

• Felhasznált forrás: Iratok a közös magyar-szovjet űrrepülésről 1979-1980. Magyar Országos Levéltár, Budapest 2011.

(Borítókép: Farkas Bertalan Szokol szkafanderének egy részlete. Fotó: Nagy Attila Károly/Index)