Magyar kutatók rekonstruálták, milyen is volt Szantorini késő bronzkori domborzata

Magyar kutatók segítségével minden eddiginél pontosabban sikerült rekonstruálni Szantorini egykori, késő bronzkori szigetét. A Karátson Dávid vulkanológus (ELTE) vezetésével dolgozó nemzetközi kutatócsoport digitális domborzatmodellen mutatta be, milyen lehetett az égei-tengeri vulkánsziget 3600 évvel ezelőtt, mielőtt egy robbanásos vulkánkitörésben a sziget jelentős része megsemmisült. Az eredményekről a Journal of Volcanology and Geothermal Research című tudományos folyóirat számolt be. 

Szantorini a késő bronzkorban védett, belső kis öböllel rendelkezett, ami miatt kiváló hajózási, kereskedelmi központ lehetett. Akkoriban a krétai civilizáció északi bástyája volt, déli részén a fővárossal, Akrotirivel, ám 3600 éve e település – akárcsak számos más kisebb-nagyobb házcsoport, épületegyüttes – szinte nyomtalanul elpusztult a vulkánkitörésben, ami a domborzatot 30-50 méter vastag tufaréteggel fedte be. 

A természeti katasztrófa véget vetett a szigeten a minószi kultúrának, és gyökeresen átszabta a morfológiai képet is. A hatalmas mennyiségű magma távozása a sziget központi részének beszakadásával járt, létrehozva a mai öblöt, mely jóval nagyobb, mint a késő bronzkori.

A vulkanológusok a robbanásos kitörés nyomán lerakódott tufaanyagból fotóstatisztikai és geokémiai elemzéssel állapították meg, hogy annak mekkora hányadát képezi a felrobbant és teljesen megsemmisült belső szigetnek és mekkora részét teszi ki a sziget további belső részeinek törmelékanyaga. Az összegzés szerint a kapott arányok nagy pontosságúak, a sziget pontos méretének rekonstrukciója azonban attól is függ, mennyi volt a kirobbant tufatömeg teljes térfogata. Ezt már nehezebb becsülni, mert jelentős része a tengerszint alatt rakódott le.

A kutatók két forgatókönyvvel számoltak:

• az egyik esetben kisebb tufatérfogattal, amiből kiindulva a felrobbant szigethányad mintegy 10 köbkilométernyit tesz ki,
• a másik esetben a legtöbb kutató által javasolt mintegy 120 köbkilométer tufatérfogattal, melyből 17 köbkilométer jut a késő bronzkori Szantorini felrobbant részeire.

Karátson Dávid az MTI-nek elmondta, hogy ez utóbbi modell – melyet a tanulmányban digitális domborzatmodellen elemeztek – tekinthető a legvalószínűbbnek, és összhangban áll az újabb régészeti eredményekkel is.

Akrotiri egyik legérdekesebb, legtalányosabb freskójának, az úgynevezett Nyugati Házban talált Flotilla freskónak az újraértelmezése megmutatta, hogy az minden bizonnyal az egykori belső, kis kalderaöblöt ábrázolja – még ha stilizáltan is –, nem pedig a nyílt tengert, mint korábban gondolták. E kis belső öböl a mai, nagy kalderaöböl északi részén lehetett, keskeny kijárattal az Égei-tenger felé

– írják a kutatók, amelyből az is kiderül, hogy a kutatók a kitöréskor történt topográfiai változásokat is elemezték, a változásokat pedig szintén digitális domborzatmodellen mutatták be.

A hét éve folyó kutatásban 2018-ban a késő bronzkori belső öbölben létezett vulkánszigetet, most pedig Szantorini teljes egészét rekonstruálták a kutatók.