Honnan érkezik a következő járvány?

Ahogy azt a történelmi adatok is mutatják, a járványok mögött leggyakrabban felbukkanó mechanizmus, hogy állatról emberre száll a ragály. A koronavírus tehát nyilván nem az első vagy az utolsó ilyen eset.

Egy adott fertőzés pontos eredetének lenyomozása nagyon nehéz, sokszor lehetetlen. A származás helyét általában kontinensléptékben ismerjük. A pontos hely és a fertőzés körülményeinek ismerete azonban fontos lenne ahhoz, hogy a vadonban forgó vírusok jövőbeli érkezését kicsit felkészültebben fogadjuk.

Ami biztos, hogy az új járvány felbukkanási helye olyan, ahol potenciális hordozó állatok (rovarok, rágcsálók, denevérek) és emberek sokat találkoznak. Általános az a benyomás, hogy bizonyos helyekről nagyobb eséllyel indul el egy ragály, mert a SARS Ázsiában bukkant fel, az ebola Afrikában. A valóságban egyáltalán nem törvényszerű, hogy a következő járvány ezekről a helyekről indul. 

Őserdei nyüzsi

A venezuelai lóláz encephalitist vagy Mayaro-vírust nem ismerjük, mivel eddig nem hagyták el Dél-Amerikát, a haszonállatoknál vetélést okozó Schmallenberg-vírus azonban Európában jelent meg először 2011 őszén. 

A Mayaro-vírus magas lázzal jár, ezért gyakran Dengue-láznak vagy chikungunyának diagnosztizálják, terjedésének valós mértéke ezért ismeretlen. Mivel a legtöbb vírus hasonló tünetekkel jelentkezik, ha egy adott területen már jelen van egy fertőző betegség, mondjuk malária, ott jó eséllyel maláriásnak könyvelik el a lázas beteget. Az ilyen esetekben lenne szükség hatékony és gyors diagnózisra, mielőtt a vírus kilép és tovaterjed a felbukkanás helyéről.

Aranyosnak nem tekintett állatok

Részünkről, ahol csak tudunk, irtunk minden rágcsálót. A SARS idején Kínában a cibetmacskákat pusztították, a Covid miatt kezdetben a tobzoskákat, később a denevéreket. 

A rágcsálókat és denevéreket emberre különösen veszélyes hordozóknak tekintjük, de ezekben az állatokban fiziológiailag semmi nincs, ami veszélyesebbé tenné őket az emberre másoknál. A Glasgow-i Egyetem munkatársainak Nature magazinban ismertetett kutatása 415 ismert vírusból és hordozóból álló adatbázist elemzett. A statisztika azt mutatta, hogy az állatról emberre terjedő fertőzés egyenesen arányos az adott csoportban található állatfajok számával. Tömören: az igazi gond, hogy sokféle rágcsáló és denevér létezik. 

A skót kutatók végkövetkeztetése ezenfelül az volt, hogy végső soron a hordozó fiziológiájának jelentősége minimális. A döntő maga a vírus: az, hogy miként fertőz, például hordozhatják-e rovarok.

Az eredeti definíciót ki is egészíthetjük: olyan helyről érkezhet az újabb járvány, ahol gyakran találkozik állat és ember, és magas a biológiai sokszínűség. Ez utóbbi felismerés segíthet a vírusvadászat korlátozott erőforrásainak hatékony felhasználásában.

Járványok hagyatéka

A jelenlegi járványból is levonhatjuk a tanulságokat, ahogy a korábbiakból. A tífusz vagy a malária hozománya, hogy szükségesnek tartjuk a tiszta ivóvizet szolgáltató infrastruktúrát, a fertőtlenítőszerek használatát vagy a szúnyogirtást.

A koronavírus-járvány során megjelenő újítás részben információtechnológiára és a hordozható eszközök elterjedésére épít: ez a kontaktuskutatás, vagyis a potenciális fertőzöttek felkutatása egy fertőző személy környezetében.

A másik nagyon sikeres innováció az először az olasz egészségügyi hatóságok által végzett szennyvíztesztelés, amely már 2019 decemberében jelezte a közeledő járványt. Mind a kontaktuskutatás, mind a vírus RNS-koncentrációjának mérése a szennyvízben fontos védekezőfegyverek lesznek a koronavírus után következő világban. 

(Borítókép: Fertőtlenítő személyzet a vuhani Tianhe nemzetközi repülőtéren 2020. április 3-án. Fotó: Getty Images Hungary)